OIK – Műfordítás-pályázat 2021. | Eredményhirdetés
Az Országos Idegennyelvű Könyvtár 16. alkalommal kiírt műfordítás-pályázata lezárult. A díjazott és közlésre kiválasztott alkotások olvashatók a műhelyünk gondozásában kiadott füzetben, íme – lapozgassák, terjeszthetik (mj. amennyiben elsőre nem töltődne be a PDF-fájl, kérjük, frissítsék az oldalt, vagy kattintsanak a Letöltés (PDF, 455KB)-re):
Az eredményhirdetés délutánján a hagyományos Műfordító Műhely keretében a három zsűritag (Király Farkas, Stanczik-Starecz Ervin és Vörös István) nyersfordítás segítségével adott időtartamban két Ana Blandiana-verset ültetett át magyarra. Közöljük az eredményt: ki-ki meddig és mire jutott. Az esti műsorban el is hangzottak az interpretálások, a költők tanulságokat is sommáztak a pályázók alkotta hallgatóságnak. (A szerk.)
“…a három zsűritag”
Király Farkas fordításai
Féltem
Féltem megszületni
Mi több: megtettem
Minden tőlem telhetőt
Hogy elkerüljem e szerencsétlenséget.
Tudtam, fel kell sírnom,
Hogy megmutassam: élek,
Ám konokul csöndben maradtam.
És akkor az orvos
Hozott két vödör vizet,
Forrót és hideget,
És sorjában beléjük merített
Többször egymás után,
Akár a lét és nemlét nevében
A meggyőzésemre tartott
Rendhagyó keresztelőn,
Mire dühösen felkiáltottam: NE!
Elfeledve, hogy a kiáltás maga az élet.
Borostyán
Önmagam és a világot elfeledve
Érzem, ahogy mézzel tölt meg a magány.
Testem-lelkem issza, kéri egyre, egyre,
Méz és edény között remek az arány.
Szent a lép, amelyből csorgatod a mézet
Aranyba borítva holton túli létem,
Amikor, teremtőm, tiszta büntetésed
Megforgat oly édes sarában-levélben.
Ám a kín kacérság, nem fájdalom-máglya,
S úgy látom magam az emlékeim révén:
Vagyok borostyánban megrekedt bogárka
Szavak megvilágította kripta mélyén.
Stanczik-Starecz Ervin fordításai
Féltem
Féltem a születéstől.
Teljes erőmből kerültem e bajt!
Tudtam, kiáltoznom kell:
Itt vagyok! Élek!
De konok némaságot fogadtam.
A bába hideg s forró vizekbe mártott mélyen,
életet s halált mutatva.
Ne! – szakadt ki belőlem,
nem tudván: a kiáltás az Életet éri!
Levél
Feledve édes méz-magányban,
Lelkem edényében a szomjazó, száradt világot,
Szelíden nézek vissza cseppentett rég-idők
aranyló napjaira.
Kegyelmi bőséged árad,
óarany figyelő fényed balzsamoz
Érzem gyógyít édes büntetésed saras flastroma.
Kínjaim vigyázod, nem szívem téped.
Föltárod előttem, a szavak derengő katakombájában,
levélbe csavart, parányi bogár-létem.
Vörös István fordításai
A CSAPDA
Féltem megszületni,
Sőt, mindent megtettem,
Ami tőlem tellett, hogy meg se
Történhessen ez a szerencsétlenség.
Úgy volt, fel kell sírjak,
Életkedvem bizonyítandó,
De több kedvem volt hallgatni.
Akkor hozatott az orvos
Két vödör vizet,
Egy forrót és egy hideget,
Felváltva hol egyikbe,
Hol másikba merítettek bele,
Mint egy alternatív keresztelőn,
Kényszerrel
Lét és nemlét nevében,
Á, nem! – sikoltottam,
Észre se véve, hogy ez már az élet jele.
BOROSTYÁN
Se a világ, se önmagam,
Csupán a magány méze,
Mit átcsorgatok gondosan
Az ócska én-edénybe.
A lép, ahonnan rám folyik
Kis arannyal öntöz meg.
A Teremtő nagy árnyai
mind közelebb jönnek.
Nem Passió – inkább szavak
Gyantájába ragad be
A lény, mi belőlem marad
Érzékekre szétszedve.
Illusztráció: Ana Blandiana-pályázat
Ezek is érdekelhetik!
Attilâ İlhan: Sisler Bulvarı (A ködös bulváron)* →
MŰFORDÍTÁS-PÁLYÁZAT 2024. (OIK) →
Kortárs irodalmi alkotások pályázata 2024 →
