Napút-köszöntők (25.)
Radnóti Zsuzsa
A Napútról
A Napút nagyon értékes, kiemelkedő gondossággal szerkesztett, és csodás illusztrációkkal teli, a kortárs drámairodalom fontos fórumát jelentő folyóirat volt… Drámaközlések, vitacikkek, előadáskritikák, tematikus számok segítségével hívta fel a figyelmet az irodalomnak erre a szférájára. A dráma ugyanis nagyobbat szól szerves helyén, a színpadon, mint nyomtatott formában. Ez vonatkozik fokozottan a róla szóló reflexiókra, elméleti írásokra, amelyek még kevesebb figyelmet kapnak, mint a előadások. Pedig a két „műfaj” (az élő megszólalás és a róla szóló írások) együtt tud igazán jóízű és továbblépést segítő, értékes figyelmet ébreszteni, együtt tud igazán erőteljesebben hatni. És a Napút mindkét megszólalást segítette drámaközlésekkel, elméleti írásokkal. Fontos, és hasznos volt ebben a szerepében is.
Radnai István
Napút, mindig derűs évtizedem
Mennyi lapszámbemutató! Mennyi élmény! A legszebb helyszín a Nádor-terem remek ólomüveg ablakaival.
Polcokat tölt meg az elmúlt bő tíz év lapszámainak gyűjteménye. Tematikus lapszámok és évente a neves hetvenesek, magyar kortárs hírességek kavalkádja. Fel sem lehet sorolni e helyt, mi minden érdekelte és érdekli a főszerkesztőt, aki nem pazarolta el 75 évét.
Előttem az utóbbi bő tíz év pereg le, a több mint húsz évnek alig fele.
A sorozat 2010. évi 8. számánál kezdődnek az emlékek. Ennek oka pedig egyszerű. A 70-es évek elhallgattatása után 2008-ban vettem egy nagy levegőt. Egyik első publikációs lehetőségem a Napút lett. Szondi György színvonalas, népszerű és sokszínű folyóirata.
Ki gondolná, hogy a zongoraművész, karmester és a nemzeti opera megteremtője egyben sakkmester is volt, Pest-Buda sakkéletének szervezője. Igen, az Erkel Ferenc 200. születési évfordulójára kiadott tematikus lapszámból tudhattuk meg, amely tartalmazta pályaműveinket.
A járvány kezdetéig végig kísérhettük a bemutatókat. Ez a folyóirat valóságos műhely volt, hiszen a szerzői és a közönsége havonta találkozhatott. Emlékezetesek a program végén elmaradhatatlan borozgatások a kortárs irodalom jeles képviselőivel. Sosem felejtem el, Hubay Miklós dedikálta nekem új kötetét és fel is kereshettem. Megromlott látása miatt évek óta nem fordult elő, hogy könyvét ajánlással látta volna el. Mindenki, akinek elmeséltem, alaposan elcsodálkozott. A Nádor Terem varázsa.
Mivel a főszerkesztő, a József Attila-díjas költő, bolgarista és műfordító is egyben, rendszeresen tartott esteket a Bolgár Kultúra helyiségében.
Nem tehetek mást, sorolom emlékeimet. Életembe beépült a Napút.
Visszatérő tárgya és tartalma a lapszámoknak a haiku és egyéb japán versformák. A 2014. február, a haiku-pályázat nyerteseinek versei jelentek meg. Ahogy a kezembe került rendezgetés közben a folyóirat eszembe jutott, hogy Vihar Judittal, aki irodalomtörténész, műfordító és maga is haikuköltő, többször találkoztunk és alkalmanként Japán budapesti nagykövetével is, akik megtisztelték jelenlétükkel az eseményt.
