Magyar Miklós: Ezen a napon fedezte fel négy gyerek a lascaux-i barlangot
A lascaux-i barlang a franciaországi Dordogne megyében, egy mészkőhegységben van a Vézère folyó mellett. A barlangban található festményeket 19-17.000 éve festették, és értékük felbecsülhetetlen.
Lascaux és a Vezère folyó
A barlang alaprajza
A barlang bejárata
Maguk a „festők” nomád vadászok voltak, szoros együttélésben a természettel. A vadászat során volt alkalmuk megfigyelni a nyugalomba lévő és a mozgó állatokat. Mindent emlékezet után festettek meg. Innen van az, hogy egyes részletek – amint azt a művészettörténészek kimutatták – egy cseppet sem realisták. A kutatók azt is leírják, milyen eszközöket használtak a „művészek” alkotásaik kivitelezéséhez. Létraként ágas fatörzseket állítottak a falak mellé, a festékeket a környező sziklákban meglévő pigmentekből nyerték ki. Vasoxid volt az alapja az okker sárgának és vörösnek és magnézium-oxid a feketéé. A festékport vízzel keverték, a falakra pedig ecsetfélével, kézzel, de akár szájból kifújva vitték fel. Meglepő, de már a cro-magnoni ember törekedett a perspektíva, a három dimenzió illúziójának érzékeltetésére.
A barlang festményei azt is elárulják, hogy azokat többször átfestették, oly módon, hogy a már meglévő állatra másikat festettek. A barlang legnagyobb termében lévő Fekete tehén mögött például jól láthatók az előzőleg felfestett állatok.
A Fekete tehén
A kétszázötven méter hosszú és harminc méter mély barlangrendszer több teremből áll, és az akkor élt állatokat, lovakat, bölényeket, szarvasokat örökítették meg. Ezen kívül geometriai alakzatok láthatók a falakon. A legnevezetesebb a Bikák Terme, ahol hatalmas, az öt méterhez közeli nagyságú bikákat láthatunk.
Hatalmas bika
A Bikák termében nemcsak bikák, de lovak, szarvasok, őstulkok és egy unikornis is láthatók.
Állatok kavalkádja a Bikák Termében
A barlang felfedezésének napjaként a legtöbb forrás (a magyar wikipedia és a Múlt–kor történelmi magazin is) 1940. szeptember 12-ét jelöli meg. A felfedezőkként hol Marcel Ravidat, Jean Clauzel, Louis Périer és Maurice Queyroi, hol Marcel Ravidat, Georges Agnel, Simon Coencas és Jacques Marsal nevét olvassuk. Mindkét névsor hiteles, csak pontosítani kell, hogy a történet nem szeptember 12-én, hanem 8-án kezdődött, amikor a tizennyolc éves Ravidat Robot nevű kutyája egy nyúl nyomába eredt, amelyik egy szűk nyílásba menekült. A fiú a húsz centiméteres lyukba köveket dobált, hogy kiugrassza a nyulat. Ekkor jött rá, hogy egy nagy barlangra bukkant. Mivel a hely ötszáz méternyire volt Lascaux kastélyától, arra gondolt, hogy egy földalatti átjáró kijáratát találta meg. Szeptember 12-én Ravidat viszatért, ezúttal kutyája nélkül, három fiatal fiúval, akikkel véletlenül találkozott az úton. A tizenöt éves Georges Agnel, a tizenhárom éves Simon Coencas és a tizenöt éves Jacques Marsal társaságában késével kibővíti a lyukat, és három méterre leereszkedik. Barátai követik, és még lentebb felfedezik az első barlangképeket. Fogadjuk el, hogy ez volt a felfedezés napja és nem szeptember 8. Másnap, szeptember 13-án a négy fiú és Maurice Coencas lámpákkal és csákányokkal felszerelve visszatérnek a barlanghoz. Szeptember 16-án értesítik felfedezésükről Léon Lavalt, Ravidat tanítóját.
A négy felfedező
1940. szeptember 21-én Henri Breuil abbé, őstörténet kutató több tudós társaságában leereszkedik a barlangba, hogy igazolják a fantasztikus felfedezést, amit Breuil az őskori „Sixtus-kápolnának” nevez el. Henri Breuil arra kérte a fiatal felfedezőket, őrizzék a barlangot éjjel-nappal, nehogy illetéktelenek kárt tegyenek a festményekben. A fiúk fel is állítottak a bejáratnál egy vászonsátrat, de hogy valami hasznuk is legyen a dologból, két frankot kértek az arra járóktól, akik meg akarták nézni a festményeket. 1947-ben La Rochefoucauld-Montbel gróf, a terület tulajdonosa komoly munkálatokat végeztetett a barlangban és körülötte, hogy minél többen láthassák a kivételes alkotásokat.
A műemlékké nyilvánított barlangot hosszas munkálatok után, 1948-ban nyitották meg a nagyközönség számára, de 1963-ban az akkori kulturális miniszter, André Malraux bezáratta a barlangot, mivel a tizenöt év alatt egymillió érdeklődő által meglátogatott barlang festményeit az úgynevezett zöld betegség támadta meg a látogatók által kilégzett szén-dioxid révén. A páratlan értékű remekművek látogathatósága érdekében a barlang közelében lévő kőbányában létrehozták az eredeti barlang mását. Monique Peytral festőművész hat év alatt készítette el segítőivel a festmények pontos másolatát. Az új barlang 1983 óta látogatható.
Monique Peytral munka közben
Marcel Ravidat, akinek a legtöbb érdeme volt a barlang felfedezésében, a második világháború után még egy évtizeden át szenvedélyes idegenvezető volt a barlangban, a látogatóknak fáradhatatlanul mesélte újra meg újra a felejthetetlen élményt, amikor társaival először pillantotta meg a falfestményeket. Amikor a barlang mása elkészült, elérzékenyülten ismételgette: „le a kalappal, le a kalappal. Minden olyan, mint az eredeti.”
Illusztráció: Découverte de Lascaux (fh. C. Martens-festményrészlet, Megaloceros)
Ezek is érdekelhetik!
Szili István: Kavicsok és történetek. Egy nem mindennapi gyűjtemény képeskönyve* →
Hegyi Botos Attila: A tisztaság fűziszfüzére, avagy egy mondat termodinamikája (képletvers) →
Tóth Kálmán: A paraszti szőlőművelés a Drávaszögben →
