Lajtos Nóra: sarjad a fákon a hajtás
fáj-e vajon a márciusi fáknak a rügypattanás?
még nemrég csupasz karjaikon fázott a világ,
s most mint apró bimbózó kelések, úgy tör
életre bennük a folytonosság, hogy érdemes
újra nekifutniuk egy új tavasznak, mert csak
így virulhatnak bennük nagyapám s nagyanyám
szemei: kicsinyke imabokrok ők Isten örökzöld
kertjébe illők. tavaszodik-e a mennyországban is?
illatoznak-e az égi ibolyák, nárciszok, kék és
sárga az örökélet? vajon a verseknek fájnak-e
a téli témák elmúlásai, a fagyos pirrichiusok?
ütemre dobog bennem a kikelet, egy szellőpár
szeretkezik helyettem, olyan szép, olyan légies
a szerelmük, mint amikor sarjad a fákon a hajtás.
Illusztráció: Millet-részlet
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
