Mondd meg nékem, merre találom…

Vers al1

augusztus 19th, 2021 |

0

Vörös Viktória: Anyanap

 

Lányomnak

 

Drága arcod –
belőle született létezésem
Szavakat adtam szádba
te pedig szemedből fényt homlokomra
Delejez veled-létem
Homlokod hűteni
ujjaim eresztem redőnyként rá
Alvó szemed nézem – kék hátú bálna
kezed – csipkés kézelő
rajzod – mozdulatban végződő tekintet
Hajad őserdő
szőke fények játszanak óriásfái között
vörhenyes glóriát szór rá a nap
Várakozás
két szó között
mert a csönd volt egykor együttlétünk ajtaja
Nincs hálának helye ott
ahol a fűszál rezdülése
egy a barlang csobbanásával
Hangod a kacagásé
Nem ismerem sírásodat
mert belevész zokogásomba
Ébredsz
napsugaras hajjal
holdak búcsúznak szemhéjadon

 

 

Illusztráció: Anya gyermekével


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás