Nagy László Bálint: Az elfojtás és a kitörés „hangjegyei”
Mózer Erzsébet Carmina Burana-parafrázisa az alapművek magyarországi recepciója tükrében
„Egy kísérletező, izgatott, a művészet műhelytitkára nyitott egyéniség”
„Mózer Erzsébet munkái egy kísérletező, izgatott, a művészet műhelytitkára nyitott egyéniség vibráló vizuális megtestesülései. Restaurátor múltja mindezeket alátámasztja. Az alkimista-tudás, mely mélyen gyökerezik a múlt művészetében, átitatja gondolatait és azok képi leképezéseit. Velence művészete, a színek, a muranói üvegek, középkori kerámiák isteni érintését fedezi fel a néző munkái szemlélése közepette. Mindazoknak ajánlom alkotásait, akik szeretik a középkor misztikumának megjelenését a modern művészetben, és gyermeki rácsodálkozással fogadják magukba az anyag szépségeit, az ikonok egyszerű, de előírásos tiszta hitét.”
– Így jellemzi a szakmai körökben Reigl Judit műveinek kezelőjeként, „házi restaurátoraként” is ismert Mózer Erzsébetet munkatársa és mestere, Pankaszi István, a Szépművészeti Múzeum grafikai restaurátor-műhely vezetője.
Mózer Erzsébet. Forrás: https://www.feol.hu/kultura/helyi-kultura/szerdan-nyilt-a-munkacsy-dijas-mozer-erzsebet-kiallitasa-a-szabadmuvelodes-hazaban-2630279/ .
A Szépművészeti Múzeumban grafikai restaurátori tevékenységéért 2014-ben Munkácsy-díjjal kitüntetett művész a Velencei Képzőművészeti Akadémián (Accademia di Belle Arti di Venezia) 2015-ben alkotott, Parafrázis a Carmina Buranához c. diplomamunkája „a középkor misztikumába” enged bepillantást. A leporellóba hajtogatott monotípia-sorozat igazi összművészeti alkotás: nemcsak mivel a populáris kultúra szerves részévé vált, a szerző, Carl Orff által „cantiones profanae cantoribus et choris cantandae comitantibus instrumentis atque imaginibus magicis” („világi dalok szólóénekesekre és kórusokra, hangszerkísérettel és mágikus képekkel”) műfajúként meghatározott, 1937-ben Frankfurtban bemutatott alkotása ihlette, hanem mivel az alkotó maga is több művészeti ágban otthon van. Verseket, gyermekmeséket ír (rangos pályázatokon is elismerést szerzett irodalmi tevékenységével) – gyakran szimbiózisban keletkezve a képeivel, a kiállításain pedig a festmények és grafikák a szövegek társaságában együtt értelmezik egymást, a befogadónak pedig – igazi nyitott művekként – lehetőséget adnak a továbbgondolásra.
Alkotás közben Mózer Erzsébet gyakran hallgat zenét, amelynek letükröződése, transzformációja megjelenik a művekben. A ritmus kiemelten fontos a számára: számos alkotása született – a ritmus vizuális transzformációjára törekedve – Weöres Sándor és Tamkó Sirató Károly verseire. A széles körű zenei előképzettség – zenetagozatos iskolákban való tanulmányai révén – a képzőművészet területén is egy speciális látásmódot ad: öt hangszeren játszik, furulyán, fuvolán, gitáron, zongorán és orgonán, az utóbbin fiatalkorában miséken egyházzenei szolgálatban is részt vett.
Mózer Erzsébet: Törpetánc – színes cerurarajz, Tamkó Sirató Károly versére. Benedek Gábor fényképfelvétele.
A lagúnák városában Mózer Erzsébet, grafikusművészi diplomát szerezve, Jacopo Abis vezetésével a kísérleti grafika legmodernebb eljárásait sajátította el. Olyan kreatív alkotófolyamatokban vehetett részt, ahol egy új szemléletmódot alakíthatott ki az anyagokkal, felületekkel való innovatív kísérletezés során. A Szépművészeti Múzeum grafikai restaurátor-műhelyében hangsúlyos kísérleti restaurálás terén, a régi és új technikák megfejtésében is eredményesen alkalmazható ez a tapasztalat.
