Marte Huke: Álom
(A KORTÁRS NORVÉG KÖLTÉSZET HAVA – tizenegyedik nap)
Álom 2012. július 22.
Egy házban bolyongtam.
Az ajtók újabb és újabb
egyre kisebb
szobákra nyíltak.
Az egyikben megpillantottam egy nőt.
Lángolt a haja.
Kővé meredve álltam.
Nem segítettem eloltani a tüzet.
A következő szobában egy gyermek feküdt,
virágmintás papi gallérral a nyaka körül.
A szirmokra ez volt írva: Hol vagy?
Álom 2015. február 20.
Egy gyermeket tartottam a karomban.
Az enyém. Kislány.
Nagy, sötétkék szemekkel.
Pille könnyű volt. Mosolygott.
Tudtam a nevét (hogy mi lesz a neve): Nap.
Erősnek tűnt, nem féltem tartani őt.
Álltam a tükör előtt, továbbra is terhesen
s arra gondoltam, hogy még bennem a helye.
Vissza vele, hisz még nem jött el az ideje!
… (De hogyan?)
Később Berlin térképét láttam.
Az Anhalter Pályaudvart hosszú peronnal.
Azt álmodtam, hogy 2016. márciusában
kislányom születik,
de még csak 2015 eleje van.
Fordította: Kovács katáng Ferenc
Marte Huke (Foto: Lena Knutli, Tiden Norsk Forlag)
Marte Huke író, költő, műfordító 1974-ben született Norvégiában. A Bergeni Egyetemen végzett német és irodalom szakon. A Hordaland Írásművészeti Akadémián és a Göteborgi Egyetemen is folytatott tanulmányokat. Első kötete 2002-ben jelent meg. Ír forgatókönyveket, operalibrettókat. Négy verskötete után az első regénye 2015-ben jelent meg (magyar fordítása: Természetrajz, Napkút Kiadó, 2017, fordította Kovács katáng Ferenc). Trondheimben lakik.
Versei magyar folyóiratokban is megjelentek (VárUcca Műhely, Nagyvilág, Napút). Jelen válogatásunk az Élőhely vagy (Du er et levende sted, Tiden Norsk Forlag, 2019) című legújabb verskötetéből való.
Illusztráció: “Norvég vershónap”
Ezek is érdekelhetik!
Hanne Bramness: Ének szavak nélkül, Az első hó →
Knut Ødegård: Vihar, A fölöslegesek →
Gunnar Wærness: felügyelet, birodalom →
