Torgeir Schjerven: Végtelenül csodálatos (három vers)
(A KORTÁRS NORVÉG KÖLTÉSZET HAVA – huszonharmadik nap)
Végtelenül csodálatos
(élet a napon)
Lemegy a nap
felállunk a székről
Égkék árnyékunk
törés nélkül előz le minket
s amint elhagyjuk a ház
napos oldalát
árnyékba borul
hófehér színre vált
Bemegyünk a házba
villanyt gyújtunk
este kifújjuk a fényt
a fehér házból és alszunk
a fehérre festett fal mögött
a kék szobában, a csendben
s hallgatózunk
Nesz sem hallik
az égbolt felől
hol árnyékunk
homályba űzte a napot
Körénk terül
a néma éjszaka
Éjszakai közeledés az éghez
(gyógyír egy érzésre)
biztos támaszt keresni
két kéznek és két lábnak
a fa dús lombja között
meglepni madárálmot
ágakkal átszőtt éjben
kapaszkodni, ujjakat
kitárni, tapintani
tenyérben alvó madár
rezzenéseit érezni
Remekül érzem magam
(kis ügy nekem, de hatalmas ugrás az emberiségnek)
Szerencsés az
aki
mosogatástól elhalványult
virágdíszes, fehér tányérokat
dobálhat a tengerbe
hagyva süllyedni, elsüllyedni
jól érezve magát
hogy boldog tud lenni
Tengerközelben
a púposodó nagy víz mellett
szeretnék lakni és dobálni
Mosogatásban megkopott
halvány virágos tányérokat
tágas tájban
dobálni, hagyni süllyedni
hagyni elsüllyedni
a konvex tengerbe
növekedjen, nagyítódjon
a tengerfelszín nagy lencséje alatt
terjeszkedjenek a kifakult virágok
a domborfelületű nagy vízben
Szeretnék dobálni és boldog lenni
Csak dobálni kicsit, dobálni
egész éjjel, minden éjjel
a sötétség szélső határáig
Visszatükrözni a fényt
a tányérok kiterjedt
virágos felületéről
a domború víz legaljáról
s hagyni a domborodó vizet
domborodni, domborodjon
legyen csak tenger
jó érzéssel dobálni
boldognak lenni
Dobálni s hagyni a sötétséget
virágzó pasztellekre széthullani
felhozni a domborodó mélyből
fel egy hosszú láncba fűzni
a nap folyamán
angyalmezővé szőni
madárkupolává
földi paradicsommá
egy reggel a tágas tájban
egyszerűen csak dobálni
a nagy és domború vízbe
Tengerközel, domborodó
nagy víz mellett szeretnék
lakni, dobálni
Fordította: Kovács katáng Ferenc
Torgeir Schjerven (Foto: Tor Stenersen)
Torgeir Schjerven 1954-ben született norvég szobrász, író, költő. Írt filmforgatókönyveket s néhány filmben szerepelt is. Első verskötetével 1981-ben jelentkezett (Vekk). Igazi áttörést számára az 1994-ben megjelent regénye jelentette (Omvei til Venus), ezzel elnyerte el a Kritikusok-díját, majd 1995-ben felterjesztették az Északi Tanács Irodalmi díjára. 2005-ben a Norvég Akadémia díját vehette át.
Hét verskötete mellett két regénye és egy gyermekeknek írott könyve jelent meg.
Jelen válogatásunk a 2006-os kiadású kötetéből való (Den stødige tilstundelsen av jubel i virkelig trist musikk, Gyldendal Norsk Forlag)
Illusztráció: “Norvég vershónap”
Ezek is érdekelhetik!
Hanne Bramness: Ének szavak nélkül, Az első hó →
Knut Ødegård: Vihar, A fölöslegesek →
Gunnar Wærness: felügyelet, birodalom →