Mózer Erzsébet Carmina Burana-ciklusának műfaja és technikája a művész által gyakran alkalmazott monotípia, amelyről 2018-ban összefoglaló könyvet is publikált, A monotípia titkai – Fessünk grafikát! címmel. A XVII. században, a saját korában rézkarcai alapján „második Rembrandt”-nak tartott festő és rézmetsző, Giovanni Benedetto Castiglione készített először monotípiát, melynek műfaja tulajdonképpen a festészet és a nyomtatott grafika találkozása. Először fémlemezre készül a festmény, amelyet lenyomatnak. Sokan a készítésének egyszerűsége miatt könnyű technikának tartják, ezért is alkalmazzák gyakran iskolákban és játszóházakban. Valójában azonban, mint kísérleti technika tág teret nyit a kreativitásnak: egyrészt a végtelen variációk miatt, másrészt csak hosszas próbálkozás után sikerül lenyomtatni a kívánt képet. Degas gyakran alkalmazta a monotípia technikáját, a műhelyében 80-90 festékkel kísérletezett. Gauguin, Pissaro, Bonnard, Picasso, Chagall, Miró, Klee, Matisse, a hazaiak közül pedig Kornis Dezső, Bálint Endre, Csernus Tibor, Szász Endre, Konok Tamás és Jovánovics György mind-mind sajátos stílust alakítottak ki a monotípia terén. A szakirodalom sajnos perifériaként kezeli a monotípia műfaját: egy amerikai átfogó kiállítás-katalógus mellett a teoretikus részéről csak Mario Pauletto olasz festőművész írt könyvet.
Mózer Erzsébet: Szomorúság – monotípia. Forrás: http://www.agt.bme.hu/balassi/keptar/phpslideshow.php?directory=Mozer¤tPic=4 Mózer Erzsébet: Ikon – monotípia. Benedek Gábor fényképfelvétele.
A sajátos Carmina Burana-parafrázis kiindulópontja a közismert Orff-mű és más zenei feldolgozások mellett a XI-XII. századi, a bajorországi Benediktbauern kolostorában, a XIX. század első felében talált középkori latin, középfelnémet, ófrancia és provanszál nyelven írt kódex (latin címének fordítása: Bauerni dalok). A grafikákkal, iniciálékkal díszített, műalkotásként is értelmezhető könyv nem véletlenül ragadta meg az alkotó képzeletét, aki a tanulmányait a könyvművészet és a papírrestaurálás területén kezdte.
Mózer Erzsébet az OSZK papírrestaurátori képzésén tanult, ezalatt lett 1994 és 2000 között az OSZK-Soros Könyvrestaurátor Műhely Kft. (mai elnevezése: ArchivArt Könyvrestaurátor Műhely) munkatársa. 2000-ben került a Szépművészeti Múzeum grafikai restaurátor-műhelyébe. A gyakorlati munka mellett végezte el a Képzőművészeti Egyetem múzeumi és közgyűjteményi tárgyrestaurátor szak papírrestaurálási szakirányát, Pankaszi Istvánt kérve fel témavezetőnek. A szakon egyébként újító tendenciaként nem könyvvel vagy papírral, hanem grafikai alkotás restaurálásával diplomázott…
A papír- és a grafikai restaurálás során elsajátított szemlélet kulcsot ad a sajátos Carmina Burana-értelmezéshez is. A tárgyválasztáson túl a művészi kivitelezésnek is alapja és referenciapontja a középkori kódex.
Közhelyek és anti-közhelyek helyett: a Bauerni dalok általános és itthoni olvasatai
A Carmina Buránáról lehetne sok közhelyet és anti-közhelyet írni – talán nincs még egy ilyen XX. századi klasszikus zene, amely ennyire a mindennapjaink részévé vált volna. Old Spice és Nestlé reklámok háttérzenéje, bokszmérkőzések bevonulója. A hazaiak közül Kokónak szurkoltunk az O Fortuna felcsendülő dallamára… Mint minden igazán jelentős művön, és itt egy par excellence „nyitott mű”-ről van szó, az elkommerszesedés Orff alkotásán sem fogott: mindig lehet benne új felfedezni valót találni, inspirációt meríteni – még akkor is, ha egyesek hatásvadásznak találják a zenés színpad világát vitathatatlanul megújító művet. A ritmikára épülő sajátos mozgásszínházi „Gesamtkonstwerk” az ún. „Orff Schulwerk” néven ismert eredményes zenepedagógiai irányzatot is megalapozta.
