Nemes Klára: TESTVÉRTESTVÉR
– A délszláv háború áldozatainak és az őket segítő névtelenek emlékére –
SZEREPLŐK
ZSANA (ZSUZSANNA)
MARCSI
MISI
BÉLA
TERÉZ
NÉVTELEN RENDŐR
EDIT
PETI
PÁVÓ
MÁRKÓ
TITO MARSALL SZELLEME
SZERB KATONÁK
HORVÁT KATONÁK
NÉVTELENEK/ SEGÍTŐ FÉRFIAK, NŐK VEGYESEN
KISLÁNY/ MARICA
KISFIÚ/JANCSIKA
ASSZONYOK/JAJGATÓ, SIRATÓ, MENEKÜLŐK
A főszereplők kitalált személyek.
1.
A történet egy magyarországi határ menti kisvárosban kezdődik 1980. május elején.
Edit és Peti esküvőjét üli egy kerthelyiségben. A lakodalmas zenét és a tánccal keveredett egyéb zajokat messziről halljuk. Marcsi és Márkó boldogan táncol.
MÁRKÓ Szeretlek Marcsi!
MARCSI Szeretlek Márkó!
MÁRKÓ Hozzám jössz, Marcsi?
MARCSI Hozzád, Márkó!
MÁRKÓ Az egész világot neked adom, Marcsi!
MARCSI Jaj, de boldog vagyok Márkó!
Márkó kurjantása és Marcsi kacagása szinte betölti a teret. Kipördülnek a képből.
Zsana és Pávó jön andalogva, a lány ujjai között egy virágot babrál.
ZSANA Mennyire boldogok!
PÁVÓ Márkó most kérte meg a nővéred kezét.
ZSANA Nem gyors ez egy kicsit?
PÁVÓ Szorít az idő. Nagy változásoknak nézünk elébe. Ki tudja mi történik holnap, holnapután…
ZSANA Megijesztesz. Miről beszélsz?
PÁVÓ (miközben megállásra kényszeríti Zsanát) Arról, hogy rövid az élet. Zsana, ha igent mondasz…
ZSANA Pávó, én…
PÁVÓ Márkóék már eldöntötték. Most rajtunk a sor. Nézz rám, kérlek, és mondd, hogy eljössz velem!
ZSANA Hiszen alig ismerjük egymást.
PÁVÓ Marcsi másként érzi.
ZSANA A magam nevében beszélek.
PÁVÓ A házunk szinte csak egy saroknyira van Márkóéktól!
ZSANA Nem beszélem a nyelveteket.
PÁVÓ A faluban nagyrészt magyarok élnek, és lassan megtanulnád a szerbet.
ZSANA A szerb-horvát… (1)
Zsana képtelen befejezni a mondatot, mert Pávó váratlanul hangnemet vált.
PÁVÓ (dühét visszafojtva) Mikor értitek meg végre? Nincs olyan, hogy szerb-horvát! Szerb és horvát! Két nemzetiség!
ZSANA Ilyen is tudsz lenni? Szinte ijesztő, hogy mennyi indulat van benned!
PÁVÓ (ismét lágyan beszél) Zsana, ne haragudj rám. Felforrósodott a fejem. Ha ott élsz majd köztünk, akkor világos lesz számodra, miért lettem dühös.
ZSANA Csakhogy én itt akarok élni. A szüleim, a barátaim közelében.
PÁVÓ Ha szeretnél…
ZSANA Mondtam én?
PÁVÓ Ne bolondíts meg!
ZSANA Mondtam én?
PÁVÓ Ahogy rám néztél!
ZSANA Mondtam én?
PÁVÓ Olyan jeleket küldtél felém!
ZSANA Még a kezemet sem foghattad meg.
PÁVÓ Csupán szemérmességből. Tiszta vagy, mint a patyolat. Tudom, érzem a szívemben. Te kellesz nekem!
ZSANA Mint barátot kedvellek.
PÁVÓ Ne gyere nekem ezzel a beszéddel!
ZSANA Sajnálom, hogy félreértettél. Én csak azért voltam veletek, hogy Marcsi és Márkó együtt lehessen.
PÁVÓ Ez hihetetlen! Hogy lehet két testvér ennyire különböző?
ZSANA Most haragszol rám, tudom, de később megbékélsz velem.
PÁVÓ Hát persze. (dühösen szerbül hadarni kezd)
ZSANA Úgy mondd, hogy értsem!
PÁVÓ (ismét fegyelmezi magát) Nem a fülednek való ez a káromkodás. Bár ti sokkal cifrábban szitkozódtok, mint mi. Jól van, elfogadom, hogy időre van szükséged. Talán, ha többet találkozunk…
ZSANA (közbevág) Szeptembertől főiskolás leszek.
PÁVÓ Még ez is.
ZSANA Jó lenne visszamenni a többiekhez. Apa mérges lesz, hogy túl sokáig maradtunk el.
PÁVÓ Kislány vagy még Zsana, csak ne szeretnélek!
Márkó szalad lélekszakadva feléjük
MÁRKÓ Azonnal indulnunk kell Pávó! Most mondta be a Szabad Európa, meghalt a marsallunk! A kocsit már előre hoztam, gyere!
2.
1991. nyara
ágyúdörgés, fegyverropogás, katonák üvöltözése… a háború hangkavalkádja
SZERB KATONA Szerb autonómiát akarunk!
HORVÁT KATONA Ez a föld a miénk, horvátoké!
TITO MARSALL SZELLEME (jelenik meg a két katona között) Hová lett a testvériség melyben olyan sokáig éltetek? Szép hazánkat darabokra szaggatjátok, népét elkárhoztatjátok, súlyos lesz a bűnötök!
HORVÁT KATONA Nem mi kezdtük el, muszáj védekeznünk!
SZERB KATONA Más etnikummal nem keveredünk!
TITO MARSALL SZELLEME Testvér szembefordul testvérével?
HORVÁT KATONA Szomszéd szomszéd ellen, barát barát ellen. Most ez a törvény.
SZERB KATONA Saját autonómia, saját jogrendszer, saját nemzetiségi érdek.
TITO MARSALL SZELLEME Apám horvát, anyám szlovén, a népem, szerb ortodox, horvát katolikus, bosnyák muzulmán. Szívemnek melyik részét tépjem szerteszét? Ki maradt hű az eszméimhez? Mindnyájan megtagadtatok? Hova az ígéret „Tito elvtárs, esküszünk, hogy a te utadról letérni soha nem fogunk!”? (2)
HORVÁT KATONA Apánkként tisztelünk, marsallunk!
SZERB KATONA Új időket élünk, az erősebb felszabadítja magát, még ha veszteségek árán is.
TITO MARSALL SZELLEME Jól ismerem az erőt, a harci kedvet, de becsülöm a szövetséget, mely összekovácsolja a nemzetet.
SZERB KATONA Annak már rég vége, a haláloddal a széthullás elrendeltetett.
TITO MARSALL SZELLEME Hitem híján, tizenegy éve bolyongok itt szüntelen. Virágszőnyeg helyett most vérmezőkön kóborol háborgó lelkem, nyugalmat nem lelhet, s fájdalmas sikolyok kísérik láthatatlan lábnyomom.
SZERB KATONA Örök érvényű a felmentés, háborúban mindent lehet.
HORVÁT KATONA Az ember bármit megtehet.
