május 15th, 2021 |
0Erling Indreeide: Nézem az időt (öt vers)
(A KORTÁRS NORVÉG KÖLTÉSZET HAVA – tizenharmadik nap)
Ha nem lenne semmink
Ha nem lenne semmi másunk
mint amink van, semmink se lenne
magunkon kívül semmi
semmi több: a hátralévő idő.
Nézem az időt
Már régóta figyelem
az eltűnt időt. Nézem
hogy átgázol arcomon, kezemen.
A természet nem változik
ott van, ahol lennie kell. Csak az idő
halad, s nem hagyja, hogy lemaradj
mellőle az úton.
Az időd s az én időm
úgy mondjuk az éveink
alakulhattak volna másként.
Tudjuk jól
tapasztaltak, céltudatosak, elemzők
olykor gyerekesek vagyunk
ok-okozatokba, sorrendiségbe
hatáskörökbe gubancolódók.
Amíg minden változatlan, minden
alakulhat másként. Különben
nem lennénk azok, akik vagyunk.
Nézem a nevetés, a nikotin, az alkohol
a mozgáshiány nyomait, a nincset,
a vant. Mi sem tudjuk szétválasztani
az éneket s a jajt, az idő határait,
a lét és a nemlét nyomait.
Boldogság és bánat, itt és ott, nap
vagy év, nem kínos nevetés:
Te vagy, akire nézek.
A történelem ismétli önmagát
A történelem ismétli önmagát
mint ahogy a természet is
mint ahogy a kísérletező is
ismétli önmagát.
A történelem, mint a természet
barlangjában bóklászó remete.
A természet nem válaszol
A természet nem válaszol.
Megértem
elmondott már mindent
mindent
nincs hozzáfűzni valója.
Soha nem keresi
a szavakat.
A nagy elnyelő
Az idő felfal mindent.
Sem a megtaláló
sem a megtalált dolog
nem marad érintetlen
találkozásuk után.
Elnyelik egymást.
Fordította: Kovács katáng Ferenc
Erling Indreeide (Foto: Torunn Nilsen, Forlaget Oktober)
Erling Indreeide 1945-ben született Norvégiában. Költő, drámaíró. Pszichológia szakot végzett az Oslói Egyetemen, iskolapszichológusként dolgozott. 1972-ben debütált Trakter című kötetével. Hét verseskötete jelent meg. Esszégyűjteményéért (Utdrag frå Mistru… Forlaget Oktober, 2003) Melsom-díjat kapott. Verseit a legújabb kötetéből válogattuk (Infinitivsmerke, Forlaget Oktober 2014).