A Carmina Burana kódex első lapja. Forrás: https://www.wdl.org/en/item/14698/view/1/5/ .
A középkori illusztrált kódex költeményeinek üzenete elementáris erővel tör felszínre Orff művében: a zene nélkül a szöveg és az ábrázolások megmaradnának az irodalom-, művészet- és kultúrtörténet kétségkívül jelentős, de mégiscsak belterjes érdeklődést kiváltó kuriózumának szintjén.
A kolostorban talált antiklerikális versgyűjtemény már a keletkezésekor is lázadásnak számított. Ez a szembefordulás azonban a rendszer keretei között maradt; nem vezetett olyan teljes kitaszítottsághoz, mint Villon vagy később a protestantizmus esetében. A vágánslíra, mint a reneszánsz megelőlegezése, alternatívát kívánt adni a „sötét középkor”-ral szemben: a panteista világszemlélet, a hedonizmus himnusza, a pszichedelikus élmény összefonódott a szatirikus hangvételű, éles társadalomkritikával. A szociális problémák iránt való érzékenység, az alsópapság nyomora és a klerikális elit visszatetsző életének kirívó kontrasztjának hangsúlyozása már a protestantizmus egyházkritikájának megelőlegezése. A Carmina Burana-kódex egyik szemléletes példája, a Márk-evangélium címével való nyelvi játék a vallásosság látszatának bírálata: „Kezdődig pediglen a Pénz Szent Evangéliuma Szent Márka szerint” („Initium sancti evangelii secundum marcas argenti”). A humorba csomagolt komoly üzenet mellett a periférián tengődő vándordiák-goliárdok, a régmúlt hippijei – az ógörög cinikus filozófia iskola és görög-római szatírák világában is gyökerező /az egyházi közeg mellett ezért sem véletlen a latin nyelv használata!/, mindent mindenből kiforgató, groteszk látásmódjukkal – egyfajta l’art pour l’art meghökkentésre, polgárpukkasztásra is törekedtek. Kérdés, hogy a Carmina Burana nonkonform – a szentet deszakralizáló és a profánt szakralizáló – fiataljai, a szexualitás, az ital és a szerencsejáték rabjai, később mennyire tagozódtak be – mintaéletet élve – a társadalmi rendbe…
A Carmina Burana kódex egy jellemző lapja iniciálékkal és neumákkal, ill. egy másik oldal iniciáléi. Források: https://www.wdl.org/en/item/14698/view/1/169/ , https://www.wdl.org/en/item/14698/view/1/142/ .
A kódex az összegyűjtött vágánsdalok irodalomtörténeti értékén túl képzőművészeti alkotásként, grafikai műként is értelmezhető. A konkrét illusztrációk, melyek közül a legismertebb a nyitóoldal Fortuna-kereke, az alkalmazott műfaj reprezentatív darabjai. A piros színű iniciálék grafikai kidolgozottsága külön figyelmet érdemel: számos esetben a kezdőbetűk érzelmeket kifejező emberi arcokat formáznak, ill. a mérleg szimbólumát rajzolják ki, mely egyaránt utal az ítéletre (elég csak a közmondássá vált „mene, tekel, ufarszin” bibliai idézetre gondolni) és a szerencse mérlegére. Az illusztrációk ily módon is értelmezik, kiegészítik a versek üzenetét…
A piros és fekete betűkből álló szövegkép mintegy negyedének a neumák is szerves részei: ez a sajátságos „kottaírás” csak a dallam irányát mutatja, a hangközök és a hangmagasság jelölése nélkül. A versek egy részét tehát eredetileg is zenei interpretálásra szánták; ezeket régizenei együttesek (t.k. a Modo Antiquo, a Boston Camerata és az Ensemble Unicorn & Ensemble Oni Wytars) ma is életre keltik.