TITO MARSALL SZELLEME Vér és özön, fájdalom és kín, harag és gyűlölet. Mindezt magam is átéltem. De egy nap a tetteinkkel számolnunk kell. (lassan távolodik)
SZERB KATONA (horvát katonára fegyvert emelve) Ellenség!
HORVÁT KATONA (szerb katonára fegyvert emelve) Ellenség!
Kislány átsétál a színpadon, játékbabát ringatva karján, egy altatódalt énekel.
3.
1993. Zsana ront be házba, majd hátával a becsukott ajtónak támaszkodva erősen liheg. Megtörli izzadt homlokát. Moccanni sem tud a fáradtságtól. Kopognak.
MISI Zsana, én vagyok! Kérlek engedj be!
Zsana lassan előre lép, Misi becsúszik a résnyire nyíló ajtó mögött.
MISI (ledobja táskáját és átkarolva Zsanát a nappali asztalához segíti) Gyere, ülj le. (Zsana alig tud megszólalni)
ZSANA Nem tudom, meddig bírom még!
MISI (tölt egy pohár vizet és Zsanának adja) Nem lesz semmi baj. Meglátod.
ZSANA Egyre jobban félek Misi. Ez tiszta őrület!
MISI Mondj fel. Majd lesz valahogy.
ZSANA Te is tudod, hogy egy fizetésből nem élnénk meg.
MISI A városban is találsz pedagógus állást.
ZSANA Mert eddig nem próbálkoztam, igaz? Csak pótló lennék mindenhol. Egy, esetleg két évre, utána újrakezdés.
MISI Ezekben a zavaros években mégis érdemes lenne kockáztatni.
ZSANA Végre nem helyettesítek! Szeretem ezt az iskolát. Megbíznak bennem. Mindezt adjam fel?
MISI Persze megértem, hogy egy sikeres beilleszkedés után nehéz döntened…de mégiscsak jobb lenne, ha itt lennél a közelben. Tudod mit érzek nap, mint nap az irodámban, amíg te a határ mentén dolgozol? Szinte gyűlölöm magam a kiváltságos helyzetemért.
ZSANA Ugyan már!
MISI Hányszor mondtam, hogy szerezz jogosítványt?
ZSANA Misi!
MISI Szerinted mivel menekülnél, ha mégis…
ZSANA Miért beszélsz egyes számban? Nézz rám, ne fordítsd el a fejed Szólalj már meg!
Misi cigarettára gyújt.
ZSANA Emlékszel? Titkok nélkül élünk, így szólt a megállapodás.
MISI Azt rebesgetik, behívhatják a tartalékos katonákat.
ZSANA Ezt nem hiszem el!
MISI Nyugalom, nem történik meg, azonban mindenre fel kell készülnünk. Lehet, hogy csak pletyka. Hivatalosan még nem jelentették be.
ZSANA Mi ez az egész? Eddig miért nem szóltál? Mikor tudtad meg?
MISI Tegnap hallottam, de mint mondtam, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Annál okosabbak, mint hogy átjöjjenek a határon. Ezt egymás között oldják meg.
A halk robbantás hallatszik.
ZSANA Hallottad ezt? Hallottad? Alig húsz kilométerre tőlünk évek óta dúl a háború, és te azt mondogatod, nyugodjak meg, miközben bármikor megkaphatod a parancsot, és a haza védelmében indulnod kell?
MISI Látod? Ezért nem akartam megmondani. Tudtam, hogy kiborulsz.
ZSANA (letörli arcáról a könnyeit) Nemrég azt tervezgettük, hogy ideje babát vállalnunk, most pedig arról beszélünk, hogy talán szét kell válnunk? Ez a jövő vár ránk, Misi?
MISI (egyik cigarettát szívja a másik után) Most is az a véleményem, hogy mi nem keveredünk bele ebbe a háborúba, és más se fog beleavatkozni, meglátod. A baba meg… Azzal várhatunk.
ZSANA Valóban? És ha most várandós lennék?
MISI Az vagy?
ZSANA Nem. De, ha mégis…
MISI Ne azon rágódjunk, mi lehetne.
ZSANA Hogy tudsz ennyire nyugodt maradni?
MISI A legszívesebben átölelnélek!
Zsana kiveszi Misi kezéből a cigarettát, eloltja, majd arcára fekteti a férfi tenyerét.
ZSANA Én is szeretlek.
Misi feláll, és magához húzza Zsanát. Szorosan átölelik egymást.
ZSANA Ugye nem történik velünk semmi baj?
MISI Szerencsések vagyunk. És piszok nagy mázlisták, hogy egymásra találtunk!
Csöngetnek.
ZSANA Megnézed ki az?
Misi ajtót nyit, Peti lép be Edittel.
PETI Szevasztok. Ne haragudjatok, hogy bejelentés nélkül jöttünk.
MISI Gyertek beljebb!
ZSANA (gyorsan végigsimít az arcán) De jó, hogy itt vagytok! Mondhatnám, a lehető legjobbkor!
EDIT Miért? Mi történt?
MISI Van egy üveg barackpálinkám…Jöhet?
PETI (miközben leülnek) Búcsúzni jöttünk.
MISI (átveszi Zsanától a kupicákat és az üveget) Azt hiszem ma ez az üveg üres lesz.
ZSANA Mi az, hogy búcsúzni jöttetek?
PETI Átmegyünk Ausztriába. (lehajtja az italt, Misi ismét tölt neki) Addig, amíg lehet.
Onnan tovább Svájcba, a nagybátyámhoz.
MISI És onnan, hova tovább? Az Északi-sarkra?
PETI Ez azért nem ennyire vicces. Túl forró a talaj. Ha lehet, menni kell.
MISI Nem értek veletek egyet.
PETI Nem is kell. Mindenki maga dönt a sorsáról. Mi Edittel így döntöttünk.
ZSANA (Misinek) Ugye nem fogtok összeveszni?
MISI A délszlávok egymás ellen harcolnak. A nagyok meg nem fogják hagyni, hogy áthúzódjon a háború.
PETI Kiben bízol ennyire?
MISI Emlékszel a kisbombára, amit tavalyelőtt Barcs szélére dobtak? Szándékos provokáció volt Magyarország ellen, mégsem tudtak belerángatni minket a viszályukba.
PETI Ez igaz, de jusson eszedbe, hogy rezgett a léc alattunk. Nem hiába kért a kormány ENSZ beavatkozást, ugye? Hányszor sértették meg a magyar légteret? Ezt komolyan kell venni Misi. Bármikor átléphetik a határt.
MISI Nem fogják. Értsétek már meg! Fölösleges pánikot kelteni egymásban!
PETI És a bakonyi hadgyakorlat?
MISI Elővigyázatosság.
PETI Persze. Még jó, hogy a tartalékosokat nem hívták be.
Kínos csend.
MISI Erről a témáról inkább ne beszéljünk.
PETI Miért? Bármikor jöhet a levél. Ezzel te is tisztában vagy.
MISI Kértelek, hogy ne fokozd feleslegesen a hangulatot. Zsana már így is eléggé tele van félelemmel.
PETI Hogyne lenne! Végigjártad azt az utat, amit ingázóként megtesz az iskoláig? A busz teljesen lekanyarodik a határig. Ember, tankok csöve mered rá a túloldalról!
ZSANA Állandóan azon jár az eszem, mi történne, ha egyszer megindulnának? A szántóföldeken kellene átvágnom, hogy hazaérjek.
EDIT Tudod, hogy nem érnél haza.
