Mondd meg nékem, merre találom…

Vers svetek (Medium)

május 12th, 2021 |

0

Szvétek Gábor: Magára maradt ember (két vers)

 

Igazság
Az igazság
csak kivert kutya,
ami Isten csontjait
az elvesztett kertben elkaparja.
Tanulsága szerint nincsen tanulság;
egyszerű kérdésre bonyolult a válasz.
Vonz, amikor taszít: színt vallani kísért.
Elviselhetetlen.
Az igazság veszedelem;
dögvész és parazita és vérmérgezés.
Labirintus, mely mögöttem bezár,
csillag, mi ha követem, lehull.
Várakozom a teremtésre,
mert emlékszem az elmúlásra.
Májá fátylával borul rám az időtlenség.
Az igazság az önvaló tisztasága,
pusztító megmutatkozás,
rejtetlen kiáradás:
világégés, dörgedelem, öngyilkosság.
Meg nem született gyermek:
megalázott múlt
a jelentéstelen jelenben
az eltékozolt jövőért.
Semmi, semmiért.

 

Magára maradt ember
Lábujjhegyen élek,
kidőlt falú zárójelben,
visszafojtott lendület
harmatos hajnalában:
szemtelen ifjúság
a tapasztalt érettségben
– szerelembe szerelmesen.
Mostoha múltam négere vagyok
– és azt bánom leginkább,
mi mögöttem
s nekem ismeretlen maradt.
Pusztítással és teremtéssel
harcolok a halál ellen,
bizony én nem emelkedem,
ezért bukni sem tudok,
csak alulról letekinteni:
életem ünnepélyéről.

 

 

Illusztráció: fh. Melchisédech Thévenot


Feltöltötte:

Napút Online adatlap-képe



Back to Top ↑

Tovább az eszköztárra

A weboldalon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy megkönnyítsük Önnek az oldal használatát. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az oldal további használata a cookie-k használatára vonatkozó beleegyezését jelenti. Több információ...

Az oldalon történő látogatása során cookie-kat ("sütiket") használunk. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól, de nem tárolnak személyes információkat. Az oldalon történő továbblépéssel elfogadja a cookie-k használatát.

Bezárás