Batári Gábor: Mi minden nem én voltam egykor
Fogolyasszociációs etűdök nem gépzongorára
I. NEM PRAELUDIUM
1
Az állam én vagyok
L’etat ce moi
mondá
Loui sorban a tizennegyedik: mit nekem csapok, papok
naná,
ki a felvilágosodás előtt Nap tudott lenni,
a fölvilágosodás előtt, mely sötétbe borította Európát
arcpir híjas Robszpírjával, genny bőrgúnyás
maró gúnyú Marájával, halál-angyali Szenzsüsztjével,
nyakas nyaktilójával;
de hős-jós Dantonjával, – áldjuk filmjéért Andrzej Vajdát,
Gerard Depardieu-t,
– Kórus, mondj Mon Dieu-t! -;
Nemesi, királyi fejeket kívántak enni,
vagy inkább Guillotine kisasszonyt etetni,
Édes gyermeke kísértetként járta be Európát
és járja manapság
egyre inkább… Ámerikát is
– az emberiség nagy jótevőjét tettetni -,
régóta nemcsak
önmagát falja fel
hanem nemi, nemzeti önazonosságunkat,
miben társa a fehér embert lefejező falafel,
2
És az állam is én vagyok,
(a kommunizmusban felkopik, helyben vagyunk)
a pofazacskóm is,
még a pénzeszacskóm is,
Harpagon, Volpone és Corleone
viszont nem én vagyok,
tán a herezacskóm is
én vagyok,
– das ist komisch –
ezzel igazul megvallom gaz genderem,
ez nem trendi tudom, e zacskóba fútt vallomás,
antrém, szexo-faszista enterem,
én nem csak egy nadrágba
bújt felhő
vagyok,
miként Majakovszkijnak kellett
szabadkoznia, egy ántik, ócska
(hála a jelzőkért J. A.)
szüfrazsett
előtt,
mondhatnók neki: ön egy emberbe
bújtatott emlő,
aki szánt szándékkal nem ellett,
aztán eszer-anarcha félvak Fanni Jefimovna Kaplan lőtt
Leninre, a lenini út és folytatása, a sztalini steel down Occam
borotva meg Majakovszkíjt, Bulgakovot kaszabolta le,
folytathatnók még kit, de nem,
INTERLUDIUM
(Majakovszkij és az itt nem jelenlévő Gagarin az űrben,
aki most sem találkozik Istennel)
„Bár pofozna pokolra ezernyi ördögcsorda“
mondá már említett Majakovszkij vörösbőrbe bújtatott
útlevél tulajdonos kívánsága ellenére
már űrbe, nem nadrágba bújtatott elektronfelhő,
Matéria-sugalom költőlény-porta,
magyarán inspirációnak tárt kapu,
a régóta kozmikus porban, ködben feledkező,
mentális metafora mező metaverbális hő.
De ha ő
az ihletnek porta, ki a portás,
a tényleges lét – és ihletszikra kondás,
a sugalmazás-hannibál ante portász?
II. NEM PRAELUDIUM
1
A conjugatio én vagyok
vagy-ok és avagy-ok,
ja, ez nem conjugatio,
akkor az sem vagyok,
de van egy versem, címe declinatio,
esszenciája, hogy az Isten Isten,
Pesten és irodalmi esten
is,
Isa pur és khomu vogymuk,
szánkon még kijön egy-egy mukk,
szusz, szufla,
aztán tényleg por és hamu leszünk
semmi vagy dupla,
nagyokat eszünk,
vagy ahogy Hamlet mondá
minket esznek…,
eszerek, poliészterek meg nem haló,
ki nem alvó tüzű fénylő férgecsek,
halak és a háló,
virgácsok nőiek vagy krampuszik?,
köszönő és szent puszik,
majd béfogad az élő talaj, a szik;
aszik,
úszik,
kúszik,
test a testen…,
Ülünk a szent nyesten,
háta csinosan keskeny,
Pesten, irodalmi esten,
miközben mindezt festem
a vászon előtt nem nyestszőr
ecsettel,
ám mecsettel,
szóval, sőt igével, mely több mint testőr
2
A VAGYOK,
aki Mózest küldte, az Abszolútum,
Átum?
fátum,
Nátum,
(mint Verbum factum est caro),
ha ezzel segítek,
bár a szórend nem jó,
Verbum caro factum est,
(így kell rendbe tenni ezt),
magyarul az Ige testté lett,
Szent szlogenek jönnek
Isten-áldozati vérrel
mindent bevéreznek:
Egyes tétel:
Legistenibb isteni tett,
hogy az Ige testté lett
Kettes szemelvény:
Háromarcú Egy
létezésünk kegy,
A Szentháromság Isten
teremtő kegyelme
a Védák nyelvén
nem kell hozzá lángelme
nyilván a
Nirvána
Illusztráció: Goya-részlet
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