MISI Edit, kérlek.
EDIT Sok történetet hallottam innen is, onnan is. Ijesztőek.
MISI Innen is, onnan is.
EDIT Igen Misi és bolond lennék megvárni, hogy velünk is megtörténjen!
MISI Ugye, nem akarod elmesélni?
PETI Nem azért jöttünk ide, hogy egymásnak essünk.
ZSANA (Misinek) Jó lenne, ha abbahagynád a piszkálódást.
MISI Nem én kezdtem.
EDIT (Misinek) Szóval, meséljek?
MISI Inkább ne tedd. Így is sok a családban a feszültség.
EDIT Ne visszakozz! Tudod, mi a legnagyobb hibád? Nem veszed figyelembe a veszteségeinket. Látszik, hogy nem vagy idevalósi.
MISI Remélem, nem azt akarod mondani, hogy még mindig egy alföldi idegen vagyok köztetek?
PETI Nem úgy értette.
MISI Hát hogyan?
PETI Mi itt a határ közelében nevelkedtünk. Rokonok, barátok, ismerősök a túloldalon. Sokukról azt sem tudjuk mi történt velük. Mintha elsodorta volna őket a szél.
ZSANA Elég!
MISI Zsana…
ZSANA Miért tetézitek még? Legalább mi ne forduljunk egymással szembe, mint azok ott túl. És a reményt, hogy Marcsiék előkerülnek, ne vegye el tőlem senki sem. (Petinek) Még te se!
MISI Zsanikám, kérlek nyugodj meg!
ZSANA Nyugodt vagyok! Nyugodt!
MISI Azt látom.
ZSANA Csak éppen nem érted! Vagy nem akarod érteni!
MISI Hallod magad mennyire üvöltesz?
ZSANA Hogyne üvöltenék, amikor kivannak az idegeim?
EDIT (Petinek) Gyere menjünk.
ZSANA (Editnek) Most is könnyen megsértődtél, mint mindig,
EDIT El akartunk köszönni, mert ki tudja látjuk-e még egymást az életben. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk, most meg úgy viselkedünk, mint az ellenségek.
ZSANA Marcsi eltűnése olyan mélyen érint, hogy a neve hallatára teljesen elveszítem az önkontrollt az érzéseim felett. Azt sem tudom mi történt velük, de abban biztos vagyok, hogy élnek. Istenem, Marica még csak tíz éves!
EDIT Ó, Zsana! (egymás nyakába borulnak, úgy sírnak) Előkerülnek, meglátod…
PETI Olyan ez az egész, mint egy rémálom. Ki gondolta volna, hogy ilyesmi megtörténhet? Pont most, ennyi változás után, amikor végre átjárhatók lettek a határok!
4.
1992. Márkó faluja.
Két jugoszláv katona ráncigál magával egy férfit.
FÉRFI Én magyar vagyok!
KATONA Jugoszláv területen élsz! Besoroztak, jönnöd kell, így szól a parancs!
FÉRFI Semmi közöm a viszályotokhoz! Engedjetek, hadd menjek vissza a családomhoz!
KATONA (ráfogja a fegyverét) Jössz, vagy meghalsz!
KATONA 2. Mit szórakozol vele? Megtagadta a parancsot. (előhúzza a pisztolyát és lelövi a férfit) Ennyi. Mehetünk. (elmennek)
Jajveszékelő asszonyok
HANGOK Itt vannak a szerbek! Meneküljetek!….
Marcsi rohan át a színpadon tépett ruhában, katonákkal a nyomában, ketten elkapják, leteperik, a többi katona, ahogy odaér, körbeállja őket
Kislány jelenik meg babájával a kezében
KISLÁNY Anyu?
A körben álló katonák feje lassan és egy időben Kislány felé fordul
MARCSI MARICA!!!!!!
Hirtelen kialszik a fény, mély csend
5.
Üres színpad, mintegy ködszerű látomás.
Kislány jelenik meg hófehér, véres ruhában.
KISLÁNY Anyu, hol vagy?
Bal oldalon Marcsi lép be, szakadt, véres ruhában.
KISLÁNY Apu, hol vagy?
Jobb oldalon Márkó lép be katonaruhában.
6.
Zsana takarít, Misi a rádiót babrálja, hangsávok kavalkádja, egy hang kiválik a többi közül
HANG …Mára virradóra amerikai repülőgépek indultak Bosznia felé a frankfurti légitámaszpontról, élelmiszert, gyógyszert, valamint gyógyászati eszközöket tartalmazó bálákkal a fedélzetükön. Néhány újságíró és tévés forgatócsoport is velük tarthatott… Cerska lakossága szoros ostromgyűrű közé szorult. A szerb alakulatok egyre jobban behatolnak a muzulmán településbe, a város környéke több helyen lángokban áll.
MISI Szerencsétlen embereket teljesen elzárták a külvilágtól.
ZSANA Már egy hete, hogy szerb hajók tartanak blokádot Vaskapunál. Mondd, még mindig bizakodó vagy?
MISI Megússzuk.
ZSANA Bárcsak én tudnék ilyen optimista lenni! De nem megy.
Misi átkapcsolja az adót, zene szól, Zsana tovább takarít, majd hirtelen megáll és csendesen sírdogál.
MISI Szívem…
ZSANA Ne vigasztalj, legalább hadd sírjam ki magam! Ha Marcsiék itt lennének velünk, én is nyugodtabban figyelném a híreket. De ki tudja, hol vannak? Elkapták őket, vagy bujkálnak? Miközben mi jóllakottan éljük a mindennapjainkat, ők valahol fáznak, éheznek, és rettegve várják, mikor jön el értük a halál.
MISI Eddig olyan erősen hitted, hogy életben vannak. Ne add fel!
ZSANA Szegény kis Marica…
Csöngetnek, Misi az ajtóhoz siet.
7.
Félhomály. A menekülő asszonyokat és gyerekeket néhány névtelen tereli.
NÉVTELEN (hangos suttogással) Gyorsabban, erre! (vezetőként elől halad, mozgásán látszik, hogy kiképezték a feladatra, a terelők úgyszintén körültekintően navigálják a lemaradókat) Csendesebben!
Meglehetősen fürgén haladnak, amikor az egyik gyerek kezéből kiszakad a szatyor. A kicsi megáll és kétségbeesetten nyúl a degeszre tömött zacskó felé.
NÉVTELEN 2. Tovább haladni, nincs megállás.(a gyerek váratlanul sírni kezd, a férfi egy hirtelen mozdulattal felkapja a szatyrot, majd a gyereket) Hamarosan átérünk. (lihegi a szorosan mellette szaladó anyának)
NÉVTELEN Már látom a jelzőfényeket!
8.
Névtelen rendőr egy fiatalasszonnyal lép be.
ZSANA Ó, Istenem, ez nem lehet igaz! Marcsi! Marcsi! Marcsi! (odaugrik, ölelgeti, csókolgatja testvérét)
NÉVTELEN RENDŐR Az éjjeli csoporttal érkezett, nem volt nála semmi, alig ismertem meg.
ZSANA (névtelen rendőrnek) Köszönöm, ezerszer is, köszönöm, köszönöm!
NÉVTELEN RENDŐR Később még benézek, mert néhány információra szükségem lesz. Amennyiben hajlandó megszólalni. Talán nálatok felenged. Orvos már látta. Fizikai sérülései nem frissek, gyógyulnak. Néhány zúzódás még kezelésre szorul, de itthon is megoldható…a lelkiek pedig…nos, szemmel láthatóak.
