Oláh András: halasztó hatály (két vers)
halasztó hatály
kifogytak alólunk a véletlenek
óvatlanok voltunk és menthetetlenek
s már nem érdekelt milyen kitiltottnak
lenni a kimért időben
sárosak maradtak az utcák
ahogy a lélek is
nincs kötelező haladási irány
mégis örökös kényszerek közt vergődünk
hogy eltévedjünk végérvényesen
az éhes türelmetlenség meglakol
kudarcra ítélt
hatástalanított emlékek vagyunk
már nem tudjuk megérteni
a feltételesen szabadlábra helyezett múltat
a gyásztól nem fér el a sírás
bepiszkolódtunk
és halasztó hatálya a halálnak sincs
mentő körülmény híján
nincsenek mentő körülmények
életed csupa áthallás
azt hihetnénk konfliktuskereső voltál
pedig csak valami képmutatás nélküli
ösztön vezetett
de a pofon után is lélegezni kell
és kitépni végleg az átszínezett múltat
a féltékeny vágyakat
hazug túlélésből jövőt építeni nem lehet
mert hiába a látványos marketing
ha szomjas maradsz
emlékeket nyel a zsugori idő
szeretnéd túlélni a fázós végtelent
de a csapdába csalt álmokat kioltja a reggel
Oláh András a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott alkotója
Illusztráció: H. Armistead
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
