Szabó Dárió: Én
Az idő. Nem ok.
Az én. Mikor mozdul. Nem kint,
kívül.
Mikor fellöki a
végtelent. Az esés akarás.
Mellé markol a földet érés
kiszáradt tenyere.
Kontrollillúzió. Hagyni, veszni.
A magány hit. Jól oldódó kőzet
az okozat barlangjában.
A vers utolsó sora
húsevő növény.
Ott vagyok.
Mindenhol.
Illusztráció: a szerző által csatolt kép elhelyezésével (forrás: Thurston Photo)
Ezek is érdekelhetik!
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