ZSANA Fizikai sérülések?
NÉVTELEN RENDŐR Ne most. Inkább később. Nyugalomra és szeretetre van szüksége.
Misi segítő szándékkal közelebb lép Marcsihoz, mire Marcsi ijedten hátrálni kezd. Misi visszalép.
NÉVTELEN RENDŐR (Misinek) Jobb lenne, ha most nem közelednél felé. Rengeteg traumát élt át. Legyetek vele nagyon türelmesek.
MISI Rendben, a szobámban leszek. (el)
ZSANA (miközben védően átöleli Marcsit) Egyedül volt?
NÉVTELEN RENDŐR A menekültekkel jött, nem volt vele…más.
ZSANA (Marcsihoz) Gyere, ülj le, életem. (leülteti)
NÉVTELEN RENDŐR Most nagyon erősnek kell lenned. Tudom, nem egyszerű, üvöltenél és sírnál, de ne tedd. Marcsinak biztonságban kell éreznie magát. (az órájára pillant) Muszáj mennem. Holnap délután beugrok, de ha beszélni szeretnétek velem, a volt munkásőrség épületében elértek.
ZSANA Azt hittem a kollégiumot alakították át a menekülteknek.
NÉVTELEN RENDŐR Zsúfolásig telt. Szükség volt még más középületre is. A régi munkásőrség háza megfelelő erre.
ZSANA Akkor még egyszer…
NÉVTELEN RENDŐR (Zsanának szinte suttogva) Ne köszönd, remélem, még többet tehetünk értük. Többet kell értük tennünk! (Zsana kétségbeesetten néz rá) Ne kérdezz, többet nem mondhatok! Vigyázzatok magatokra!
ZSANA (megfogja Névtelen rendőr kezét) Te is anya vagy, könyörgöm, segíts megtalálni Maricát!
9.
Volt munkásőrség épülete, késő éjjel, a névtelen segítők újabb menekültcsoportot irányítanak a szinte zsúfolásig megtelt termek felé.
NÉVTELEN RENDŐR (az egyik segítőnek) Hányan vannak?
NÉVTELEN SEGÍTŐ Tizenegyet sikerült áthoznunk, egy asszony sajnos útközben meghalt.
NÉVTELEN RENDŐR Ez borzasztó…Hogy bírjátok még?
NÉVTELEN SEGÍTŐ Holnap éjjel újra indulunk, nincs megállás, muszáj segíteni!
NÉVTELEN RENDŐR Egy tízéves kislányt keresek, Maricának hívják. Az anyja a tegnapi csoporttal érkezett.
NÉVTELEN SEGÍTŐ Az irányítónál érdeklődtél?
NÉVTELEN RENDŐR Természetesen, ő sem tud semmit. Az asszonyok mesélték, hogy az árokpartról szedték össze menekülés közben, nem volt eszméleténél. Sokáig az egyik terelő cipelte a hátán. Szerencse, hogy egyáltalán át tudták menteni.
NÉVTELEN SEGÍTŐ Magánál van már?
NÉVTELEN RENDŐR Igen, de a sokktól képtelen beszélni.
NÉVTELEN SEGÍTŐ Három fiúgyermek jött velünk. Sajnálom. Majd utánanézek. (elindul)
NÉVTELEN RENDŐR Még valami. Marcsiról van szó, Béla bácsi lányáról. Az ő kislányát keressük.
NÉVTELEN SEGÍTŐ (megtorpan) ………… Természetesen mindent elkövetek. Hozz róla fényképet, de nem akarok hiú reményeket kelteni. Nagyon sokan eltűntek. Szinte lehetetlen őket megtalálni.
NÉVTELEN RENDŐR Köszönöm.
Névtelen rendőr tovább járkál fel- s alá a folyosón, a zajok elcsitulnak, csak olykor hallani fájdalmas nyögést, halk sírást, suttogó imát.
10.
Másnap
Zsana főz, Misi lép be táskával a kezében.
ZSANA Sikerült valamit megtudnod?
MISI (megcsókolja Zsanát és helyet foglal az asztalnál) Marcsi hol van?
ZSANA A hálószobában. Na, mondd már!
MISI (kibontja nyakkendője csomóját) A szerbek fenyegetőznek, hogy felrobbantják a menekülttáborokat.
ZSANA Hát még most sem maradnak nyugton? Nem elég, hogy elüldözték őket az otthonaikból? Mi kell még? Ugye megmondtam, hogy át fognak jönni, de te a nagy optimizmusoddal mindig lehurrogtál!
Váratlanul Marcsi jelenik meg hálóingben, merev mozdulatain látszik, hogy a trauma szinte lebénította a végtagjait. Mielőtt még Misi odaugrana, hogy elkapja, a padlóra zuhan. Alig tudják felemelni és az ágyába fektetni. Zsana a testvérével marad, Misi visszalép a konyhába.
Csöngetnek, ajtót nyit, Béla és Teréz viharzik be dühösen.
BÉLA Az embernek a szomszédjától kell megtudnia, hogy megtalálták az elveszett lányát?
TERÉZ Hol vannak? (a háló felé indul, Misi azonban megakadályozza.)
MISI Kérem…várjon egy kicsit.
BÉLA Állj félre fiam! Jogunk van látni a lányunkat!
Hallani, hogy Zsana halkan énekel.
MISI (Teréznek) Anyuka, az istenért! Marcsi tele van nyugtatóval, Zsanának talán sikerül elaltatnia. Üljenek le, főzök egy kávét és higgadtan átbeszéljük a történteket.
BÉLA Mi a…(Teréz félbeszakítja)
TERÉZ (Bélának) Igaza van Misinek, üljünk le szépen. (leülnek) Maricával azért találkozhatunk, nem? Szólj neki, hogy itt vagyunk, jöjjön ki az anyja mellől!
MISI Sajnos nem tehetem!
BÉLA Na, ez már sok! Látni akarom a családomat!
MISI Marcsi egyedül van.
TERÉZ Hogyhogy egyedül?
MISI Marica nem volt vele, amikor rátaláltak. (Teréz szívéhez kap) Anyuka! Anyuka!
BÉLA Teréz!
Misi egy pohár vízzel megitatja, Béla idegesen matat felesége táskájában.
BÉLA Hol az a nyavalyás gyógyszer? Megvan! Rágd el! Kettőt, akkor gyorsabban hat!
MISI Vigyük be az ügyeletre?
BÉLA A gyógyszer leviszi a vérnyomását.
MISI Mikor?
BÉLA Fél óra múlva hatni fog.
MISI És addig? Mégiscsak jobb lenne bevinni a kórházba!
BÉLA Ha tudnád hányszor volt rosszul az utóbbi időben! Mást sem csinálunk, mint orvoshoz járunk. Megkapta a gyógyszereit és mellé az utasítást, hogy kerülje a stresszt. Érted fiam? Az izgalmakat, miközben a lánya és az unokája folyamatos veszélyben vannak. Hogy lehet ilyet mondani egy anyának?
TERÉZ (miután segítséggel ledől a kanapéra) Misikém, kérlek, ne mondd vissza mindezt Zsanának. Túl nagy rajta a teher, nem kell még ezzel is nehezíteni!
MISI Anyuka, ezt nem lehet eltitkolni.
TERÉZ Már sokkal jobban vagyok. Főzd azt a kávét, mert nagyon lemegy a vérnyomásom! Zsanának egy szót se, megértetted?
