Margaret Atwood: A költők kitartanak (The Poets Hang On)
A költők kitartanak.
Nehéz megszabadulni tőlük,
bár isten a megmondhatója, megpróbálták.
Elmegyünk mellettük az utcán,
ahol kolduló tálkáikkal álldogálnak,
ősi szokás.
Semmi sincs azokban,
csak aszott legyek és lyukas fillérek.
Mereven bámulnak maguk elé.
Halottak tán, vagy mi?
Ugyanakkor irritáló tekintetük azt sugallja,
többet tudnak nálunk.
Többet miről?
Miről is állítják, hogy ők tudják?
Ki vele! – fújunk rájuk.
Mondjátok meg nyíltan!
Ha egyszerű választ szeretnél,
hát bolondnak tettetik magukat,
vagy részegnek, vagy nyomorultnak.
Gúnyájukat már jó ideje
magukra öltötték,
azokat a fekete pulóvereket, azokat a rongyokat;
most már képtelenek levetni.
És gondok vannak a fogaikkal.
Ez az egyik nagy keresztjük.
Rájuk férne némi fogászati ellátás.
Gondok vannak a szárnyaikkal is.
Mostanság nem kápráztatnak el minket
a szárnyalás terén.
Semmi lebegés, semmi ragyogás,
semmi éteri móka.
Mi a fészkes fenéért fizetik őket?
(Tegyük fel, fizetnek nekik.)
Nem tudnak elemelkedni a talajtól
koszos tollaikkal.
Ha repülnek is, csak a mélybe,
bele a nyirkos szürke földbe.
Eridjetek, mondjuk mi –
s vigyétek az unalmas mélabútokat!
Nincs itt rátok szükség.
Elfeledtétek, hogyan beszéljétek el nekünk,
mily fenségesek vagyunk.
Hogy a szeretet a válasz:
ez mindig is nagyon tetszett.
Elfeledtétek, hogyan kell hízelegni.
Már nem vagytok bölcsek.
Elvesztettétek tündöklő fényeteket.
De a költők kitartanak.
Állhatatosak, annyi már szent.
Nem tudnak énekelni, nem tudnak szárnyalni.
Csak ugrálnak, meg rikácsolnak,
és dobálják magukat felfelé,
mintha kalitkában lennének,
és egy régi, elcsépelt viccet hajtogatnak.
Ha kérdik őket, azt felelik,
ők azt mondják, mit mondaniuk kell.
Jesszusom, micsoda nagyképűség!
Azért tudnak valamit.
Van valami, amit tudnak.
Valami, amit suttogva mondanak,
amit alig hallunk meg.
Talán a szexről?
Talán a porról?
Talán a félelemről?
(A 2007-es The Door c. kötetből)
Fordította: Tillinger Gábor
Margaret Atwood (1939–) Kanadai író- és költőnő. Pályafutását versírással kezdte, de a későbbiekben több műfajban is alkotni kezdett. Első verseskötete 1961-ben, első regénye pedig 1969-ben jelent meg. Számos regénye és verseskötete mellett több gyermekkönyve, esszé- és tanulmánykötete is megjelent. A kanadai irodalomtörténet szempontjából kiemelkedő fontossággal bír az 1972-ben napvilágot látott Survival: A Thematic Guide to Canadian Literature c. irodalomtörténeti és -elméleti munkája, amelyben elsősorban arra kereste a választ, hogy mi teszi jellegzetesen kanadaivá a kanadai irodalmat. Egyetemeken is oktatott, jelenleg pedig a Nemzetközi PEN Club egyik alelnöke. Számtalan rangos díjban és elismerésben részesült már, műveit sok nyelvre lefordították. Húsznál is több egyetem díszdoktora. Jelenleg Torontóban él.
Illusztráció: The Poets Hang On
Ezek is érdekelhetik!
Uladzimir Nyakljajeu: SZARHÁZI →
Kis dalok a szerelemről →
Pascal Mérigeau: Mikor Angèle egyedül volt, Roger Jouet: A gyűjtő →
