Füleki Gábor: Weöres Sándor születésnapjára
Csönge földjének szülötte,
másik világ fény-küldöttje,
nehéz anyag-testet öltve
megszülettél e baj-földre;
jöttél magyar földi rögbe,
s lényed tárult az Örökbe.
Tűzszemed eljött e világba,
fényteljességű Szentivánra,
Tűzszavad elhoztad nékünk,
ébreszteni álom-népünk,
igyunk élő Tűzkutadból,
s nézzünk apadó Kutadba:
Merülő Saturnus ebben,
búcsúzik ős-félelemben,
s lebegő Medúza abban,
léttől boldog fény-alakban.
Hallgatás tornyának bölcse,
minden sorod egy-egy köve,
vándortájak léthírnöke,
ég-sapkájú ősembere,
postaként jöttél messziről,
más világból, szellemiből,
határtalan énekese,
szavakból szőtt életzene,
teremtésnek dicsérője,
világhelyzet megértője;
hideg van e jégvilágban,
vacogunk az árvaságban,
melegítsen élő szavad,
mely csodaként zeng és szabad,
léttelített, élő ének,
tisztasága nyelvzenének –,
Bóbita varázsérintése gyógyítsa lelkünk!
Angyalhang, Orpheusz fénydala,
nemcsak beszéd, de ének,
madárdal, fénykristály dallama,
örök szó, öröklétnek.
Oldottan lebegj a Létben,
engedd el e világot,
Istenfény zeng szózenédben,
éberség váltson álmot.
Jöttél magyar földi rögbe,
átoldódva az Örökbe,
tűzszemed jött e világba,
fénnyel teljes Szentivánra,
tűzszavad elhoztad nékünk,
ébreszteni álom-népünk
a fensőbb Lét-valóságra,
lettél magyarok Védája,
tárul szemünk új égtájra,
lemállik az anyag máza,
arany nap süt lombruhára,
Istentudat, nem létárva,
barátságos háza, tája –,
legyen lelked nyitva-tárva
a Tao s a Lét szavára,
nézzél szerte száz irányba,
s ha eljön tested halála,
tisztán juss a Lét tavába.
Tiszta fény, ki ma születtél,
örökszavú költő lettél,
gyöngysoraid gyémántversek,
fénylik bennük világlelked.
Létezel most Teljességben,
égben vagy egy túlsó térben,
aranyszavú Weöres Sándor,
Isten éltessen ott százszor!
S köszönet Érted sok százszor,
tanuljon tőled többszáz kor,
értsék Műved, mely világol,
s visz másikba e világból.
Műved világít örökre,
időn túli Létkörökre,
Isten fényében örökre,
s emeljen minket a többre,
nyíljon ki szívünk a föntre,
szent világűr-lét, s kis Csönge,
fényes ünnep békecsöndje,
élő márványszó örökre.
Illusztráció: “Medúza” (fh. antefissa – [Palazzo Massimo alle Terme], ill. Weöres Medúzája, 1943)
Ezek is érdekelhetik!
Szederkényi Éva Kata versei* →
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
