Ekaterina Joszifova: Otthon, majdnem
Ekaterina Joszifova júniusban töltötte be 80. életévét.
A kortárs bolgár irodalom úgynevezett kjusztendili költőiskolájának kiemelkedő alkotója. Otthon, majdnem címmel 2009-ben jelent meg magyarul egyetlen kötete a fordító Szondi György válogatásában. “Az érzelem s az értelem egymásba diktál a bolgár költőnőnél – alapsora is ez: ‘Az értelemnél nincs semmi gyönyörűbb, az értelem értelme pedig érzelmeink.” Az egyszerű fensége épp oly fontos számára, mint a rebbenő mozdulatlanság, vagy az otthon, a világotthon keresése, benne helyünk meglelése. Ott van-e helyünk?” (Sz.Gy.)
Értékelő sorok Kántás Balázstól, a kötet alapos elemzőjétől:
Joszifova versbeszéde szaggatott, a szavakat patikamérlegen kimérő és gondos válogatás után egymás mellé rendező poétika, mely nem beszél terjengősen a levegőbe. Az önreflexivitás, ugyanakkor a költői beszélő határtalan szerénysége, mely talán az egész válogatáskötetet áthatja. A válasz a feltett kérdésekre magában a költőben rejlik – a költő azonban saját bevallása szerint szinte írástudatlan, hiszen alig betűzi elejét az ábécének, azaz nem áll rá készen, hogy bármire is feleljen. Persze a vers már önmagában is válasz lehet bizonyos költői kérdésekre, a költészet ereje pedig talán éppen ebben rejlik.
Joszifova olyan költő, aki reflektál a külvilág dolgaira is, ám szeret visszavonulni a saját versei által megteremtett költői világokba is. Bizonyos rövid versei érzelmi állapotokat, pillanatokat rögzítenek, ám zártságukkal, nehezen hozzáférhetőségükkel egyúttal az örökkévalóság(ok) lehetőségét is kínálják az olvasónak. A költészet olyasvalami, mely kiemel a mindennapok világából, azaz menedékül szolgálhat mind a költőnek, mind olvasójának…:
A FELELET
bennem volna felírva
én pedig alig is betűzöm elejét az ábécének.
A MENEDÉK
nem menedék: a menedék az ahol
érzed hogyan fogad el az élet
folyik körülötted
benned és nélküled
A TERMÉSZET ÜRES HELYET NEM TŰR
lendület helyett terveket
fogalmazó ifjú ármádiával
tölti meg mind
hasonlíthatatlan vajon
a morális köd s a vereségek
csak azt hiszitek.
AKARTAM
valamit,
de mást kaptam, ott
úgy látszik, azt gondolják, hogy jobban tudják.
Talán hogy ne mást
kapjak, hanem valamit,
kell hogy ne legyenek
akarásaim.
BÁBEL
a költő unokája az ő verseit fordításban
olvashatja
valójában nem olvassa őket
kezdődik a felemelkedés vége
törmelék zuhog
az agyagba.
HOGY ÉRTSEM
a nem-értés javítható
az értés – nem
KÖNNYŰ
A felhők
Könnyű mozgás
A fák
Könnyű bólintás
A kő
Könnyű hallgatás.
Illusztráció: Ekaterina Joszifova portréjával
Ezek is érdekelhetik!
Uladzimir Nyakljajeu: SZARHÁZI →
Kis dalok a szerelemről →
Pascal Mérigeau: Mikor Angèle egyedül volt, Roger Jouet: A gyűjtő →
