Orbán János Dénes: Önszócikk
Extravagáns alkotó vagyok, gyakran extravagáns ember is, szerény sem vagyok, de nem szeretem a vagánykodó életrajzokat. A CV legyen száraz és adat- meg tényközlő, a mű pedig vérizgalmas.
Úgyhogy aki most egy alternatív OJD-szöveget vár, csalódni fog. Van egy novellaszerű, néhány mágikus-realista elemet leszámítva igaz önéletrajzi írásom, a Vajda Albert csütörtököt mond, amit 1996-ban írtam és a gyermek- és ifjúkoromról szól. Ez lett a legnépszerűbb, legismertebb, legtöbbet fordított írásom, pedig én elsősorban költőnek tartom magam. Húsz évvel később, 2016-ban megírtam a folytatását, Vajda Albert ismét csütörtököt mond, ebben is elég sok önéletrajzi passzus van. Talán többet lehet megtudni belőlük rólam, mint egy száraz életrajzból, de ez sem biztos. Egyéb műveim nem jellemzik az énemet, személyem és személyiségem nem egyezik a lírai alannyal, sem a narrátorokkal, hiába vélnek ismerőseim időnként párhuzamokat fölfedezni, azok legfeljebb párhuzamok, nem pedig érintkezések.
Úgyhogy következzen a száraz, szakmai életrajz, mégpedig harmadik személyben. Nem ön- hanem őszócikk. Úgy tényszerűbb.
1973. július 4-én született Brassóban. 1995-ben diplomázott a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának magyar–angol szakán. Ugyanitt néprajzi, újságírói és magiszteri tanulmányokat folytatott (Irodalom és társadalom szakiránnyal), a Láthatatlan Kollégium keretén belül pedig elitképzésben részesült. Tanulmányait doktoranduszként a Szegedi Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtörténeti Tanszékén folytatta (1997–2000). 1996–1998 között a BBTE Összehasonlító Irodalom- és Színháztudományi Tanszéken óraadó tanárként sajtóelméletet és verstant oktatott, valamint színházi sajtógyakorlatokat vezetett.
1994−1998 között a kolozsvári tehetségkutató Bretter György Irodalmi Kör elnöke volt. 1994-ben megalapította az Előretolt Helyőrség alkotói műhelyt, mely 1995-ben az azonos nevű folyóirattal és fiatal irodalmi könyvsorozattal jelentkezett. A folyóiratot 2000-ig, a könyvsorozatot 2014-ig szerkesztette. A sorozatban 53 alkotó 90 könyve jelent meg, ebből 39-en debütánsok voltak. 1995–1999 között a kolozsvári Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője, 1999–2014 között igazgatója és felelős kiadója volt. Szerkesztőként Faludy György és Méhes György életmű-sorozatait gondozta. 1997 óta az Alapítvány a Fiatal Irodalomért elnöke és ügyvezetője. 2003−2008 között az Irodalmi Jelen irodalmi folyóirat vers-, debüt- és paródiarovatának szerkesztője, 2006−2012 között az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) elnöke volt.
2002–2014 között a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávézó tulajdonosa és ügyvezetője volt. A kulturális szórakozóhely számtalan kulturális és tudományos rendezvényt szervezett, képzőművészeti galériaként is működött.
Jelenleg Budapesten él. A Kárpát-medencei Tehetséggondozó keretében működő Előretolt Helyőrség Íróakadémia és a Magyar Idők napilap kulturális rovatának vezetője.
1992 óta több száz publikációja jelent meg a Kárpát-medence több tucat fórumában: vers, próza, paródia, kritika, esszé, tanulmány, szín- és bábdarab, műfordítás (angol, spanyol és román nyelvből), publicisztika. Műveit albán, angol, francia, német, olasz, orosz, román, spanyol, szlovák, szlovén nyelvre fordították le.
