Káli-Horváth Kálmán: Esti mese helyett
Vertek gyerekként.
Felejthetetlen.
Gyilkoltak a szóval.
Érthetetlen.
Pofoztak és rúgtak.
Rémálom.
Feleselni mertem.
Nem bánom.
Tenyérrel az arcba.
Pofoztak.
Lábfejjel a hasba.
Rugdostak.
Kulcscsomóval fejbe.
Így vertek.
Ököllel a szájba.
Bevertek.
Éhem volt a szóra.
Koplaltam.
Tányéromon semmi.
Fűt faltam.
Bár ne lenne igaz.
Színigaz.
Szemétdomb volt étkem.
Rossz vigasz.
Hol volt akkor Isten?
Néma volt.
Bennem feszítették.
Halott volt.
Mégis ütve, rúgva.
Itt vagyok.
Éheztem és sírtam.
Kacagok.
Gyűlölni tanultam.
Nem tudok.
Sírni volna kedvem.
Elfutok.
Hogyha volna könnyem,
baj volna.
Folyna, mintha világ
gyászolna.
Jaj, de kiszáradt már
két szemem.
Mosolyogni tanít
szép jelen.
Illusztráció: fh. Kennington-részlet
Ezek is érdekelhetik!
Balizs Dániel: Miről mesélnek a temetők? Új perspektíva a Vas vármegyei etnikai vizsgálatokban →
Julius Frömmel: A remete* →
Julius Frömmel: Az Én Németségem, Misch Ádám emlékére (versek) →
