Kalász István: Vihar után és előtt
Az ég szakad le a föld indul
Munkában arányvesztésre állsz
Terjengőz az íróasztal fölött
Kínodban próbálsz nyelvtörővel
Falra hányt babkávéd sem
Képzelődsz ez tény és
Gallyak letörten
A pincék csurig vízzel
Az utcában megint falazni kell és
Faágak a betonon
A hajlékony nem törik gondolod és
Ismétled a hajlékonyak átvészelnek
Alkalmazkodnak és persze
Kaparós sorsban is van remény
Eszel este híg betűlevest végül
Csak az ágyban hunyod le a szemed
Minden jóra fordul valaki így
Holnap ébredsz emlékezni
Dolgozni nem adni fel
Illusztráció: Vihar után és előtt
Ezek is érdekelhetik!
Tornai Xénia: Holt költők társasága (versek) →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Szederkényi Éva Kata versei* →