MISI Nem ígérhetem.
TERÉZ Misi!
BÉLA Hallani akarom, mi történt! (Terézre néz és lehalkítja a hangját) Hol van Marica?
TERÉZ Hol van az én kicsi unokám? (halkan sírni kezd)
MISI Most keresik, talán egy másik csoporttal, más befogadóhelyre érkezett. Mi sem tudunk többet. Reméljük hamarosan kapunk híreket.
BÉLA Nem tudja az anyja, hogy hol a lánya? Egyáltalán, hogy veszthette el? Kötelessége lett volna vigyázni rá! Bezzeg ő átszökött, a gyermeke meg…
TERÉZ Béla! Miket beszélsz?
BÉLA Megmondtam már akkor, hogy ennek nem lesz jó vége! Ugye? De mindenki ment a feje után. Marcsinak Márkó kellett a határon túlról! Itt nem talált volna magának férjet?
TERÉZ Szerelmes volt.
BÉLA Szerelem?
TERÉZ Most meg te izgatod fel magad!
BÉLA Legalább maradtak volna nálunk, és akkor mindez nem történik meg!
TERÉZ Béla, ne kiabálj!
ZSANA (jelenik meg, halkan behúzza maga után a háló ajtaját) Mi ez a cirkusz? Nem tudnátok halkabban veszekedni? Apu, bentről tisztán hallani a hangodat. Anyu? Rosszul vagy? (a kanapéhoz siet)
TERÉZ Csak leesett a vérnyomásom, mindjárt jobb lesz egy kis kávétól, igaz Misikém?
MISI Megyek, elkészítem. (el)
ZSANA Anyu, engem ne akarj becsapni, ha rosszul vagy, be kell menni a kórházba.
TERÉZ Inkább arról beszélj, mi van a nővéreddel!
ZSANA Tegnap éjjel hozták át. Nagyon kimerült, pihennie kell, még a beszéd is nehezére esik.
BÉLA Nem mondta, hol hagyta el az egyetlen gyermekét?
TERÉZ Nem hallottad, hogy megnémult?
BÉLA Amit megjósoltam, sajnos bekövetkezett. Áttelepedett a túloldalra és évente kishatárátlépővel mindössze nyolc alkalommal látogathattuk meg.
TERÉZ (miközben felül) Huszonöt kilométerre tőlünk, szinte egy karnyújtásnyira éltek, mégis elérhetetlennek tűntek számunkra. Nem borzasztó? Mennyire boldogok voltunk, amikor bekövetkezett a fordulat és szabaddá váltak a határok! Igaz, apus?
ZSANA Ki gondolta volna, hogy a pokol kapuja is kinyílik…
BÉLA Édes lányom, Tito halálát követően már tudható volt, hogy részeire szakad Jugoszlávia. Nem volt, aki összetartsa. Ezért tiltakoztam Marcsi házassága ellen. Magyar faluba ment, ahol horvátok és szerbek is laktak vegyesen.
ZSANA Megjegyzem békésen.
BÉLA Látszólag, kislányom, látszólag.
ZSANA Márkó horvát, Pávó szerb, mégis jóbarátok.
BÉLA Márpedig most egymás ellen harcolnak! Ha akkor elfogadod Pávó lánykérését, te és a nővéred szintén ellenségek lennétek! Csak neked nincs olyan tyúk eszed, mint a testvérednek! Szerencsére.
MISI (jön) Tessék anyuka, itt a kávé.(Teréz lassan felül, Misi Bélának) Magának is hoztam.
BÉLA Legalább rád lehet számítani.
MISI (Zsanának) Szóval, Márkóék szomszédja megkérte a kezed.
BÉLA Ősrégi történet fiam, felejtsd el.
TERÉZ (ismét elsírja magát) Marica, drága kisunokám…Merre vagy lelkem?
11.
Két szerb katona beszélget.
SZERB KATONA 1. Most hoztak friss húst a táborba. Velem tartasz?
SZERB KATONA 2. Nem.
SZERB KATONA 1. Sokadszorra utasítasz vissza pajtás. Nem tetszik ez nekem.
SZERB KATONA 2. Foglalkozz a dolgoddal, én meg a magaméval.
SZERB KATONA 1. Pedig, ha látnád, milyen szép példányok, az egyiken biztosan megakadna a szemed. A tizenöt évesek még szüzek, jaj, milyen finomak, leginkább azt élvezem, ahogy küzdenek, pedig tudják, hogy semmi esélyük velünk szemben! Elmondjam…
SZERB KATONA 1. Nem vagyok rá kíváncsi.
SZERB KATONA 2. Csak nem…most jut eszembe, ó én bolond! Gondolom, fiúk is vannak!
SZERB KATONA 1. Na elmész te a! Kitépem a nyelved!
SZERB KATONA 2. Jól van, na…csak ne ilyen hevesen…
Szerb katona 1. feláll és otthagyja katonatársát, Szerb katona 3. jön, megáll majd cigarettára gyújt.
SZERB KATONA 3. (fejével int a távozó felé) Ennek meg mi a baja?
SZERB KATONA 2. Hívtam egy kis mókára, de hajthatatlan.
SZERB KATONA 3. A falunkból való.
SZERB KATONA 2. Na és?
SZERB KATONA 3. Amolyan ezermester, mindenhez ért.
SZERB KATONA 2. Akkor is van valami nem normális körülötte!
SZERB KATONA 3. Ikrei vannak. Lányok.
SZERB KATONA2. Nekem is van kettő. Na és?
12.
Kopognak, Zsana ajtót nyit, Névtelen rendőr jön.
NÉVTELEN RENDŐR Látom együtt a család, csókolom Teri néni, jó napot Béla bácsi! (Zsanához fordulva) Kellene egy kép Maricáról.
ZSANA Rögtön keresek, addig ülj le.
BÉLA Gyere, ne állj ott, mint a cövek!
NÉVTELEN RENDŐR Köszönöm, de sietek, csak egy fotóért ugrottam be.
TERÉZ (még mindig szipogva) Legalább nyugtass meg minket egy kicsit. Nagyon el vagyunk keseredve. Marcsi a szobában fekszik, még csak rá sem pillanthattunk. Marica meg…(csendes sírásba folytja a mondat többi részét)
NÉVTELEN RENDŐR Teri néni, minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megtaláljuk.
BÉLA Az nem elég!
NÉVTELEN RENDŐR Hamis ígéreteket nem tehetek.
Zsana jön fényképpel a kezében.
ZSANA (Bélának) Támadás helyett inkább megköszönhetnéd a segítséget!
NÉVTELEN RENDŐR Érthető, hogy a keserűség elhatalmasodik az emberen.
ZSANA Remélem ez jó lesz. Igaz tavalyi fotó, ki tudja, mennyit változott azóta.
TERÉZ (szinte kitépi lánya kezéből a fotót) Az én drága, egyetlen unokám! (Zsana finoman kihúzza ujjai közül a képet és ismét Névtelen rendőrnek nyújtja)
ZSANA Anyukám, ez alapján tudják keresni. Kérlek, nyugodj meg.
TERÉZ Ne nyugtatgassatok már! Elegem van állandóan arra várni, hogy mikor jutunk valami eredményre!
ZSANA Ne feledkezz meg Marcsiról! Igazi csoda, hogy előkerült. Maricának is van esélye az átmenekítésre, hacsak nincs már itt Magyarországon. Biztosan együtt indultak és valahol elszakadtak egymástól.
