Napút-köszöntők (48.)
Magyar Miklós
Hommage à Szondi György
Régi barátaival ellentétben én alig egy éve ismerem Szondi Györgyöt, azóta, hogy a Napút online-on megjelentette egy írásomat, és megküldte a cikk linkjét a következő lakonikus üdvözlettel: „mindig derűvel”. Ez a figyelmes szokása azóta is megmaradt, és ma már rendszeresen levelezünk és telefonon beszélgetünk. Segítőkészségének köszönhetem, hogy az általa 2003-ban alapított és ma fia, Szondi Bence tulajdonában lévő Napkút Kiadónál nemrég megjelent Én. Én. Én. Én Esterházy Péter című monográfiám.
Szondi György egyszemélyes intézmény. Tudós, költő, műfordító, szerkesztő, szervező, díjakat alapító és a díjazottakat megünneplő, fáradhatatlan, mindig derűs alkotó. 2003-ban, ugyanabban az évben, amikor megalapította kiadóját, a Napút című folyóirat tulajdonosa is lett és létrehozta a Cédrus Művészeti Alapítványt. Közben 1999-től 2009 nyaráig a Szófiai Magyar Kulturális Intézet vezetője és a szófiai egyetem magyar szakán vendégdocens volt.
A Napút ebben az évben a 222-es számig jutott el, évente tíz tematikus számmal. Az első 1999 januárjában jelent meg. A lap mottója egy Fazekas Mihálytól kölcsönzött idézet: „A szélességet az ég derekán keresztűl méltán nevezhetjük tehát Napútnak.” Ha a Napút számai 2005-től 2021-ig „az ég derekán keresztűl” megtett utat jelzik, Szondi György maga a Nap, az éltető, aki − akárcsak a Nap festője, Vincent van Gogh − Nappá akart válni, mert ő maga akarta ezt a fényt kisugározni, egy új fényt a természetre, a művészetre, világunk bemutatására, aminek védelmezője akart lenni, és a szépség magvetőjeként nyomot akart hagyni maga után.
Vincent van Gogh: Magvető a lenyugvó napban
Ha pedig verssel akarnám köszönteni Szondi Györgyöt, az József Attila Naphimnusza lenne:
Szeress úgy, mint a Nap !
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mennyit ér a fénye
A Napsugár nem kérdezi,
Hogy mit kap majd cserébe
A Napsugár nem mérlegel,
Csak tündökölve árad.
Simogat és átölel,
de nem kér érte árat.
Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Minden ember fénysugár,
a mindenségnek része
Azt hiszi, hogy porszem,
pedig a mindennek egésze.
Minden ember fénysugár,
egy a végtelennel.
Minden ember fénysugár,
de ebben hinni nem mer.
Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül
Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül.
Úgy mint a nap, fényből születve
Úgy, mint a Nap, áldást teremtve.
Szeress áldást teremtve!
A Napút első számának nyitó tanulmányát Sebeők János írta Naptánc címmel. Idézzünk belőle egy részt: „A Nap útja az égen. Burával fedni le a cukrot szokás úgy, miként a sík Földet a fél éggömb fedi. Fejkörzés, helybenfutás. Pekinget reggelente megszállják az úgymond egészségesek. Tornáznak mind. A Nap látszólagos útja az égen, óh… Nem is oly rég a Föld parancsolt még neki. Kelj föl, és járj! – mondta. Feküdj le, és aludj! Katonaság. Drill. A kört azóta sem négyszögesítették, a kocka mégis mekkorát fordult. Ma már nem táncoltatható meg a Nap. Nem táncol úgy, ahogy mi fütyülünk neki. Egy fatimai Napcsoda kell ahhoz, hogy táncra keljen, amúgy a Föld szolgálja. Körülötte kering. Akár egyiptomi Napkultusz is kisülhetett volna a jó öreg lengyelből, neve Kopernikusz. Hogy mégsem így lett, arról Newton, Darwin és Hubble tehet. Centrum Áruházak. Irány: a centrum. A robbanás epicentruma. Szívem közepe. Közepütt. A kultusz középre igazodik. Newton a vonatkoztatási rendszereket, Darwin az élővilágot, Hubble a belátható Kozmoszt fosztotta meg epicentrumától. Kopernikusz ezért aztán sohasem ért el Kairóba, de a sivatag sivatag maradt. Igazodni nincs többé hová.”
Nehéz lenne összeszámolni, de több ezer szerző legalább harmincezer oldalon jelent meg a Napútban, részben Szondi György felkérésére, részben azért, mert jó helyen látta írását, avagy a főszerkesztő valamilyen neves nap alkalmából idézte művét. Mint a 2005 januári Tréfát fűzünk című számban, amelyben így köszönti a lap Csoóri Sándort hetvenötödik születésnapján: „Vidám számunkban vidámabb esztendőket kívánunk a hetvenöt éves Csoóri Sándornak”. Az ünnepelttől pedig egy vers szerepel:
Csoóri Sándor: Szóljon a csörgődob
Elálmosodom a vers fölött,
magam fölött,
mintha vasárnap délután volna már hetek óta
s az ég kifordult szemefehérjét
nézném csak egyfolytában.
Készül esni a hó, megszólalni a telefonom,
az imbolygó tetőantennáról lezuhanni
az elgémberedett galamb,
de a világűr fáradt képzeletében
most ez a zuhanás is félbemarad.
Bekapcsolom a rádiót, a múltat,
az emlékek mennyezetlámpáit: hadd zúduljon
felém egy zöld rét
félrebillenő lepkékkel a Vértes alól
s Havanna vörös felhői mögül egy hosszú füttyszó.
Életet, zajt, sírást akarok egyszerre több időből,
a tökéletlenség szörnyű lármáját vagy bármit,
amitől a dobhártya megszégyenül;
házasságtörő testeket s országokat,
hogy amit újra megszeretek, csak a világgal múlhasson el.
Nincs szakállam, hatalmam, öngyilkosjelölt se vagyok,
a régi haláltánc-muzsikát mégis elhívom vendégségbe,
szóljon a csörgődob, a csiklandós csontváz-zene,
remegni, borzongani szeretnék
mint a meghajszolt lovak.
Végezetül − visszakanyarodva a Napút Online-ra – nemcsak a lap tartalma, de megjelenési formája is figyelemre méltó. Egészen különlegesek azok a bevezető képek, amik a harminckilenc rovat cikkeit kísérik. Kitűnő ízléssel irányítják rá az olvasó figyelmét az írásokra.
Kívánom, hogy Szondi György még sokáig járjon a Napúton, amit sokunk örömére megálmodott.
Illusztráció: Napút-köszöntő
Ezek is érdekelhetik!
Fodor Miklós: Képes vagy! →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