A kódexet lehet partitúraként is tekinteni: ezáltal kottagrafikai olvasatot konstruálhat mind az előadó, mind a befogadó. Az ún. graphic notation vagy graphic score a kortárs zene világában ma már egyáltalán nem számít újdonságnak: John Cage, Ligeti György, Jani Christou, José Maceda, Cathy Berberian, Carl Bergstrøm-Nielsen vagy Szabados György kottáinak képi világa a zsenialitás kategóriájába tartozik. Esetükben teljesen elmosódik a határ a komponista és a vizuális művész, a zene és a képzőművészet között – nem véletlen, hogy Reigl Judit kapcsán Benjamin Perl éppen Richard Wagner: Parsifal c. zenedrámájának korszaknyitó, Heller Ágnes által – a Nietzsche és a Parsifal c. könyvében – is tágabb összefüggésrendszerben elemzett mondatához jut el konklúzióként: „zum Raum wird hier die Zeit.” (különféle magyar fordításokban: „ez itt a térré vált idő” / „itt térré válik az idő”.)
Szabados György: Világpor – szabad zenei képpartitúra. Forrás: http://xn--gyrgy-szabados-wpb.com/the-world-of-georgy/the-yearly-chronicles-2006-2011/review-szabados-gyorgy-irasok-i-tanulmanyok-esszek-published-jazz-blog-hu-2010-23-october/ . Reigl Judit: Writing after music. Forrás: https://www.pinterest.co.uk/pin/514817801150571658/ .
Nem véletlen Reigl Judit közvetlen hatása Mózer Erzsébetre: a munkakapcsolaton túl a restaurátor számára a Carmina Burana-sorozat szempontjából is érdekes az 1965-ben, Franciaországban készült, Benjamin Perl által a művészeti ágak kategóriáit szétfeszítve – Mozart tükrében – elemzett, Writings after Music c. grafikai sorozata. A zenehallgatás folyamatában ihletett, „leülepedett” mű tulajdonképpen olyan reflexió a zenére, amelyben a kézzel írt-rajzolt sorok (egy lapon 6-8 sor) „szövege” a hieroglifákhoz vagy a piktogramokhoz, de leginkább a neumákhoz hasonló „kód”, amelyek tág asszociációs teret nyitnak mind az írás, mind a kotta értelmezési tartományai felé.
Mózer Erzsébet alkotásai közül Bartók: Román népi táncok c. művének sajátos jeleket teremtő vizuális „átírása” szemléletes példája a transzformációnak, a zene képi „leülepedésének”.
Mózer Erzsébet: Bartók Béla: Román népi táncok – linóleummetszet. Benedek Gábor fényképfelvétele.
A Carmina Burana-enigma sarkalatos pontja, hogy az eredeti kódex 228 költeményéből a különféle feldolgozások tetszőleges módon válogatnak. Érdekes, nem létezik teljes magyar fordítás, a hiányt pedig némileg kompenzálja, hogy az egyes darabok Csorba Győző, Faludy György, Garai Gábor, Jékely Zoltán, Kányádi Sándor, Kardos Tibor, Szabó Lőrinc, Szedő Dénes, Végh György és Weöres Sándor műfordításában hitelesen visszaadják az eredeti szellemiségét.
Orff is a tizedére redukálta az eredetit, az általa kiválasztott 24 versből 28 zeneszámot komponált. Az ő koncepciója a keretes szerkezet: a kódex ugyan az O Fortuna soraival kezdődik, de a záróoldalon teljesen más van; addig Orffnál a visszatérés teremti meg az élet végtelen körforgását is szimbolizáló egységet. Ugyanakkor az Orff-feldolgozások esetében szembetűnőek a tetszőleges húzások…
Markó Iván A nap szeretteiben (1979) az egy órás művet a mintegy a felére redukálta: 10 tételre alkotta meg panteisztikus „lírai vallomását”, elhagyva a keretes szerkezetet, az O Fortuná-t csak egyszer, a tetőponton megszólaltatva. Nem véletlen, Markó egyébként sokkal adekvátabb címet is talált a műre adott saját reflexiójának, mint a semleges Bauerni dalok.
A pszichedelikus blues-rock együttes, a The Doors billentyűse, Ray Manzarek – Philip Glass társszerzőségével – teljesen maivá tette az Orff-zene hangzásvilágát: 1983-as rockosított feldolgozásában a pszichedelikus érzésvilág még elementárisabban tör utat. Manzarek és Glass a teljes Orff-mű 16 tételét vette alapul, megtartva a keretes szerkezetet.