TERÉZ (Béla meg akar szólalni, azonban felesége megelőzi) Jobb, ha hallgatsz! Mást sem csinálsz évek óta, mint szapulod a saját lányodat. Talán őmiatta tört ki a háború? Milyen apa vagy te? Szégyen!
BÉLA Láthatóan hatott a gyógyszer.
NÉVTELEN RENDŐR Városunkban óriási az összefogás, egyre többen jelentkeznek önkéntesnek. Aki csak tud, segít. Élelmiszerrel, takarókkal, használt ruhákkal, van, aki átmenetileg egy személyt, vagy egy kis létszámú családot fogadott be. A szerencsésebbek rokonaiknál, ismerőseiknél találtak menedékre. Sokan keresik eltűnt családtagjaikat. Néhányan a káoszban elkeveredtek, majd előkerültek. Nem szabad feladni a reményt! Most örüljünk, hogy Marcsi köztünk van!
BÉLA (morogva) Egy anya gyermeke nélkül.
Lépések zaja, Marcsi közeleg szédelegve Béla felé.
MARCSI Édesapa?
BÉLA Kislányom!
Béla hangos zokogással öleli magához a lányát.
13.
NÉVTELEN RENDŐR MONOLÓGJA
A menekültek újabb hulláma már tetőzte településünk befogadóképességét, a város vezetése azonban egyetértve a lakossággal minél több helyet próbált biztosítani a kiüldözött túlélőknek. Mert az etnikai tisztogatás célja, nem volt más, mint kiűzetés, kirekesztés, megfélemlítés, hogy a célkeresztben lévők maguktól hagyják el szülőföldjüket, hazájukat. Aki csak tudott segített. Ki így, ki úgy. Látható és láthatatlan kezek segédkeztek, hogy biztonságot teremtsenek a határátlépőknek. Magyarok, horvátok, bosnyákok vártak egy jó szóra, egy falat kenyérre. Ekkor érkezett meg ő és az anyja. Mindössze három szatyorral. Ez volt a magukkal hurcolt vagyonuk összessége. Három szakadt vászon, megtömve az otthonuk illatával. A régi munkásőrség épületében kaptak szállást. Ott, ahol tizenkét órás szolgálatomat végeztem. Kivezényeltek, mert az ellenséges oldalról fenyegető üzeneteket küldtek a menekülttáborok felrobbantásának terveiről. Az éjszakai őrjáratom során bukkant föl hirtelen, mint egy kis álommanó. Nagy, barna szemeivel szinte megigézett. Hát te meg, hogy kerülsz ide, kérdeztem meglepettem, és hol az anyukád? Bent alszik a többiekkel, válaszolta vékony kis hangon, majd elárulta a nevét, Jánoska. Álmatlanul kóborolt a folyosón, szerencse, hogy pont akkor, amikor ellenőrző körutam arrafelé tartott. Felajánlottam, hogy mesélek neki, mire szemében meleg fény villant. Hirtelen elfutott, majd egy szatyorral tért vissza, azzal, amelyiknek az egyik füle hiányzott. Inkább ezt szeretném, húzott elő egy kopott lapozót. Hallani véltem a szívverésem, ahogy átvettem a könyvet. Három szakadt szatyorral érkeztek. Annyi idejük volt csak, hogy becsomagolják a legszükségesebb dolgaikat. Az egyik degeszre tömött vászonban azonban helyet szorítottak egy magyar nyelvű lapozónak, melyből olvasni tanult Jánoska. Hajdanán én is ugyanilyen kis képeskönyvből meséltem lefekvéskor a fiaimnak. Elolvasod, zavart meg a kérdés emlékeim felidézésében. Bólintottam.
József Attila Altató, Füzesi Zsuzsa rajzaival.
14.
Névtelen rendőr jelentése felettesének.
NÉVTELEN RENDŐR Százados úr jelentem, az ideiglenes óvoda és iskola állománya meghaladta a kijelölt létszámot. Pedagógus hiánnyal küszködünk, ráadásul a súlyos traumákkal érkező gyermekek megfelelő foglalkoztatása is nehézségekbe ütközik. A táborokban az etnikailag elkülönült csoportok sokszor konfliktusba keverednek. Rendet kell teremteni a káoszban. A kérdés, hogyan?
15.
Menekülttábor. Fiatal nő könyörög egy asszonynak.
FIATAL NŐ Segíts rajtam, könyörgöm, segíts!
ASSZONY Nem tehetem. Bűn lenne.
FIATAL NŐ Bűn lenne? Miféle bűnről beszélsz? Én vagyok a bűnös, hogy egy szörnyeteg növekszik a hasamban?
ASSZONY Hidd el megértelek, de akkor sem tehetem.
FIATAL NŐ Akik beszennyeztek bűntelenek én pedig egy életen át viseljem a szégyenteljes bélyeget?
ASSZONY Szólj az egészségügyiseknek, azok talán, én biztosan nem. Sajnálom.
FIATAL NŐ Sajnálod? Engem nem sajnál senki! Akkor sem sajnált senki, amikor a saját házunk udvarán ruhátlanul fetrengtem. Gúnyosan nevető katonák körülöttem. Ketten szétfeszítették a combomat…férjem, apósom, anyósom szeme láttára szégyentelenítettek meg… Még most is a fülemben hallom mocskolódásukat, kielégült lihegésüket! Látom férjem kétségbeesett próbálkozását, hogy megvédjen! Képtelen volt kitépni magát a térdre kényszerítő karokból, a fejét irányomba fordító markokból. Éles fájdalom hasított belém, mintha tüzes vassal szurkáltak volna, aztán tompult a hasogató érzés, helyette üresség, szemem előtt könnyben úszó fátyol, nehezedő pillám rácsain keresztül egy véres látomás, férjem eltorzult arca közeledik felém, majd megáll. Fülem alig szűrte át a hangokat, mégis hallottam, ahogy az egyik katona felkiált, felkapja férjem fejét és labdaként adja tovább. Azt mondod, bűnös vagyok, ha megszabadítom magam, ettől a gyilkos daganattól, mely napról napra gyarapszik bennem? Tápláljam tovább a kórt, mely beszennyezte a testemet, a lelkemet? Kiirtotta a családomat? Vedd ki, kérlek vedd ki! Hadd legyek újra tiszta! Hadd leljem meg a békém szeretteim elsiratásával! Vedd ki!
ASSZONY Nem tehetem…
FIATAL NŐ Hát, nem könyörülsz rajtam? Vedd ki! (hangos zokogással ütni kezdi a hasát) Szabadítson meg már valaki ettől a gonosztól!
ASSZONY (gyengéden lefogja a bántalmazó kezeket, majd szorosan átöleli a fiatal nőt) Csitulj, csitulj, kedvesem. Azt hiszed ez a rémtörténet csak a sajátod? Vagyunk még jó néhányan, akik szereplői voltunk ennek a bántalmazó játéknak. Azt mondják, a háborúban mindent szabad, az ember bármit megtehet, mert a bűnt belemossa a földbe a vér, a szemtanúk pedig láthatatlanná válnak az eltűntek rengetegében.
A közelben két összebújó nő takarja el kendőjével az arcát. Halk sírásuk betölti a teret.
16.
1995. Misi az asztalnál ül, könyvekből jegyzetel, Zsana levelekkel a kezében közeledik feléje. Az egyik levélnél hosszasan elidőzik.
