Tamási Orosz János: Füst, korom (versek)
Víg ha
körülnézel lassan óvatosan
szülészet temető közben auchan
róttad a sort hangyaforgalommal
együtt ha s ha nem sötét lombokkal
földed csigáké iszamos nyálkás
barázdájuk felszínes mélyszántás
magadba zárod életed s vége
mielőtt bármi véget érhetne
méltósággal igen minden áron
ha áron alul legalább fájjon
múltad még kézirat jövendőd kéz
alatt tördelnek húznak a nyjúznak
ennyi volt részemről elengedem
hűtlen betűkért kapkodó kezed
fogadj vissza föld lég tűz óceán
lebűnhődtem víg halált hozz reám
Arcunkon amit
arcbőröd alatt a hús a csont
csak úgy bizseregni kezd vibrál
mintha azt érezné egy ideges
tekintet kutatja miért vagy ki vagy
ki vagy te és honnan hovakodtál
hová rejtetted azt ami voltál
és voltunk
voltunk én és én s ímé lettünk te
és te szétszakítva ismeretlen
átkokra kezünk ha néha emlékezünk
nem moccan elgurult labdáért sem
tovatűnő pillangóért se nem moccan
bennünk nem moccant csak annyit
amit lettünk
Pandadaista bonc
ágyamtól a konyhaablakig
húsz lépés oda-vissza negyven
ennyi most az adott körülmények
között kapott szabadság-terem
értem én no ez így eufemizmus
szabadságom szigorún determinált
szűk rövid gyorsan letölthető
mint meleg pezsgővel a pohár
fölhabzik csakúgy az is a peremig
szaladó hőbörke tajtékzó indulat
s épp úgy foszlik szét ő miként
talpalatnyi negyven lépés akarat
Néró, a békebeli
mikor a fák felejtik nevüket
nagy futásukban vissza sem nézve
az utánuk bőszülő lángnyelvekre
a bozótkartácsra a pernyesikoly
honnan eredésére kit ért el a tűz
a lobbanás kit roppantott ketté
kit tört el hiába futott a nevét
sem tudná már felé sem fordulok
…mikor a fák felejtik nevüket
te csodálod: nézd hogy szaladnak
hívod városkarzatodra hívod néped
mit érne örömöd ha nem csodálná
nagy pillanatod itt senki anonymus
lángol fut az erdő nézd ott fut
Füst, korom
egy kép vagyok semmiség
keret nélkül polcodon
csúsztatva könyvek közé
nem látlak én sem látszom
nem koszlok tovább ez jó
búvok mint elfeledett
ismeretlen név nyelv szó
sem emlék sem intelem
úgy vagyok mint aki volt
és úgy volt lehetne még
de kihull két könyv közül
föl sem néz miközben ég
Illusztráció: Nero pozoruje hořící Řím (Alfons Mucha)
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
