Napút-köszöntők (30.)
Bíró József
Akkorság
amikor ! / … / még ! / nos / valóban voltak idők / és / … / : PRÁGAI TAMÁS
/ : szóval / nem volt … számítógépem / sem / … / csupán 1 ütött – kopott írógépem /
tehát / lepötyögtem vagy 18 oldalnyi / epizódokra – tagolt prózát / aztán … elpostáztam
/ néhány nap múlva telefoncsörgés / Tamás hívott / : „ nagyon tetszik amit adtál ! ” /
… / „ de kérlek küldd el flopin ! ” / … / : „ sajnos az nem megy ! / nincs gépem ”
/ : „ hm / … / semmi gond ! / akkor begépelem a szerkesztőségben / hm ! / no és /
hozzuk is a következő NAPÚT – lapszámban ! ” / : ennyit dióhéjban egy igazi és hivatott
/ szépirodalmi rovatvezetőről / továbbá a folyóiratról / amelynek szinte a kzdtktl … voltam ! /
maradtam ! / nem véletlenül ! / hiszen „ mindigderűvel úr ” is … olyan EMBER !
Horváth Ferenc
Óda a Napúthoz
(Prológus a 222. lapszámhoz)
Szondi Györgynek
Látszólagos útját a Nap
bejárja évről évre:
megtervezett módon halad,
soha nem lépve félre.
Közben pedig meleget ad,
s mindnyájunknak világol:
így aztán utat is mutat,
szokott útján, akárhol.
Ezt tette évtizedekig
Szondi Napútja szintén:
új s új fénnyel lángolt, pedig
nem változott a színtér.
Szabad színek, képek, szavak
révén volt tiszta lámpás:
alakult s önmaga maradt,
ha lett is bár talán más.
E kétszázhuszonkettedik
kinyomtatott Napút-szám
titkos lánggal fényeskedik,
annyi mindenen túl már.
A szív itt sok jóval telik,
mivégre hát habozni?
Napút-szám: mindet kéretik
hévvel végiglapozni.
Németh Péter Mikola
Napút-köszöntő
Kedves Szondi Mester!
Amiként már korábban jeleztem, azon töprengek azóta is, az elmúlás szorításában, nem éppen jó előérzettel,
hogy egy olyan korszakos folyóiratról,, mint amilyen az általad éltetett, szerkesztett NAPÚT volt,
mit is írhatnék én, utólag, aminek ráadásul közlés dolgában sokat köszönhetek. S ami legnagyobb sajnálatomra,
most egyszerre csak elmúlik. És ami, mottóként a kezdetekkor a múlhatatlanság igézetével
Fazekas Mihály gondolatát választotta mottóul:
“A szélességet az ég derekán keresztül
méltán nevezhetjük tehát Napútnak”.
.Erre a mottóra, természetesen, már a kezdetek kezdetén is Csontváry Napútját asszociáltam,
az Ő elhívás-történetét: „Te leszel a világ legnagyobb Napút-festője, nagyobb Raffaelnél.”
Azt hiszem, hogy csak így lehet, egy ilyen erős meggyőződéses elhatározással, bármit is elkezdeni,
képviselni, még akkor is, ha nem mindig teljesülnek az elvárásaink.
A Te elhívásoddal mindenképp mutat valami lényegi lelki rokonságot, párhuzamosságot,
a Csontváry Kosztka Tivadaré. Hogy mégis mi az?
Azt már “csak” lírai hangvételben vagyok képes elmondani.
A vers címe, amit Te magad is ismerhetsz, természetesen:
CSONTVÁRY
Csonkolt Cédrusom.
Egyetlenem! Árván!
Meglásd,
erdő lesz belőled.
Kívánom hát, hogy Csontváry szellemében , örökkéva(l)lón
írja tovább önnönmagát, NAPÚT folyóiratod minden lapja:
Mikola
Illusztráció: Napút-köszöntő
Ezek is érdekelhetik!
Szederkényi Éva Kata versei* →
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
