Lajtos Nóra: Egymondatok
I. Az élet gyúródeszkáján szitaliszt az idő.
II. A cethalak nem Jónásokon élnek.
III. Kabátzsebem is tud konzervszomorúság menedéke lenni.
IV. Negyedik iksz alig múltam, fényévnyire már a múltam.
V. Minden egyes tűlevélben ott a fenyő illata.
VI. A lehullott levelek egyre a fa gyökeréhez térnek.
VII. A pávaszemes lepke szárnya felhőket betűz.
VIII. Minden egérkattintásban Schopenhauert érzem cincogni.
IX. Éjszakai vagy reggeli altató – egyre megy: hat, nem hat.
X. Télen a természet levetkőzik, nyáron ruhát ölt – nincs benne logika.
XI. Nagykabátgomb, kiskabátgomb – lyukkal igaz mindkettő.
XII. Gyertya kanócának lenni a legnagyobb szolgálat.
XIII. Sínre fészkelő fürj az ember szorongásaiban.
XIV. A legsötétebb szürke sem fekete – ígéretében.
XV. Téli padok megejtő pillanata: hóesésben belepi mind az egyedüllét.
Illusztráció: Egymondatok
Ezek is érdekelhetik!
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
Kilián László: Niomé III – Az idő mítosza (regényrészlet) →
Rácz Mihály: A megértés fonala, Nyolcvannyolc tavaszán →