MISI (felpillant a papírhalmazok közül) Mi történt?
ZSANA Tudod ki írt?
MISI Majd elmondod!
ZSANA Edit küldött egy meghívót a születésnapjára.
MISI Nem is tudtam, hogy hazajöttek.
ZSANA Nem is. Genfbe hívnak minket vendégségbe.
MISI (ismét írásba fog) Úgy látszik elkezdett dolgozni bennük a honvágy. Van ilyen.
ZSANA Rég hallottunk felőlük.
MISI Maguk mögött hagytak mindenkit és mindent. Még a híres barátságotokat is.
ZSANA Kíméletlen vagy! (hátulról átöleli Misi nyakát, majd fejére fekteti az arcát) De azért szeretlek!
MISI (belecsókol felesége tenyerébe) Ezt vegyem hízelgésnek?
ZSANA (hátrébb húzódik és pajkosan meglegyinti Misit) Ugyan már!
MISI Menni akarsz?
ZSANA Nem lehet. Marcsi kikészülne.
MISI Úgy kapaszkodik beléd, mintha tőled függne az élete. Ez nem egészséges. Se neki, se neked, se nekünk.
ZSANA Lehetnél egy kicsit empatikusabb!
MISI Empatikusabb? Még ennél is? Zsana, mit vársz még tőlem? Hiszen jóformán nincs is magánéletünk!
Csöngetnek, Béla, Teréz, Marcsi jön.
TERÉZ Megjöttünk!
Misi sokatmondóan feleségére tekint, Zsana kézen fogja Marcsit, az egyik fotelhoz vezeti és leülteti. Nővére marasztalón maga mellé húzza a fotel karfájára.
ZSANA Rövidre sikerült a séta.
BÉLA Marcsi haza akart jönni. Talán a következő hosszabb lesz. (Marcsinak) Igaz, lányom? Ami nem megy, azt nem erőltetjük.
TERÉZ Jaj, de elfáradtam! A friss levegő teljesen elálmosított!
MISI (összepakolja a dolgait) Tudom anyuka, máris főzöm a kávét.
TERÉZ Hogy te milyen rendes gyerek vagy!
Misi a legszívesebben visszaszólna, de visszanyeli, és jelentőségteljes mosolyt küld Zsanának, Marcsi még szorosabban fogja húga kezét.
MISI (viccelődve) Akkor hozom az energiabombát!
Marcsi összerezzen
BÉLA Na, gyere fiam, segítek neked, még mielőtt kirobbantanál egy felesleges vitát. (Béla, Misi el)
TERÉZ (Zsanának) Mondd lányom, normális a férjed, hogy ilyeneket mond Marcsi előtt?
ZSANA Ugyan már anya, Misi mindig előzékeny Marcsival.
TERÉZ Az előbb is az volt?
ZSANA Nem gondolod, hogy túl sokat vársz tőle? Ráadásul állandóan ugráltatod.
TERÉZ Mit nem mondasz?
ZSANA Az igazságot.
TERÉZ Nézz csak a nővéredre mennyire fél!
ZSANA Marcsi még mindig nem dolgozta fel a traumát, amit átélt, de majd közösen túljutunk rajta. (Marcsinak) Ugye nővérkém?
Marcsi mereven néz maga elé.
TERÉZ Igazam van, Misi összezavarja.
ZSANA Tudod mit anya? Ha ezt gondolod, Marcsi lakjon nálatok. Majd onnan viszem kezelésekre.
Marcsi váratlanul megszólal.
MARCSI Nem. Maradok.
TERÉZ Már jó ideje itt tartunk, néhány tőmondatnál.
ZSANA Te hogy éreznél, ha évek óta nem hallanál a szeretteidről?
Marcsi halkan sírni kezd.
TERÉZ (odaül a fotel másik karfájára és gyengéden simogatni kezdi Marcsi haját) Ne félj kincsem, minden jóra fordul!
ZSANA Anyu, legalább ne ilyen üres frázissal vigasztald!
TERÉZ Ha már itt tartunk, hol a te híres segítséged? Két év eltelt és még mindig semmi hír!(Marcsi hangosabban sír) Ó, drága gyermekem! Pont veled kellett mindennek megtörténnie!
ZSANA Rajta kívül még sokan vannak hasonló helyzetben.
TERÉZ De nekem Marcsi a lányom!
Misi jön Bélával.
BÉLA Jelentem, megérkeztünk.
TERÉZ Mit érdekel engem a kávé!
BÉLA Mi történt?
TERÉZ (szipogva) Semmi.
BÉLA Csak történt valami, ha ennyire odavagytok!
TERÉZ Elérzékenyültünk ennyi az egész.
MISI Marcsi mindjárt rosszul lesz.
TERÉZ Mert még mindig semmi hír a családjáról. Pedig nyomoznak utánuk, igaz Zsana?
ZSANA Pali bácsi fia is.
TERÉZ Nem is említetted.
ZSANA Nem akartam szóba hozni.
BÉLA Őt kellett volna Marcsinak választania, de hagyjuk a múltat. Ami megtörtént, az megtörtént.
ZSANA A katasztrófavédelemnél dolgozik. Neki kellett a fotó. Azóta is próbálja megtalálni…(hirtelen elhallgat)
TERÉZ (gondolkodás nélkül folytatja) Maricát.
Marcsi felugrik és tépni kezdi a ruháját.
MARCSI Marica!!!
17.
Zsana türelmetlenül kopog a fürdőszoba ajtaján.
ZSANA Marcsi! Beengednél? Kérlek nyisd ki, hallod? (folyamatosan kopogtat)
Marcsi lassú mozdulatokkal szétmázolja arcán a könnyeit.
ZSANA (fülét az ajtóra tapasztja, majd miután nem hall semmit) Marcsikám. Megijesztesz! Engedj már be! Könyörgöm, legalább szólalj már meg! Hallasz egyáltalán?(a telefonhoz rohan) Misi, azonnal gyere haza! Marcsi bezárkózott a fürdőszobába!
Marcsi kezében penge, érzéketlen arccal átvágja csuklóján az ütőerét, majd hátát a falcsempékhez támasztva a padlóra csúszik.
18.
1995. júliusa, Srebrenica
Szerb katona és holland békefenntartó katona állnak egymással szemben.
SZERB KATONA Adjátok át a terepet!
HOLLAND BÉKEFENNTARTÓ Nem lehet.
SZERB KATONA Ne akarjatok meghalni!
HOLLAND BÉKEFENNTARTÓ Az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozata alapján Srebrenica védett övezet, a menedékkérőket befogadjuk, a békét fenntartjuk. A határozat szent és sérthetetlen.
SZERB KATONA (gúnyosan felnevet, majd hátraszól) Hallottátok ezt? Szent és sérthetetlen!(Holland békefenntartónak) Hányan lehettek? Úgy négyszázan? (árnyak növekedésével érzékelhető a szerb túlerő) Szóval, az ajánlat a következő. Nekünk a város kell. Negyvennyolc órát kaptok a kiürítésre. A civilek elmehetnek. (cinikusan) Békével.
19.
Misi újságot olvas, Zsana menni készül.
ZSANA Nem tudom mikor érek haza. Marcsi nagyon rossz állapotban van. Az orvos azt mondta…figyelsz rám egyáltalán?
MISI (elgondolkodva néz Zsanára) Szóltál?
ZSANA Nem akarok rosszat hallani!………………… Mi történt?