A Linkin Park nevű amerikai rock-metál banda csak az O Fortuná-t dolgozta át, igen hatásosan, a The Catalyst c. számukkal remixelve (2010).
A húzások mellett a Carmina Burana, mint nyitott mű, tetszőlegesen bővíthető is. Ezt Orff maga is megtette azzal, hogy Trionfi (Diadalok / Diadalmenetek) címen a Catulli Carmina (Catullus dalai /Lipcse, 1943/) és a Trionfo di Afrodite (Afrodite diadala /Milánó, Scala, 1953/) c. szcenikus kantátákkal trilógiává bővítette az alapművet…
A Carmina Burana számtalan vizuális interpretációja közül fordulópontot jelent Jean-Pierre Ponnelle 1975-ös pszichedelikus-pajzán-szürreális filmfeldolgozása, amely a színpadi verzióknál – műfaji sajátosságából adódóan – sokkal tágabb teret enged a kreatív képi fantázia megvalósításának és szélesebb célközönséghez ér el. A németalföldi festészet hatása, ill. Hieronymus Bosch képeinek szatirikus látásmódja is helyet kap Ponnelle színtézisében. (Bosch egyik fő műve, A hét főbűn a kör variációira építő szerkezetével mutat hasonlóságot és eszmei rokonságot a Carmina Burana Fortuna-kerekével…)
Jean-Pierre Ponnelle díszletterve Orff: Carmina Burana c. szcenikus kantátájához, a San Francisco-i War Memorial Opera House 1958-as produkciójához. Forrás: https://www.orff.de/en/works/trionfi/ .
Legalább ennyire izgalmas egy másik Ponnelle-adaptáció is, amelyet még a rendezői pályafutása előtt, díszlettervezőként készített a San Francisco-i War Memorial Opera House 1958-as produkciójához (a rendezést Paul Hager, a koreográfiát pedig a felesége, Ghita Hager jegyezte). Ponnelle tervei önállóan képekként, a zenétől és a színpadtól leválasztva is értelmezhetőek: szürrealista és pszichedelikus víziói – egyedi színvilággal – a Carmina Burana egyes aspektusainak leképeződései.
A Carmina Burana hazai premierjére egyébként két évtizeddel az ősbemutatót követően 1958. augusztus 21-én került sor a Petőfi Irodalmi Múzeum mögötti Károlyi-kertben, az Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus koncertjén, szcenírozás és koreográfia nélkül, Forrai Miklós vezényletével, Gyurkovics Mária, Réti József és Melis György szólójával. A mű ezt követően a koncertrepertoár szerves részévé vált, de a színházi előadásra még sokáig kellett várni…
A Carmina Burana 1958-as hazai premierjének előadói: Gyurkovics Mária és Melis György, ill. Forrai Miklós. Források:http://operett.network.hu/kepek/melis_gyorgy/melis_gyorgy__gyurkovics_maria, https://hu.wikipedia.org/wiki/Forrai_Mikl%C3%B3s#/media/F%C3%A1jl:Forrai_Mikl%C3%B3s_(1973)_Fortepan_147541.jpg .
1972. március 17-én a Radnóti Színház elődje, az Irodalmi Színpad a kódex versei alapján mutatta be a Carmina Burana „középkori vágáns diákjáték”-ot az 1956-os tevékenységéért börtönbüntetésre ítélt Horváth Jenő rendezésében, András Béla zenéjével, t.k. Dőry Virág és Szilágyi István főszereplésével. A „tűrt” kategóriába sorolható előadás szerkesztője, Selmeczi Elek az 1968-as diáklázadások összefüggésébe helyezte a mondanivalót. A Pesti Műsorban is közzétett összefoglalója határozott véleményének ad hangot:
„A közelmúltban sok hír érkezett a nyugati egyetemek ifjúságának forradalmi megmozdulásairól. Mi a céljuk ezeknek a diákoknak? Nyilvánvaló, hogy társadalmi problémákat akarnak megoldani. Mozgalmuk ebben rokonságot mutat a hét-nyolc évszázaddal korábban élt európai diákok tevékenységével. Ebből a korból származik a Carmina Burana néven ismert versgyűjtemény, mely mostani műsorunk gerincét alkotja. Több mint fél évezreden át rejtegették ezt a gyűjteményt egy bajorországi bencés kolostorban, mígnem 1803-ban, a szerzetesi vagyon államosítása közben egy müncheni könyvtárigazgató felfedezte. Mintha egy neves angol író állítása igazolódott volna, aki a könyvtárt a robbanóanyagok arzenáljának, a forradalmak fegyvertárának nevezte. Még a felfedezés után is évtizedekre volt szükség, míg végre napvilágot látott a Carmina Burana első kiadása.
