Napút-köszöntők (29.)
Jerzy Snopek, Lengyelország magyarországi nagykövete
A NAPÚT NEM ÉR VÉGET
Csodálatos és szörnyű világban élünk. Fájdalmas, hogy az emberi szellemnek különösen az új technológiák terén elért vívmányai ellenére és mellett, a magas művészi kultúra marginalizálódásának a folyamata is zajlik. A tömegkultúra egyre szélesebb köröket hódít meg és termékei, mint Illyésnél a zsarnokság, áthatolnak csontjainkon. Ugyanakkor ez a vulgarizált és trivializált kultúra még veszélyesebb is, mert ö r ö m f o r r á sként jelenik meg. Szórakoztat minket, de ha elveszítjük a józan ítélőképességünket és az önkontrollt, a halálba kergethet minket. Megölheti bennünk a magasabb érzések iránti igényt, azt a képességet, hogy a szépet meg tudjuk különböztetni annak csalárd másától, megőrizhessük finom empátiás készségünket.
Ilyen, egészen nyilvánvaló gondolatok merültek fel bennem, amikor megtudtam, hogy a kiváló Szondi György által vezetett „Napút” történetének egy fontos szakasza a végéhez közeledik. Egy testi, kézzelfogható létből, amely különösen az idősebb olvasók számára még mindig esszenciálisabb, vonzóbb, sőt, mondhatjuk valódibb, átmegy a virtuális szférába, az új média világába. Mindez, persze összhangban van a kor szellemével. Új alakjában a „Napút“ hozzáférhetőbb lesz az olvasók számára, és kevésbé veszélyezteti majd az „idő vasfoga”, de mégis nehéz megválni eddigi formájától.
Ahogy a folyóirat tartalmas, jól átgondolt, grafikusan is tökéletesen szerkesztett – gyakran monografikus – számaiban a cikkeket, tanulmányokat, esszéket, vázlatokat és verseket olvasom, mindig is az volt és most is az a benyomásom, hogy ez az olvasmány lelkileg gazdagít, olyan, mint az élethez szükséges kenyér.
Az ilyen pillanatokban néha az a gondolatom támad, hogy milyen kár, hogy a hazáján kívül valószínűleg Bulgária, és nem Lengyelország áll a legközelebb Szondi György szívéhez. De rögtön rájövök, hogy a folyóiratában így is sok helyet szentel a lengyel kultúrának. És ezért is nagyon hálás vagyok neki. Kívánom, hogy további sok szép sikert érjen el új életútján.
Kedves Barátom, küldetésed itt nem ér véget. Tovább kell menned a napos úton. És vezetned rajta olvasóidat és szerzőidet. Továbbra is őrködnöd kell a világ azon értékei felett, amelyeket veszély fenyeget.
Illusztráció: Napút-köszöntő
Ezek is érdekelhetik!
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
Kilián László: Niomé III – Az idő mítosza (regényrészlet) →
Rácz Mihály: A megértés fonala, Nyolcvannyolc tavaszán →
