Taizs Gergő: Két álom (versek)
Hunyadi László álma
Csomósodik a levegő, feltölti a falak iránytalan
hallgatása. A várakozás elemeire bomlik. Beszív,
kifúj, egyre hevesebben. Tarkód fókuszpont,
ahol a penge hűvös csendje találkozik a te-
hetetlenséggel. Felszikrázik az ellenfény.
Tócsába gyűlik alattad a medréből háromszor
kimozdított lét. Orrod hegyén verítékcsepp.
Himbálózik, remeg. Könnyűnek tűnik, akár a szám-
űzött kegyelem. Az öntudatlan suhanás talán sosem
ér véget. Aztán mégis. Beléd hasít véglegessége,
és mire felismernéd, már késő. Leválik rólad,
mint i-ről a pont. Arcodba szökik az üresség.
Jason Todd álma
Anyád az ígéret hölgye. Úgymint valaha valami,
esetleg semmi. Ki kell derítsd. Csak azért is.
Vakmerőséged végzetes. Ördögöt festeni az arcra,
toxikus vigyort. Lidércfényt keltetni szemében,
zöldre mázolt káoszt. Érte megteszed. Sejtjeid
falát repeszti a megismerés kényszere. A feszítő-
vasakarat. Akárha csontok reccsenése. És foszlik
a perc, légnyomástól a mennyezet. Hézagok
a hazatérés hangzavarában. A teret folyékony,
tápláló csend tölti ki. Mintha magzatvízben lebegnél.
Majd lábára ömlik hallgatásod, egy elvetélt gondolat.
Hogy az igazság hasznos hiánycikk. Végső soron.
Taizs Gergő a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: fh. Madarász V. -festményrészlet
Ezek is érdekelhetik!
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
Hegedűs Gyöngyi: incantation of the great mercy →
Vitéz Ferenc: »Aranyos rigmusok« (versek) →