MISI (összehajtja az újságot) Ne kérdezd! Úgysem akarod hallani.
ZSANA Látom az arcodon, valami fontos hírről van szó.
MISI Ez ráér. Menj nyugodtan a kórházba. Majd utána elolvasod.
ZSANA Most még inkább felcsigáztál. Mondjad már!
MISI Emlékszel a vukovári vérengzésre?
ZSANA Szinte földig rombolták a várost. A szerbek többezer embert mészároltak le, katonákat, civileket egyaránt. De ez nem most történt. 91’-ben. (abbahagyja az öltözködést és leül) Csak nem azt akarod mondani, hogy a történelem megismételte önmagát?
MISI Rosszabb, a holland békefenntartók átadták a már védett övezetnek számító Sebrenicát a szerbeknek, és elszabadult a pokol. A városon kívül kiválogatták a férfiakat, a tizenkét év feletti fiúkat, és szó szerint, mint az állatokat, lemészárolták, majd tömegsírokba hurcolták őket. Több, mint nyolcezer bosnyákot gyilkoltak meg.
ZSANA A békefenntartók ezt hagyták? (Misi szótlanul bólint) Belegondolni sem merek, mi jöhet még ezután…Emberek ezek egyáltalán? És ha vége lesz a háborúnak, hogy tudnak majd a családjuk szemébe nézni? Mit éreznek, amikor átölelik a feleségüket, a gyermekeiket? Ez a rengeteg vér örökre beszennyezi őket.
MISI A szerbek ENSZ-katonákat is túszul ejtettek. Nem félnek ezek senkitől, és hidd el, olyan, mint lelkiismeret, nem létezik számukra.
ZSANA Már öt éve tart ez a kíméletlen öldöklés és ahelyett, hogy véget érne, egyre inkább pusztítóbb.
MISI Most már én is azon a véleményen vagyok, ha nem állítják meg őket, addig folytatják az etnikai tisztogatást, míg a régi Jugoszláviából nagy Szerbia nem lesz.
ZSANA Marcsi idegösszeomlással az elmeosztályon, Marica eltűnt, ki tudja, valaha előkerül-e, és Márkó? Vele nem is foglalkoztunk, csak a mieinkkel, micsoda szégyen! Életben van még, vagy már meghalt? Semmi hír felőle……………. Együtt táncoltunk Edit lakodalmán, Marcsi, Márkó, Pávó, meg én. Mintha tegnap lett volna, pedig azóta tizenöt év telt el. Vajon ha akkor tudjuk, hogy kitör a délszláv háború, Marcsi hozzáment volna Márkóhoz?
20.
Marcsi leszíjazva a kórházi ágyon.
MARCSI (önkívületi állapotban) Márkó, nem tudtam megvédeni Maricát… pedig küzdöttem érte! Kislányom, bocsáss meg nekem! MARICA!
21.
Szerb alakulat összecsapása a horvát erőkkel. Fegyverropogás, gránátrobbanás, és más harci zajok. Két ellenséges katona között közelharc zajlik. Márkó sebesülései ellenére elszántan küzd, végül alulmarad. Hanyatt fekve várja sorsa beteljesülését, szerb katona talpa mellkasán, pisztolyának csöve fejére célozva.
MÁRKÓ Nézz a szemembe, úgy húzd meg a ravaszt bátor katona! Nem félek! Ne fordulj el, nézz a szemembe, hallod? Itt fekszem kiterítve, egy apró mozdulat, egy kattanás és számomra elveszett a világ!
Szerb katona leveszi Márkó mellkasáról a lábát, hátrál, elteszi fegyverét. Márkó kitörli szeméből a homlokáról csorgó véres verejtéket.
MÁRKÓ Te vagy?
Szerb katona elindul, hirtelen megtorpan és visszanéz.
MÁRKÓ (lassan feláll) Pávó?
Szerb katona egy pillanatig szembenéz Márkóval, majd határozott léptekkel a harci zajok felé indul.
MÁRKÓ Testvér!
Néhány szerb katona tűnik fel futva, egyikük hátba lövi Márkót.
Márkó a földre zuhan.
22.
Síró horvát asszony, gyászruhában, Marcsi látomásszerű alakja kényszerzubbonyban.
MARCSI (hangja visszhangként hat) Márkó! Márkó! Márkó!!!
Szerb katonák tömegsírokba hurcolják a meggyilkolt katonák tetemeit, utolsóként Márkó élettelen testét hajítják a gödörbe.
23.
NÉVTELEN RENDŐR (naplót ír) Miután a boszniai szerbek szabadon engedték a túszul ejtett békefenntartókat, II. János Pál a civilizáció vereségének nevezte, ami Boszniában történt. Voltak, akik úgy vélték, a vukovári vérengzés gyakorlatként szolgált a srebrenicai mészárlás előtt. A délszláv háború súlyos terhet jelentett mind a délvidéki, mind a szlavóniai magyaroknak. A többnyire magyarlakta falvakból a férfiak Magyarország felé menekítették családjukat, ők maguk pedig helyben maradtak, hogy megvédjék az otthonukat.
Mindkét oldalról kaptak behívót, magyar magyar ellen azonban nem akart harcolni. A délvidékieket sok esetben erőszakkal hurcolták magukkal a szerbek és gyenge felszereléssel a frontvonalba küldték őket. 1996-ban a menekültek egy része visszatért szülőfalujába, városába. Nagy részük azonban tovább vándorolt Nyugat-Európa felé. Az áldozatok száma eléri a háromszázezret, az eltűnteké pedig több mint tízezer. Körülbelül kétmillióan kényszerültek elhagyni a hazájukat, a néma szemtanúk sebei begyógyíthatatlanok. Az etnikai tisztogatások bűnösei közül még mindig vannak, akik köztünk élnek.
„NINAJ, NINAJ MILI SINKO
SLATKI SOKOL MOJ.
JEL’ DOLAZIŠ TI IZ TANA
UZMI POKOJ MOJ.”(3.)
„Ninaj, ninaj kedves fiam,
Én édes sólymom.
Álmomból jössz-e?
Vedd végső (búcsúmat) békémet!”
(horvát tradicionális)
„Halok halálomért,
Élek életemért,
Kedves galambomnak
Sok szép szavaiért.
Meghalok hazámért,
Hazám falujáért,
Az egyik soráért,
Galambom házáért,
A benne lakóért,
Kedves galambomnak
Sok szép szavaiért.”(4.)
(magyar tradicionális)
vége
FORRÁS
Menekültek szóbeli elbeszélései alapján
Új Dunántúli Napló, 1991-es számai, 1992.július 27., 1993. január 6., 11.,15., március 3., június 23., 1995. július 12-14., július 17., Múlt-kor történelmi magazin, 2013. október 4.
Takács Péter: Valahol Európában
1. Az egykori Jugoszlávia egyik hivatalos nyelvének elnevezése, szerb-horvát
2. Vujity Tvrtko (Experience Balkán, május 4. FB.)
3. „Ninaj, ninaj mili sinko,, muzeális gyűjteményből, Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács – nyers fordítás: Bosnyák Éva Mirjana, Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács
4. „Halok halálomért” magyar tradicionális (7. dal) Válogatott magyar népdalok, szerkeszti és kiadja Erdélyi János 1857.
Nemes Klára a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: fh. AP Photo/Kemal Softic
Ezek is érdekelhetik!
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
Benyhe István: A Templom és az ország →
