Németh István Péter: Mozgalmas víztükör
≈ félszonettek Gustav Klimt festményeire ≈
A HÁROM ÉLETKOR
Anyám karjából aranyban úszó reggelek.
Úgy alszom, mint a tej. S az idő is még gyerek.
Fürtjeiben füröszt, s mire dél,
szösz hajamban a csöppök ezüstje dér.
Mellem mézédes füge. Ám egyszerre aszott.
Koromszín paraván takar minden csillagot.
Öreg este van. S én is öreg vagyok.
A KAMMERI KASTÉLYPARK
Sárga kastélyfalhoz érnek az árnyak.
Allé-ágak feszülnek egymásnak, akárha
boltívek szemből; mintha csak e fasor volna
karcsú katedrálisok főhajója.
Kérge szilánkja szemembe hullt, s talán
deres paripa inkább a hőkölő platán.
Foltokban hámlik az oldalán.
DANAÉ
Ecset aligha méltó ezt a mellet
festeni; cirmolni szabad legfeljebb
valódi mókusszőr-hegyével takaratlan
halvány bimbót, míg az egészen ki nem pattan.
Danaét ámulod álmába kuporodva
amint az aranypénz-zuhatag sebes sodra
combjai belsejét egyre csak csiklandozza.
MALCESINE
Összébb húzódnak a házfalak, csak a
vár alatt állnak a karcsúbb ciprusok.
Hegyre olívaezüst liget kaptat. Susog.
Mindent elönt a leánder illata.
És több alig fér a képre. (Kiköt a hajó.)
Annyi, amit csak hátára vesz a Garda-tó.
A kék tükrében narancsfa árnyát ringató.
CSÓK
I.
Ez a szakadék széle már. Vagy kicsit szebben:
a férfi, a nő egészen a lét peremén,
a semmi torkába hátranyelve itt: ketten.
Egymás pilláiba fogódzniuk is remény.
Összébb ölelné őket arany lepel.
A férfi a csókhoz hajol. A nő térdepel.
Lábuknál anemóna. És szájukban eper.
II.
Korántsem biztos, hogy e csók elcsattan
a következő pillanatban.
Csattan – a rossz költők szerint. Amíg ezalatt
nyelveink egymástól el is rebbenő halak.
Mert hol van innen, mondd, az égi azúr? –
s vergődni remény horgára szúr,
de rimánkodó imát nem hallgat meg az Úr?
Illusztráció: Klimt
Ezek is érdekelhetik!
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
Ferenczfi János: Jól vagyok (versek) →
Horváth Szabolcs verseiből →
