Novák Valentin: Limerickek
Búcsú valamitől…
Notre-Dame lángjai kaparják az eget,
így ül a pokolhad nyúlszülő Nagyhetet.
Esmeralda szingli,
Quasimodo celeb –
zöld lánggal ég az ég az Eiffel-torony felett…
Szállj magadba!
Mikor az egód túlhízta keretét,
s kifröccsen az agymiazmád szanaszét –
elhiszed, uralkodsz,
pedig csak duhajkodsz;
és nem leszel más, csak kívánt “hagyaték”…
A szarvassá változott költő siránkozása az andropauza kapujában
Ma nem költök, ma már csak hallgatok;
túrjanak helyettem bősz vadkanok!
Makkoltatás ideje van,
röfögésbe hullna szavam.
Vadászidényben agancs-hullatok…
Illusztráció: Búcsú valamitől
Ezek is érdekelhetik!
Baley Endre: Ért angolul az angolna? →
Batári Gábor: A XXI. század költőinek →
Horváth Ferenc: Hexameterek sakkozók és sakkbarát művészek neveiből* →
