Baka Györgyi: Akár a szív (három vers)
Kereslek álmomban s ébren
Téged kereslek ajtó
nyílásban, ablakomon át
a téren, pipacsos réten,
galambszárnyak lebegtette
csöndben, erdőben,
felhő-szegélyen,
saját szakadékaimban.
Miért éhezem tekinteted
simogatását álmomban, s ébren,
miért vár régóta szemem,
kezem, vállam, testem
egésze – ha tudom,
érkezésed csak reményem?
Mintha a lehetetlen
lélegezne ringató,
mélyre sodró, érted
kiáltozó, áhítozó
szavaimban.
Miért akartad jó Uram,
hogy a testetlenből testbe
lépjek? Miért kell, hogy
egemet egészen betöltse
gyöngéd mosolyod árnya,
mely nem oszlik el?
Szirom-lényem elveszti
szépségét, ha nem tiéd,
ha nem hajolsz föléje vágyva
szárnyat adó ölelésed nélkül
elborít a lét alatti lét entrópiája.
Akár a szív
Akár a szív végső dobbanása
halál előtt, minden Te vagy.
Benned az élet íze, fénye,
féltése, ámulata, táguló
reménye, hiányok örvénye,
csak még egy percig, óráig
áramoljon édességed
testnedveimben – bújok,
mint aki nem tudja,
hova készül, törtségből
az egységbe, árvaságból
befogadottságba –
csak előbb még
az utolsó cseppig
ki kell ürülni,
ki kell inni a mérgeit
ennek az apokalipszis
lovasai által megtaposott
kornak, az árok szélére
verődve, esetten,
koldusként kunyerálva
a falatot, a szót a néma szájba,
hogy ne fájna látni a kifosztott,
a személytelenbe taszított
félig-élőket, testvéreimet,
csak lélegzetnyire
visszajutni az Eredetbe.
Rubljov ikonjai
megfestett imák
az idő feletti
valóság szépségben
testet-öltése
tisztaságuk végső
egyszerűség
megfosztottság
minden feleslegtől
az Örökben
gyökereznek
nem az én a
látvány rögzítője
a visszakapott
gyermeki tekintet
valósulásai
távlat és titok
a fájdalom utáni
csönd ragyogása
Illusztráció: fh. Рублев: Христос Вседержитель
Ezek is érdekelhetik!
Simai Mihály: »ÉVSZÁM-MISZTIKA«, »TITOK, ÉJFÉL, KALAP stb.« (versek) →
Baka Györgyi: A hallgatag kerub (versek) →
Bánfai Zsolt: Levél önmagamhoz, Szobor (versek) →
