Vörös Viktória: Ének a Purattu partjáról (versek)
Ének a Purattu partjáról
Eannatumma ᴗ – ᴗ – –
Lugalzaggisi ᴗ – – ᴗ ᴗ
Dumuzi ᴗ ᴗ ᴗ
Aratta ᴗ – ᴗ
Agade ᴗ ᴗ ᴗ
Istár istenasszony – – – ᴗ – ᴗ
Éa Enlil Éa Enlil – ᴗ – ᴗ – ᴗ – ᴗ
Keletkezz termékeny iszapból
húzz falat égetett agyagból
sár csak sár
mi kezdetet jelöl
Szikrázó mázzal vond be a cserepet
fond be ostornak fekete szakállad
fény a fény
mi megcsillan rajta
Ölelj várossá gátat és földet
toronytemplomba gyűjtsd magjaidat
kerüld Istár kegyét
mert ellopja erőd
Szelídíts barátot legyőzni Huwawát
Cédruserdő-istent, bika erejével
ő csak ő
ki látja valódat
*
Enkidut, Gilgamest
hős város őrizőit
tégely olaj sem
menti a Torok Mélyétől
Végzetük készen áll
kígyó képében
égi bikának
pusztító szarvában
Enlil őrzi meg
kőtáblába nyomja
ékes tetteiket
ezer év lepereg
Agade alászáll
Babilon kinyílik
Istenek kapuja
szárnyas oroszlánok
hirdetik híretek
A kert demokráciája
Dolgozz kéz
gyógyulj duzzadt láb
rügyet bont úgyis a gondolat
mert csiga a házán is humuszt szállít
és rigók fütyülik a legszebb szimfóniát
ritmusát adva szemernyi növekedésnek
Rendezd dolgaid este
falanszteri rendbe
összekócolja hajnali szél
Üres ütemjeleket tölt ki
fényből hangba áthúz
mint Perseidák augusztus egén
Jelek nélkül is hármashangzat csendül
így épül gyomból gyógyító virággá
a kert demokráciája
Csupa szerelem létezésem
Erdőből jött ki
aki rám talált
kitettek egy életfa-
rönkre
Vacsorám nem volt ehető
így étke lettem a
mindenségnek
Ami felettem vagy alattam
mozgat vagy mozduló
bennem lelt vigaszt
bajt, bánatot
nálam feledve
Fenn ragyogott a
Bak csillagképe
mi átúszott aztán
Vízöntőbe
úgy üldöztem az égi tengert
mint ősi vadász
a szarvasünőt
avartól mocsárig kalandozva
Megtoldottam a létét
önmagammal hogy feledjem
mikor kinn feledtek
vigaszom nem volt
így vigasz lettem
bolygók közti űrt
betölteni húsommal
Vágyott rám a hajnal
küszöbre tett a reggel
szívem túlcsordult
– mivel nekem adós volt –
szerelemmel
Vörös Viktória a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: Nád s Agyag Leánya (𒀭𒈹)
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