Az Irodalmi Színpad Carmina Burana-adaptációja. Forrás: Film Színház Muzsika. XVI. évf. 16. sz. 1972. IV. 8. 9. o.
A Carmina Burana névtelen szerzői a középkori egyetemek padjai közül kerültek ki, – sokan egyenesen az országutakra a koldusok, megalázottak, üldözöttek közé. Ezek a kitaszítottak bátran szálltak szembe a feudális renddel, a dogmatikus egyházi tanítással, hirdetve a természetes ész és tudás jogait, a társadalom és az ember megújhodását. Előfutárai voltak a reneszánsznak.
Verseiknek témája mindig az életöröm ellenségeinek üldözése, a pénz hatalmának, a szegénység állapotának felpanaszlása, a hatalmasok leleplezése, a természetellenes gondolkozás szétrombolása. Szabadszájúak? Igen, mert ez is fegyver a bigottság ellen. Hirdetik a szerelem jogát? Igen, mert ez is az ember megbecsüléséhez vezet. Hibát követtünk volna el, ha műsorunkat csak művelődéstörténeti érdekességnek szánjuk. De nem is tehettük volna meg. A szatírák, paródiák, panaszdalok, bordalok, szerelmi énekek nagyon is mai hangvételűek. Mintha a középkori diákok vetése ma érett volna be.”
Talán a Selmeczi Elek által papírra vetett gondolatok is árulkodhatnak arról, a hivatalos kultúrpolitika miért csak koncertszerűen preferálta a pszichedelikus jellegéből adódóan a hippi életérzés kifejezésére adekvát Orff-zenét. A „tűrt” kategóriájába sorolható, kevés számú nyugati vendégtársulatok egyike, a feketék egyenjogúságáért való küzdelemben is jelentős táncművész-koreográfus, Alvin Ailey táncszínháza végül a hatalom számára szinte észrevétlen módon, 1974. június 25-én az Erkel Színházban más művek közé „csomagolva” prezentálta az euforikus extázist, John Butler koreográfiájával.
A Pécsi Balett Carmina Burana-feldolgozása. Forrás: Film Színház Muzsika. XXII. évf. 31. sz. 1978. VIII. 5. 6. o.; Orff – Markó Iván: A nap szerettei. Forrás: http://aliz-napok.blogspot.com/2016/02/marko-ivan-nagymezo-utca-kozepen.html .
Az első magyar táncverzió még mindig váratott magára: négy évtizeddel az ősbemutatót követően, a korszerű mondanivalójával és képi világával – Uhrik Teodóra szavaival élve – „táncművészeti szamizdat”-ot jelentő Pécsi Balett mutatta be 1978. július 15-én, a panteisztikus mondanivalóhoz alkalmas, a látványelemek kibontására ideális helyszínen, a Pécsi Nyári Színház – Szabadtéri Táncszín színpadán, a társulatépítő Eck Imre koreográfiájával.
A már említett, A nap szerettei c. produkció a nyolcvanas évek „lázadó” társulata, a Győri Balett létrehozásához köthető: a Magyar Állami Operaházban 1979. június 18-én színre került balettintézeti vizsgaelőadásán nemcsak Markó Iván alkotása került bemutatásra, hanem Krámer György koreográfiája Schönberg: Egy varsói túlélő c. kantátájára is. A holokauszt magyarországi kibeszéletlensége rokonítja ennek tematikáját Szabó István filmjeivel, akárcsak Markó Iván következő balettjével, a Bernstein: III. (Kaddish) szimfóniájára alkotott Ősök és utódokkal, amelynek rekviem-jellege Ország Lili és Pilinszky János ismert műveivel mutat eszmei párhuzamot.
