Hegedűs Gyöngyi: magasparti napéjegyenlőség (vers/kép-ciklus)
(a két kerúb közül. Onnan beszélt hozzá.)
[nem az alt]
Ha nem csak meghallgatás,
meghallgattatás is lenne,
Nem az alt, a hegedű
akarok lenni az
erbarme dich áriában,
Hogy ne csak meghallgatás,
meghallgattatás is legyen.
[akkor kezd]
Mindegy, az elbeszélés
hányadik oldalon ér oda.
Zuhanni akkor kezd József,
mikor azt olvasom:
Mélységes mély a múltnak kútja.
[Éva leveléből]
Anyám szerint (ki részecske
természetében fizika tanár)
a világegyetem anyagszerűsége
érthetőbb lenne, ha egyáltalán
nem volna
fény.
[saját]
Készülődhetem?
A bizonyság sátrát
mint saját lakhelyem
felszedhetem?
A test sátrát
sem én bontom el.
A felhő még nem indult el.
De már felemelkedett.
[homo erectus]
Öt szigma körül van
a teljes bizonyosság.
Erős feltételes módokban.
Csak talán gyógyuljak.
Egyszer, még ha végre is,
felegyenesedjen, mi eddig
csak égig nőhetett.
Maradjon bár a csomó
csomónak.
[tetőzés]
Elég az húsvéti ígéretnek
hogy akkorra tetőzik a
járvány?
A legtöbb halottal.
A feltámadás járulékos
áldozatai. Vagy apámnak
csak igaza lehetett, mikor
már az érintéstől is bevérzett:
Ahogy az életben
körülvesz minket a halál,
a halálban körülvesz minket
az élet.
[féltétlen reflex]
Már megint majdnem holdtölte.
De még nem most vasárnap előtt
lesz teljes. A csodálkozás súlya
nem a kimondás sorrendje.
Előbb esik a majdnemre
mint a megintre.
A tavaszi napéjegyenlőséget
követő első holdtölte utáni
vasárnap csak a jövő héten van.
A feltámadás egyetlen
féltétlen reflexem. Lefagyva is
mozgó ünnep.
Telni, fogyni,
nem olyan mint kelni
nyugodni.
Hagyni egy másik égi
test töltse be híját
az időnek.
Vissza a csillagokig épp
ennyi napéj egyenlőtlenség
békéltet.
[zárvatermő]
Belső csend.
Szakadatlan figyelem.
Örökös jelenlét.
Magamra kell ehhez
maradnom egy cellában?
Vagy üres sírként
ez van a sejtjeimbe
magnak zárva.
Illusztráció: Hegedűs Gyöngyi, magaspart266, részlet
Ezek is érdekelhetik!
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
Hegedűs Gyöngyi: Kvantumseb →
