Suhai Pál: A Scrovegni-kápolnában (két vers)
ENRICO SCROVEGNI LÁTOMÁSA
ÉN
vagyok
AZ. Ezennel
kijelentem. A meszelt
falak, e koravén csupaszság,
Enrico fiam, itt mind ezt sugallják:
ha nem tartod keresztemet, atyáid bűne
eltemet. Példád vezesse hát a népemet: emeld
helyére a megbillent eget, ragyogtasd föl az interaktív
termet, festesd csak ki e szemnek néma vermet, a neutrális falat,
legyen színes valamennyi. Szümtükhel fessétek, fiam, Enrico, Scrovegni.
A SCROVEGNI-KÁPOLNÁBAN
Múzeum létezik modernebb
szárnyas ajtók fényes termek
ilyennel nem versenyezhet
ajtaja egy be- s kijárat
egyetlenegy hosszú vájat
alagút sötétlő tárna
holmi test kipreparálva
hirtelen napfényre tárva
barlang nyirkos homálya
mintha az űr nyílása volna
szűkös szülőcsatorna
magzatát ontja csak ontja
szűkös hely de éppen elég
a kezdet és a vég
kezdetedben ím a véged
barlanglakó a születésed
odúból odúba jutottál
a szentély homlokán felírva ott áll
körötted a súlyos falak
ha nem tartod rád omlanak
különben tiszta vonalú nemes
architektúrájú épület ez
pár évszázad s protestáns
templom is lehetne
fehérre festve
lutheri egyszerűség kálvini szigor
s bézai intellektuális orr
az épület maga ezt sugallja
most látogató látogató hátán
sok bedekkeres turista
ha ez fogad a bejáraton ha kijutsz
magad is ez leszel katolikus
s e kaotikus lét a rend maga
fönt a Három-Egy magaslata
s a szentély mindegyik fala
történet maga az élet
sok-sok hiába cifra kép
de fal kép nélkül tenyérnyi se
képekből képtelen mise
s alóla míg magad kiásod
amíg e téren lábad áthalad
pokol és menny követ
s a földi állomások kicifrázva
kipingálva s mind általad
így küld anyádba vissza
a semleges kulissza –
szemed míg végül megmered
festi egyre a képeket
Capella dell’ Arenát így varázsol
egy ravatalozó barlangfalából
Illusztráció: (fh.) E. Scrovegni (Giotto)
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