A későbbi magyarországi Carmina Burana-adaptációk felsorolása nem célja a jelen írásnak, de érdemes kitérni a LézerSzínház produkciójára a Budapesti Planetáriumban: „Az előadás közel kétezer színes diaképet tartalmazó multivíziós show segítségével próbál sajátos magyarázatot adni az emberiséget mozgásban tartó legfőbb erők eredetére.” – írta a Pesti Műsor összefoglalója.
A Szegedi Kortárs Balett 2001-es interpretációja, Juronics Tamás koreográfiájával, egyfajta barbár expresszionizmust képvisel, a mű pszichedelikus és panteisztikus rétegeit hangsúlyozva.
A LézerSzínház Carmina Burana-feldolgozása. Forrás: https://port.hu/adatlap/szindarab/szinhaz/carmina-burana/directing-1383 . A Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana-feldolgozása. Forrás: https://osszmuveszeti.blog.hu/2018/04/30/carmina_burana_szegedi_kortars_balett .
A Carmina Burana magyarországi recepciójában a leginkább szembetűnő tényező a megkésettség, az el- és lefojtottság. Ez a történelmi-szociálpolitikai helyzetből is adódó represszió tört fel hirtelen, nem várt módon – a szamizdat vagy a „tűrt” kategóriájában; vendégszereplés, vidéki és/vagy vizsgaelőadások formájában – a hetvenes évek bemutatóin. A talajt az Irodalmi Színpad kódex-versek alapján konstruált színrevitele készítette elő a balettfeldolgozások elemi erejű „vulkánrobbanásának”…
A monokróm-elfojtás és a pszichedelikus robbanás lenyomata, mint graphic notation
Mózer Erzsébet: Carmina Burana-parafrázis – monotípia – részlet. Benedek Gábor fényképfelvétele.
Mózer Erzsébet munkája is jellemezhető az elfojtás és a kitörés kettősségével: talán innen megközelítve is érthető, miért a monotípia műfaját választotta az alkotó. A redukált színhasználat, a monokromitás – mint a monotípia egyik legfontosabb jellemzője – jegyében tulajdonképpen négy szín variációja határozza meg a parafrázist: a sárga, a vörös, a fekete és a fehér. Ezen színek – évezredek során kialakult és a közgondolkodásban is rögzült – szimbolikájáról szintén lehetne közhelyeket és anti-közhelyeket írni, de álljon itt inkább az alkotó intenciója:
„Ezekkel a színekkel jól kifejezhető a Carmina Burana szatirikus, polemikus, érzéki világa. A négy szín használatát mindenképp szükségesnek találtam, de megpróbáltam egyfajta monokromitást tartani.”
Mózer Erzsébet: Carmina Burana-parafrázis – monotípia – részlet. Benedek Gábor fényképfelvétele.
A sárga és a fehér, mint a pergamen alapszínei a középkori kódex inspirációjára is utalnak és ehhez sikerült egy adekvát alapanyagot választani, a rézkarcpapírt (ezen belül is a sárgás színű Fabriano papírt), amely „a gépi papírtól eltérően nem nyúlik meg nedvesség hatására.”
Mózer Erzsébet: Carmina Burana-parafrázis – monotípia – részletek. Benedek Gábor fényképfelvétele.
A Carmina Burana-parafrázis egy kísérleti mű annak megvalósítására, amit az alkotó is „elsődleges szempont”-nak tekintett, „hogyan lehet képileg kifejezni és megjeleníteni a zene monotonitását, ismétlődését.”
A reflexió számos zenehallgatást követően – Reigl Judit életművéhez asszociáló szóval – „ülepedett le”. Mózer Erzsébet világához kifejezetten közel áll a gregorián stílus és az Orff-mű mellett a Linkin Park elementáris erejű feldolgozása legalább annyira hatott rá. Talán a Linkin Park érzékelteti legjobban azt az extatikus robbanást, amelyet a pszichedelikus élmény kivált. A Szegedi Kortárs Balett előadása is inspirálta az alkotót: a sötét-monokróm színek és a barbár nyerseség, a feltartóztathatatlan őserő utat tör magának a papíron is…
Mózer Erzsébet: Carmina Burana-parafrázis – monotípia – részlet. Benedek Gábor fényképfelvétele.
