Radnai István: felfoghatatlan (versek)
felfoghatatlan
a szeretet százszirmú virág
síkjából emelkedik szárnyas illata árad
aranyban a dicsőség a tömjén önégető
keserű verejték a gyógyító mirha
fájdalomra balzsam ágát felmetszik
aki gyógyít előbb megszenvednie kell
miért vitték a kisded királynak
az angyalok láttatták-e a jövendőt
ahol megállok megáll velem a csillag
ahol botlom a kereszt súlya emel
mennyien követik a koponyák hegyére
a test elporlik a kín temetetlen
végtelen-e vajon a tenger
ha cseppjét szétosztod mennyi marad
áll a fokán lát széles tengerekre
emeli a kelyhet magát megosztja
öt kenyeret és két halat nyújt a sokaságnak
bűneink a morzsák tucatnyi kosárban visszaviszik
az áldozat füstje
a vándorlásban semmi sem sajátom
felverem az út porát s az út az istené
a végtelen keserves szabadság
nem köt a föld s minden öröm
pedig szántani ami a sajátom
művelni talajt és agyam
mélyre hatolni mint ültetéskor
a sziklevélben megtalálni az urat
már semmi nem elég ha elnyel
a város éle kőperem
elém áll mind s minden fal mögött
a pénz lapul és nincs közösség
a pásztor a bárányhoz beszél
nincs intrika nem agitál senki
széles a szemhatár mind látod
amit évmilliárdok istene alkotott
és akkor véget is ér az idő
értelmét veszi a pénz a birtok
nyájadat tereled elbírsz a farkasokkal
s a fű amit legelhet a fű az istené
az oltár mögött
van-e még lábnyoma a nyaraknak
a sima idő rokkát forgató szellő
emlékszálakat fon s abból az élet
szövetét valamikor minden természetes volt
a hegy a lejtő a völgy a sík vizek
mintha egy kápolnába térnél
minden a helyén van csak a sarokban
az elmúlt idők csetreszei
egy seprű húsvéti gyertyacsonk
kék színű zászló
minden természetes szó sincs politikáról
reumás a harangozó
csak sáros lábnyomok
sehol könnyű léptek valami elmenekült
Illusztráció: Kenyérszaporítás (fh. a kapernaumi mozaik)
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
