A dolgok állása (német kortárs versek)
(Sepp Mall, Friederike Mayröcker, Ingeborg Bachmann, Andreas Altmann, Wilhelm Bartsch, Franz Hohler)
Sepp Mall: A dolgok állása
Még / itt maradok
: a szobában / amely
szívét rejti
Néven nevezem a tárgyakat
(kártya / virág)
mintha az enyém lenne valamennyi.
Még mindig / szavakat hordok
/ a gyermekkorból
az évek lépcsőin / felfelé
: fényjeleket / könnyű
csomag
A ház szabadon lélegzik /
nyugodtan/
minden ablaka nyitva
Sepp Mall: Még messzebb
A tajtékban kirojtolódnak a szavak
mint a felhők
a huzatos áprilisban
és a szél / zenét
hoz a házak felől
széttörő üveg darabjait
Itt / érinthetsz meg
(mondod)
a senkiföldjén
az évek közti határsávban
Friederike Mayröcker: Ami kell
mi kell neked? egy fa egy ház
hogy megértsd milyen nagy milyen kicsi az ember
milyen nagy milyen kicsi ha felpillantasz a koronába
elveszel a buja zöld gyönyörűségben
milyen nagy milyen kicsi gondolod milyen rövid
az életed összehasonlítva a fákéval
kell neked egy fa ház
nem kell egymagadnak csak egy sarok egy fedél
üldögélni gondolkodni aludni álmodni
írni hallgatni hogy meglásd a barátot
a csillagokat a füvet az eget a virágokat
Friederike Mayröcker: egy életszakasz leltára
tarisznyámban
kakukkfűágacska
két érme
egy tompa ceruza
összegyűrt jegyzetek
kekszmorzsa
egy zöld ruhacsipesz
egy japán germanista névjegykártyája
egy kettétört kis fésű
Dali hangyái egy árnyékos kottalapon
Friederike Mayröcker:inkább gondolatban utazni, Hokusai
háton fekve vagy lámpa alatt
futni a Fuji lábához és felpillantani
a havas csúcsra; a bakancs
nyirkos és hideg, a gallér gyűrött.
Hogyan lehet, kérdezem, a távolt felfedezni
saját lábadon, és hogyan lehet, kérdezem, a távolt felfedezni
saját szemeddel. A távol hívását
és az otthon vonzását egyesíteni. Lábat és szemet,
könnyet és örömet.
Ingeborg Bachmann: A kikötők nyitva álltak
A kikötők nyitva álltak. Behajóztunk,
vitorlával előre, álmunkkal a fedélzeten,
térdünkön páncéllal és hajunkban nevetéssel,
mert evezőink előbb értek a vízbe, mint isten.
Evezőink gyorsabbak voltak, mint isten lapátjai,
és szétválasztották az áradatot;
előttünk nappal volt, az éjszakák mögöttünk,
fölöttünk csillagunk, alattunk a mélyben a többiek,
kívül elhallgatott a vihar, belül ökölbe szorult a kezünk.
Csak amikor kitört a zápor, hallgattunk el újra;
dárdák zuhogtak ránk és angyalok léptek elő,
fekete szemünkbe mélyesztették még feketébb pillantásukat.
Megsemmisülve álltunk ott. Címerünk fellibbent:
Egy kereszt vérvörösben és egy még nagyobb hajó a szívünk fölött.
Andreas Altmann: történet a völgyből
a ház a hegynek támaszkodott,
a telektől megfeketültek gerendái.
a nap sárga árnyékot vetett a völgyre.
vagy naphosszat esett. vagy havazott.
az élet nem volt túl beszédes.
és a hallgatás nedvesfű-szaga
szállt fel a földből.
a szekrényekben ruhák lógtak
porosan és orgonaillatúan.
egy pillangó pihent a mennyezeten,
egy pókháló szálai között.
lépések döngtek és meséltek a mennyezeten. alatta
nyugodott a ház. felette a világ.
akik elmentek, azokról nem kérdezett senki.
a sírok haját virág díszítette,
a templom tornya a magasba tört.
az álmokról senki sem beszélt. gyorsan
elfelejtették, akik éjjel álmodták őket.
csak a szemek látták őket. néha
elsodort a lavina egy házat, már régen történt.
a hegyek a halálba ragadták őket, mintha
menekülni tudnának.
Wilhelm Bartsch: Láttad még Aleppót?
Láttad még Aleppót? Igen, Palmirát
is. Marwan mutatja a monitoron,
amint valami épp összeomlik.
Mindegy. Mint szívemnek volt egykor, amint
a dóm-mély-tiszta tengerbe ugortam.
A hibák már kezdettől ott vannak – így
a szír orvos. Töröd a szavakat,
ahogy az ékírásos táblán is
ott van a helyesírási hiba.
Ugaritban? Mondd pornak és hamunak.
Ó, szívedben Szíria, mely megszűnik
verni a világ mellkasában. Ne kérdd,
minek nyelvet és kultúrát cserélni.
Egy orvos sem tudja, búcsút hogyan ints.
Franz Hohler: A haszontalan
Már régen
ki kellett volna
vágnom az ablak előtti
tuját
minden kerthez értő
ezt tanácsolja
túl gyorsan nőtt
annak idején
s most öregen és ritkásan
a második emeletig
magasodik
elveszi a fényt, eszi a földet
de semmi haszna
Most egy seregély
ül az egyik ágán
tisztogatja tollait
verdes a szárnyaival
és hirdeti a reggelt
máshol kéne ülnie
gondolom
de örülök
hogy pont itt
verdes a szárnyaival
és énekel
ezen a száraz ágon
amely halkan himbál
a fán
amely nem jó semmire
Fordította: Fodorné Simon Veronika
Sepp Mall 1955-ben született Graunban (Dél-Tirol, Olaszország). Verseket, regényeket és rádiójátékokat ír, íróműhelyeket vezet, és olasz fordítóként is dolgozik.
Friederike Mayröcker (1924–2021) Bécsben született, első versei a Plan avantgárd folyóiratban jelentek meg. Kapcsolatban állt a Wiener Gruppe kísérleti német íróival és művészeivel. Számos verseskönyvet publikált; írt rádiójátékokat, gyermekkönyveket.
Ingeborg Bachmann (1926–1973) osztrák költő és író, a karintiai Klagenfurtban született. Írói pályafutását rádiós forgatókönyvíróként kezdte, költészetében feltárja az interperszonális határokat és a nyelv lehetőségeit a háború utáni tájban.
Andreas Altmann (író, költő) a szász Hainichenben született, 1963-ban. Az 1980-as évek végén kezdett útriportokat írni nemzetközi magazinoknak. Költészetének fókuszában a periféria, a kis, elfeledett helyek, a civilizáció peremei állnak.
Wilhelm Bartsch (sz. 1950, Eberswalde) költő, író, esszéista. Szerb, horvát nyelvből is fordít. 1986 óta szabadúszó író.
Franz Hohler, svájci író és kabarészerző 1943-ban született, Bielben. Hazájában kabaréműsoraival, egyszemélyes színházi előadásaival, televízióbeli fellépéseivel vált ismertté, miközben elbeszéléseiért és verseiért számos díjjal tüntették ki.
A versek forrásai:
Fodorné Simon Veronika a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott műfordítója
Illusztráció: A haszontalan
Ezek is érdekelhetik!
Uladzimir Nyakljajeu: SZARHÁZI →
Kis dalok a szerelemről →
Pascal Mérigeau: Mikor Angèle egyedül volt, Roger Jouet: A gyűjtő →
