Kőszegi Barta Kálmán: Fájdalom
a hajléktalan
kivert kutyaként ázik
gubbaszt hidegben
*
nyári melegben
saját árnyékát lesi
szeme tűzben ég
*
ha kérőn rád néz
szemében látod isten
esengő szemét
*
szívem meghasad
lőtt madár a porba hull
élete nincsen
*
fekete varjú
lelkem búskomor
lázas arcom simogasd
*
halovány a hold
arcát felhőkbe rejti
lelkem nyugtalan
*
szívem hevesen
zakatol szorong és fáj
bújj közel hozzám
*
göröngyös az út
mit hátra hagytam régen
szerelmed éltet
*
ez a világ zord
űr-hideg havas káosz
arca meggyötört
*
éget a remény
hogy minden szembejövő
nevessen felém
*
földieperként
égesse szám az ajkad
ha leszáll az est
*
ölelj míg lehet
szeretve szeretni jó
könnyebb a halál
*
mindenütt csend van
sír a szél – égi madár
majd elül a fán
*
arcom ráncai
löttyedt izom a testen
Krisztus kereszten
*
bűn a szerelem?
bűnünk az eső lemossa
mennydörgés villám
*
csapjon le reánk
lobogjon a tűz a láng
késő szerelem
*
tűz ölelkezz a
Nap sugarával fénylőn
mi lelkünkben ég
*
szélben a zászló
múltunk tovatűnt évek
adós maradtam
Illusztráció: 乞食 (fh. Goya, Metropolitan)
Ezek is érdekelhetik!
Szederkényi Éva Kata versei* →
Takács Nándor: Az ősök hagyatéka (versek) →
Hegyi Botos Attila: Szikrázó habok. Ant’issa tűzkövei →