Még nem szóltam a Káva-Téka Napút-füzetekről, amelyek a folyóirat kísérői. Jellemző a szerkesztőség széles érdeklődésére, hogy ezúttal Raymond Queneau Értekezés a Demokrata Erényekről című művének fordítását mellékelték a haikuszámhoz. A szerző író és matematikus, filozófus, a francia avantgárd, a szürrealizmus neves alakja. A haiku hagyományos formavilága és a szürrealizmus, az irodalom és a matematika – micsoda párosítások.
Ez a folyóirat naprakész. A déli féltekén, egy másik időzónában még gond nélkül megrendezték a legutóbbi olimpiát. Villództak a képernyők a magyar éjszakában. Élőben néztük és szurkoltunk olimpikonjaink győzelméért, helytállásáért. A sok edzésmunka és lemondás gyümölcséért, a nemzetnek dicsőséget jelentő sikerekért.
Megváltoztak a célok a nemzetközi sportvilágban. Ma már nem jellemző a játékokra, hogy test és a szellem együtt legyen jelen. Hogy a mai Hajós Alfrédok építészként nyerjenek művészeti érmet. Uszod terve – melyet Lauber Dezsővel közösen készítettek – 1924-ben ezüstérmet nyert, ezzel első lett. (Az aranyat nem adták ki.)
A hiányérzet a 2016/7-es – A gombfocitól az Everestig címmel megjelent – számot hozta létre. A Napút ekkor a sportról, a sport és az irodalom kapcsolatáról szólt. Ez volt a sokoldalú Napút szellemi olimpiája. A lap számos szerzőjének ébredtek emlékei, volt véleménye a sportágakról és általában a sportról, a versenyzésről, az aktuális világesemény fényében.
Felvillantottam a múlt néhány jellemző darabját. Most, amikor a nyomtatott folyóirat búcsúzik.
De lapozzunk bele a tavalyi lapszámokba. 2020. május: Afrikai üzenetek. Leopold Sédar Senghort emelném ki, a frankofon költészet reprezentánsa és Szenegál államelnöke, ez mind belefért életének 95 évébe. A tanulmány verseiből is bemutat néhányat.
Az augusztusi szám a Nemzet a muzsikájában témájával csatlakozik kultúránk világának fontos ágához. Nikolaus Lenau, a Bánságban született, Budán és Tokajban is élt gyermekkorában. Német nyelven írt, de a szíve itt maradt: “Szerte a szép Magyarhonban / Meleg, fürge szellő szárnyal / S a Tisza partján, a bokrokban / Zeng a boldog csalogánydal.” Arany János Hollósy Kornéliának című versét, az időn átívelő híd köti össze Faragó Laura Szerelmes zene című írásával. Beethoven, Bartók, Liszt és Kodály nem hagyható ki. Különösen izgalmas írás a Zenei őstípusok és a magyar népzene őstörténete, Juhász Zoltán kottaanyaggal illusztrált írása. Nem hiányozhat a Nádor-terem a témák közül, amely remek hangversenyterem a Vakok iskolájában. Békés-Tarhos, Kodály, Lajta László, és az emlékek és említések íve visszatér Erkel Ferenchez.
Csak néhány morzsa, amit a több mint száz folyóiratpéldány egész könyvtárából kiemeltem. A szerkesztői életmű gazdagságát és változatosságát talán érzékelteti.
Visszatérve Szondi György születésnapjára és fogadalmára, hogy a folyóirat kiadásával 75 évesésen felhagy, örülhetünk, hogy ez a műhely legalább online velünk marad.
Nekem csak egy évtized jutott a NAPÚT nyomtatott kiadásából. Bele kell törődnöm, hogy ezután nem vehetem a kezembe. Múlik felettünk az idő. Ha már úgyis itt ülök a képernyő előtt, megnyitom az online kiadást. A színvonal, a széles kitekintés és Szondi György szorgalma, ízlése nem változott. A szerkesztőség működik.
Illusztráció: Napút-köszöntő
Ezek is érdekelhetik!
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
Kilián László: Niomé III – Az idő mítosza (regényrészlet) →
Rácz Mihály: A megértés fonala, Nyolcvannyolc tavaszán →
