Taizs Gergő: Kincugi (három vers)
Félúton találkozunk
E.-nek
Hallgatom, hogyan töltöd a kávét.
Utolsó cseppjét bögrédhez simítod.
Finoman megfogalmazott lépésekkel
az előtérbe mész. Hurutos hangon
köhög a hajnal, cigarettád füstjét
sprőd hajába fújod. Érfalaid tágulnak
a pelyhedző fényben, kibillennek helyükről
a dolgok, az időn kívüli térbe zuhannak
át, ablaküveg, lépcső, szomszédos ház,
az állandóság kényelme a széken.
Az egyszer használatos reggelt hátra-
hagyod, elindulsz, hogy félúton
találkozzunk annyiféle értelemben.
Mint aki elfelejtett felnőni, gyerek
vagyok megint. Meztelenül a kádban
engedem a melegedő vizet. Ugyanilyen
óvatos alapossággal engedtelek téged is
közelebb sekélyes „hogyvagy”-októl
feloldozó elmerülésig. Aztán félúton
találkozunk. Tétova csöndben nézlek.
Mondanám, akár az életreítélt
az utolsó szó jogán: nem a sötétben,
a fény hiányától félek.
Merre érdemes
Mindig eltékozolt utakon.
Én, a merengő: pont, pont,
vessző-
futás.
Állj. Kísértők jönnek. Mondják, hogy
merre érdemes. Belső árkok
egymás
után.
Nem értem, mi ez. Botladozás.
Homokhalmok. Honnan és hová?
Minden
tudá-
som, hogy folyton hiányozni fog,
ha most kihagyom. Ez a titok?
Ennyi
csupán.
Haladni hát. Érkezni ráér,
míg van bennem, ki a hibákért
engem
utál.
kincugi
megérkeztél ott vagy ahol
(nincs időd másképp csinálni)
emlékekre hullott a ház
az udvar újabb évszakot
pislog fel barázdált arcod
akár a tavasz szántóföld-
mintázata annyi életet
fogad be hogy ha majd
arra sétál az isten
elismerően biccent
ott temettek kutyát
homokozóban játékkatonát
ott napoztál hullámpalán
kút szájánál hűsölve
betongyűrűit számoltad
és nyakadba állt a fájdalom
amikor megcsúsztál ugrás
közben azon a vasárnapon
ott építetted bunkered
mezítláb aranyló tarlón
a gömbölyded alkonyfényben
mint jégkockák kóláspohárban
zsugorodott minden vágyad
most már nemcsak átvészeled
meglovagolod a telet
segged alatt nejlon nyereg
lecsúszol a mély homályba
(nincs időd másképp csinálni)
félelmeiddel törlöd szétszabdalt
arcodat és magára hagyod
az egynemű holnapot
jól vagyok gondolod így ahogy
Taizs Gergő a 2021-es Cédrus-pályázat közlésre kiválasztott szerzője
Illusztráció: 金継ぎ
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
