Barna Júlia: kulcs
a magam szabálykövető módján éltem
mint a gyurma képlékeny
visszafogott létezésem
alaprezgésem
félreértett valóságok
úttalan utak
tévesen befektetett hitek
ráfizetések
szereptévesztések áldozata
térbe sugárzott fájdalom vagyok
hajnali megvilágosodások
tévedések és ostobaságok
morzsolták éveimet
kristályosodó gondolatok
holttá nyilvánított érzések
nem adtam kulcsot hozzá senkinek
de még volt valami
számomra is megfoghatatlan
a hetedik szobában
Illusztráció: a kulcs (fh. La Barbe Bleue-illustration)
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