A mappa belső oldalán a kódex nyitólapjáról ismert Fortuna-kerék variációja. Az O Fortuna képi elhelyezésével az Orff-alkotás keretes szerkezetének képzőművészeti visszaadására is lehetőséget nyújt a leporelló, mint „az élet folyamán az isteni és az emberi dimenziók váltakozása” leképezésének eszköze:
„Ezt az életutat, változást szimbolizálja a mappába kerülő kinyitott leporelló lapok hosszúsága is. A rövidebb leporelló a földi életet jelképezi, mely gyorsan lepereg; a hosszabb lap az égi, túlvilági dimenziót szimbolizálja. melyet mégis átsző a földi élet gyarlósága.”
Mózer Erzsébet: Carmina Burana-parafrázis – monotípia – részlet. Benedek Gábor fényképfelvétele.
A leporelló-struktúra így az Orff-mű nyitott jellegét is még inkább kidomborítja, ill. tág lehetőségeket biztosít a tetszőleges húzások és bővítések számára. Miként Orff Trionfi-trilógiája is felfogható egy leporellónak, amelyet a Carmina Burana nyit ki, úgy Mózer Erzsébet O Fortuna-adaptációja is az asszociációk széles terét nyitja ki.
Az esetlegesség ellenére az egész mégsem lesz töredékes, megmarad a frenetikus összhatás, a lebilincselő erő. A rész töredékességében is képes láttatni az egészet.
A kódexre, mint grafikai alkotásra vagy – még inkább – kottára, ún. graphic notation-re adott szubjektív reflexió, mint a különféle művészeti ágak közötti transzformáció dekódolható nyelve, Reigl Judit szemléletével rokonítja. Mózer Erzsébet így fogalmazta meg az alkotásába bekerülő neumák jelentőségét:
„felmerült, hogy a grafikán a régi graduálékra való utalás mindenképp megjelenjen valamilyen formában. Ez lehet egy iniciálé, négyvonalas kotta, magából a kódexből vett motívumok – indák, különféle növényi ábrázolások. …
A mappa külső felére kottarészletek kerültek, ezek középkori énekeskönyvekre (graduálé) utalnak. A motívumok korai diasztematikus hangjegyírást – négyvonalas rendszerben elhelyezett neumát – ábrázolnak, négyzetes és rombusz alakú (kvadrát notáció) kottafejekkel.
Megjelennek még a kódexekben a szövegeket díszítő iniciálék és a szövegeket keretező növényi motívumok is. A leporellók hátoldalára is hasonló kotta és inda motívumok kerültek.”
Mózer Erzsébet: Carmina Burana-parafrázis – monotípia – részlet. Benedek Gábor fényképfelvétele.
A parafrázis egységét a két ellenerő, a monokrómia-elfojtás és pszichedelikus extázis teremti meg. Az extázis – a maga elemi valóságán innen és túl – egy kódolandó reflexió is egyben: nemcsak a szétfeszítő erő, a robbanás van benne a műben, hanem a robbanást követő láva és a romok is, mint egyfajta jelzőkövek, mint graphic notation.
Mózer Erzsébet: Carmina Burana-parafrázis – monotípia – részlet. Benedek Gábor fényképfelvétele.
A diplomamunkájában Mózer Erzsébet megvalósította a célját: a zenét leképezte vizuális jelekre, szubjektív összegzést nyújt az eddigi feldolgozásokról, beavatja a nézőket a vágánsvilág pszichedelikus misztériumába, mindeközben új eszközöket talált és képes újat mondani. Még azon is elgondolkodhatunk, sikerül-e a Carmina Burana nonkonform fiataljainak betagozódnia a társadalmi rendbe…
(A fejezetben található idézetek Mózer Erzsébet diplomamunkájához írott összefoglalójában találhatóak, alkotásairól a fényképeket Benedek Gábor, a Szépművészeti Múzeum fotósa készítette.)
Illusztráció: Benedek Gábor fotójának felhasználásával
Ezek is érdekelhetik!
Turai Laura: A „figyelem iskolája” Pilinszky János és Simone Weil írásainak tükrében, Pilinszky lírájában →
Tasnádi Edit: A 100 éves török novella Magyarországon →
Mezey László Miklós: A FELVIDÉKI NEMZETISÉGI SORSREGÉNY ÉS VÁLTOZATAI →
_Fortepan_147541.jpg){kind=link}