Pécsi Ilona: Vagyok (vers-triád)
Vagy
Talán
jöttem,
alkonyredőkön túlról,
hideg felhők alatt,
mint szelíd árnyék,
léptem nyomán
pipacsfodrok ringnak,
míg várom könnyű hittel
a csend fövenyén
font sorskoszorúm.
Vagy
idelehelt
álmokból
a szél.
Ok
Érted,
mert egyszer
valaki szólt, s
mert akkor valaki
hallgatott, most
hegyek nőnek
tengerek helyén,
hogy patak fakadjon
súlyos kövekből
titkát vájva beléd. Mégsem
ok, csak
lenge
remény, amit sodor
feléd.
Vagyok
Talán érted
jöttem. Mert egyszer
alkonyredőkön túlról valaki szólt, s
hideg felhők alatt, mert akkor valaki,
mint szelíd árnyék, hallgatott, most
léptem nyomán hegyek nőnek,
pipacsfodrok ringnak tengerek helyén,
míg várom könnyű hittel, hogy patak fakadjon
a csend fövenyén súlyos kövekből
font sorskoszorúm titkát vájva beléd. Mégsem
vagyok, csak
idelehelt lenge
álmokból remény, amit sodor
a szél feléd.
Pécsi Ilona a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: fh. O. Redon
Ezek is érdekelhetik!
Toldalagi Pál: Csöndes éj →
Baka Györgyi: Áldott születés →
Devecsery László: KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS (versek) →
