Napút-köszöntők (34.)
Köszönöm szépen a Napútnak:
Bereményi Géza
Hegedűs Gyöngyi
halálra képtelen
(nyomtatott Napút utolsó szám)
akár a gyermektelen
középkorú nő
ki misztikusnak mondja
színről szervültre vitt betegségét
épp egy terhességnyi idejűnek
mikor egy esküvőn elkezd szúrni
az oldala amin a násznépben
már megint csak nézőként
van párjával egy tengeri állat
fejlődik ki benne megáll
a filogenezis ezen pontján
időzik a közelítő tél másfél
millió événél a három kopoltyúív
nem áll össze arccá
a kortársak közül nem
mindenki kortárs és
lehalászható van aki
halálra képtelen jön világra
nem is nevezik születésnek
mikor az éjszaka közepén
napvilágot lát
vetélésnek sem
hisz kifejlett kezdet
vele várandós
akkor is ha már nincs
benne csak az örök kérdés
ki hord ki kit csak viszi
színről színre csak viszi
ugyanazt a keveréket
kapja mint a szülő nők
a fájások ellen ébredéskor már tudja
ennek a hasonlatnak nincs hasonlítottja
csak első bódult mondata
a tengeri állatoknak valójában
semmi komolyabb bántódásuk
nem esik a repüléstől
Temesi Ferenc
Éltek?
Mert most ez a legfontosabb kérdés. A világjárványnak korán sincs vége. Eddig egy kisvárosnyi embert vesztettünk, mert Magyarországon nem hazudják el az áldozatok számát. Amikor ezt a búcsúztatót írom, napi egy jegyű az elhalálozások száma. Tudom, egy is elviselhetetlen annak, aki a szerettét veszíti el.
Most is temetünk. Egy irodalmi-művészeti-környezetvédelmi folyóiratot, amely egy csöndesen állhatatos főszerkesztőnek, Szondi Gyurinak köszönhette létét. Aki 75 lett, de mindig azt hittem, idősebb vagyok nála. Isten tudja, miért.
Amikor a kínaiak feltalálták a papírt és a nyomatást, Európában pergamenre (vékony állatbőrre) körmöltek kiválasztott emberek a kolostorokban, a kancellárián, egyetemeken. Caj Lun, Krisztus után 105-ben elfogadta egyenlőnek a papírra írtat a selyemre írttal. Si Peng pedig a nyomtatást találta fel 1050 körül. Európa válasza Gutenberg votl, 1440-ben.
Nekem már önmagában az is elég, hogy a nemrég búcsúztatott Jankovics Marcell szerette a Napútat. Miként filmrendezőm, András Ferenc is, akinek a „Záróra után” forgatókönyvét írtam. Nekem különösen a tematikus számok tetszettek. Például a 70 évesek számai. Mennyi öregember van rajtam kívül még a világban! Ez megnyugtat. A hetvenéveseknél egy a biztos: kilépnek a megbízhatatlan hatvanoidok sorából. A fajborból óbor lesz, a lőréből ecet. A legszebb dallamokat többszáz éves hegedűkön játsszák.
A Napútnak sincs vége. 1999-ben született, élt 22 évet, ami csak a Nyugat 33 éve mellett tűnik kisebbnek, de valójában igen is szép kor egy nyomtatott periodikánál.
Ha befagy a folyó, a víz tovább folyik a jég alatt. A Napút az online térben folytatódik. Minden végben van egy kezdet. Az online olvasott betű is betű. A hosszabb írást meg kinyomtatják az emberek, mert úgy könnyebb olvasni.
És végül, mivel a labdarúgó EB egyik rendező országa vagyunk: a foci a nép operája. Tetszik, nem tetszik: így van. Végre van egy csapatunk megint, amelyik egyenlőként tud harcolni bárkivel. A szurkolók ezt megérzik.
Arthur Miller azt mondta, hogy egy jó lapban a nemzet társalkodik önmagával. Ő persze az újságokra gondolt. Egy folyóiratban egy jó írás, olyan hír, ami mindig hír marad. Egy jó folyóirat antológia az éppen legérvényesebb írásokból.
Éltek? Éljetek! És olvassatok. Aki meghal nálunk, kihalófélben lévő keresztény heteróknál, különben is megdicsőül. FELTÁMADUNK! Ez volt a Szeged-rókusi temető kapujára fölé írva.
Illusztráció: Napút-köszöntő
Ezek is érdekelhetik!
Csanda Mária: Négydimenziós történetek →
Tárnok Attila: Korai exitus →
Derzsy-Ben Ond: PONTOS MÉRETEIM. Verses poszttraumák* →
