Franz Hohler versei
Napórák
(https://www.lyrikline.org/de/gedichte/solaruhren-11680)
A délelőtti napsütésben
az órám az órád
mellett hever az ablakpárkányon.
Együtt
szürcsölik a napfényt
hogy rendeltetésüket betöltsék:
emlékeztetnek
hogy mindketten lassan megöregszünk.
Mi ketten, együtt.
Az idő helyes használatáról
(https://www.lyrikline.org/de/gedichte/vom-richtigen-gebrauch-der-zeit-11679)
Ma reggel
nem kísértelek ki
a vasútállomásra,
annyi dolgom volt,
hogy az a fél óra
is hiányzott volna.
De alighogy elmentél
csak ültem magányomban
egy óra hosszát.
Kérés az operatőrhöz
(https://www.lyrikline.org/de/gedichte/bitte-den-kameramann-11682)
Megtennéd
hogy legközelebb
ha az éhezőket filmezel
s az etióp kisgyerek szemét ellepő
legyekre közelítesz
kamerádat leereszted,
s a legyeket elhessegeted?
Köszönöm.
Jelzések
(https://www.lyrikline.org/de/gedichte/signal-11683)
A sziklafalon
egy alak fáklyával
integet.
ide-oda lengeti
s az éjszaka
egy elröppenő pillanatig
vörös fényben világít.
A fáklya én vagyok
s a halál az, ki lengeti.
Fordította: Tóth Attila
Franz Hohler, svájci író és kabarészerző 1943-ban született, Bielben. Hazájában egyszemélyes kabaréműsoraival, színdarabjaival, televíziós fellépéseivel vált ismertté, miközben elbeszéléseiért és verseiért számos díjjal tüntették ki, többek között: Solothurner műveszeti díjjal, és a Premio mundial de literatura José Martí díjjal.
Illusztráció: a szerző fényképének felhasználásával (F. Hohler, Wikipedia)
Ezek is érdekelhetik!
Uladzimir Nyakljajeu: SZARHÁZI →
Kis dalok a szerelemről →
Pascal Mérigeau: Mikor Angèle egyedül volt, Roger Jouet: A gyűjtő →
