Barna Júlia: Külső-belső utazás (két vers)
külső-belső utazás
az utazás
kiszakadás az időből
nézelődés
a gondolatok szabadon engedése
a világ rajtunk kívüli része
az anyag meglepetései
felszínek mélységek alakok formák
spirálok derékszögek
ismeretlen minőségek
fényvirágok színek lélekhangolás
a szellem végtelensége
emlékek Mariana-árka
nem értek semmit
gyerekkoromba visszatérve
megint csodálkozva nézek a világra
a hozzá való viszonyom
mindig megváltoztatja
mintha megállna
majd ismeretlen cél felé forogna tovább
hömpölyget valami forgószél
ha eltűnni látszom is
őriz mindörökké
egy borostyán pillanat
amiben halhatatlanságom van
öregedő
lángol a nyár
az érzéki tomboláshoz vad színeket kreál
rám néz befogad engem is
de a következő nyár-utcába
nem visz tovább a szemében kiejt
múltam jelenem gyógyítanám
de eltévedek a komfortzónámban is
erőtlen gondolathullámok löknek erre-arra
szándékaimat energiával tölteném
de a komolytalan akarások lendülete lefagy
reflex mozgat vagy hétköznapi rutin
az amúgy is elvégezhetetlen dolgok sorában
bátorít: nem a győzelem hanem a küzdés
időnként felismerem mi történik velem
és nem futok akkor sem el
a dolgok rendjét tervezem de ellenállnak
nyithatatlan ásványvíz moshatatlan folt
a járda alattomos egyenetlensége
az olvashatatlan tájékoztatások
a csend önmagát sebző hiány
felgyűrődik benne a fékcsikorgás
nem engedi nyugalomba süllyedni a napot
a végsőkig feszíti a türelem maradékait
a figyelem szétszéledni vágyik
a test elszédeleg az ágyig
az erőt az álom gyűjti össze
az agy holnapi szavakat keres
az emlékek romvárosában a hajdani szépet jót
(ami lehet csupán a képzelet játéka volt)
nemsokára a feledés földtakarója fedi
két méter mély béke
Illusztráció: Millais-részlet
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