Önálló kötetei: Hümériáda (versek, 1995); A találkozás elkerülhetetlen (versek, 1996); Hivatalnok-líra (versek, 1999); Párbaj a Grand Hotelben (egybegyűjtött versek, 2000); Vajda Albert csütörtököt mond (próza, 2000); Bizalmas jelentés egy életműről (Méhes György-monográfia, 2001); Anna egy pesti bárban (összegyűjtött versek, 2002); Teakönyv (kötetlen írások, 2003); Orbán János Dénes legszebb versei (2005); Búbocska (meseregény, 2006); Tragédiák és cipők (válogatott írások, 2006);Sándor vagyok én is (Kivezetés a költészetből, 2012); Alkalmi mesék idegbeteg fölnőtteknek (pajzán mesék, 2012); A költő, a ringyó és a király (Janus Pannonius apokrif költeményei, 2014); A Swedenborg kávéház (regény, 2015)
Színpadi művei: Búbocska (bábjáték, Kolozsvári Puck Bábszínház, 2007); Erős János (bábjáték, Kolozsvári Puck Bábszínház, 2011); Hol a világ közepe (bábjáték, Kolozsvári Puck Bábszínház, 2014); A magyar Faust (tragikomédia, Debreceni Csokonai Nemzeti Színház, 2015); Szabadság, kolbász, szerelem (vígjáték, Békéscsabai Jókai Színház, 2015)
Fontosabb kitüntetései: A Romániai Írók Szövetségének debüt-díja (Bukarest, 1996); Sziveri János-díj (Budapest, 1996); Faludy-díj (Szeged, 1999); Petőfi-díj (Budapest, 2000); Herder-ösztöndíj (Bécs, 2000); Tivoli-díj (Róma, 2001); Székelyföld-díj (Csíkszereda, 2006); Kós Károly-díj (Kolozsvár, 2007); Salvatore Quasimodo emlékdíj (Balatonfüred, 2014); Bárka-díj (Békéscsaba, 2016); Filius Ursae-díj (Pécs, 2016). 2002-ben a Magyar Állam József Attila-, 2014-ben Magyarország Babérkoszorúja-díjjal tüntette ki.
Hogy ezt kissé azért személyesebbé tegyem: szeretem a duhajkodást, víg cimborákkal. Egyaránt jól érzem magam a művésztársadalomban és a falvak népe között, azaz egyszerre vagyok urbánus és népies. Kiütésem van a szimfonikus zenétől. Időnként vadul dohányzom, amikor épp nem, vadul sportolok: távúszás, poweriser, asztalitenisz. Szeretek főzni és azt hiszem, tudok is, mondjuk egy volt vendéglőtulajdonosnak, aki nemzetközi hírű vendéglátóipari intézményt működtetett, ez illik is. Szinte egy évtizede tanulmányozom a medicinát és az alternatív medicinákat is. Ennek az az oka, hogy művészként és kocsmárosként meglehetősen duhaj életet éltem (és manapság is előfordul), és azt valamivel ellensúlyozni kellett. Rengeteget olvastam és kísérleteztem is, egyszer majd megírom régóta tervezett művemet, az Egészség és a züllés kézikönyvét, úgy vélem, segítségére lesz duhaj embertársaimnak.
Maximálisan pörgő életet élek, folyamatos túlterheltségben. Közben folyamatosan arra vágyom, hogy nyugis életem legyen, megosztva a fenyvesek és a tengerpartok között. Írnom kellene, de sokkal több időt és energiát fordítottam és fordítok irodalomszervezésre, talán azért, mert úgy neveltek, hogy tenni kell valamit a magyarságért. Többször is megpróbáltam visszavonulni és csak alkotni, de nem sikerült. Talán egyszer sikerülni fog, addig is halogatom a nagyobb lélegzetvételű művek megírását. Például a regénytrilógiáét, ami Janus Pannoniusról szólna vagy A magyar Faust című drámai költeményét, melynek elővázlatát már megírtam, színpadra is vitték, de a bővített, verses verzió még várat magára.
Néhány hónappal ezelőtt leléceltem a Facebookról, az írói oldalamat is megszüntettem. Nem szeretem a rivaldafényt, bár sokat és sokszor szerepeltem, egynegyedét sem aknáztam ki a lehetőségeknek. Szövegekben szeretek jelen lenni, nem pedig személyesen. Ennyi lenne az önszócikkem. A műveim izgalmasabbak.
Illusztráció: Önlexikon (fh. fotó: kmtg.hu)
Ezek is érdekelhetik!
Jámborné Balog Tünde: Önszócikk+ →
Sárközi László: Önszócikk →
Lajtos Nóra: Önszócikk →
