Száraz Miklós György: Önszócikk
Nem lett régész, nem találta meg Attila és Árpád sírját, nem ásatott Mükénében, Krétán és Egyiptomban.
Nem lett tengerész. Nem lett könnyűbúvár és víz alatti régész sem. Nem merült a Titicaca-tóban és Yucatan vizeiben. Nem lett történész, néprajzos, antropológus. Nem tanult meg hangszeren játszani, festeni, asztalos szerszámokkal ügyesen bánni. Nem lett filmrendező, fényképész, erdész, állattenyésztő. Miközben mindez nem lett, apa lett, a mesés Andalúziában tekergett, Rómában csellengett, görög szigeteken telelt, eljutott Tibet kősivatagaiba, Arábia és Észak-Afrika homoksivatagaiba, regényeket, novellákat és esszéket írt, albumokat jelentetett meg. Eddigi élete legnagyobb kalandjaiként ma is a kamaszkori erdélyi és felvidéki csavargásokra gondol, amikor autóstoppal, lovas- és bivalyas szekerekre, teherautókra és tehervagonokra kapaszkodva, szénakazlakban, barlangokban és várromokban, templompadlásokon és kazánházakban, városi parkokban és temetőkben, falusi csűrökben éjszakázva kódorogtak úgy, hogy halvány gőzük sem volt róla, hogy másnap a havasokban, egy elhagyott, romos erdei fürdőben vagy egy városi kocsmában éri őket az alkony. Eddig nem volt, feltehetően eztán sem lesz birkanyája, szürke marha gulyája, szilágysági bivalyai, két-három komondora. Viszont voltak remek kutyabarátai: Tarhás, Bundi, Pifu, Kormos. Egyszer régen egy idős jó barát, egy remek költő kérdésére azt válaszolta: „Sokat írni arcátlanság. Ha egyszer írásra adnám a fejem, én csak három könyvet írnék. Azt a hármat, ami, ha van olyan, igazán fontos.” Harminc év múltán a jó barát rákérdezett: „Mostanáig huszonvalahány könyved jelent meg. Hány van benne a háromból?” A válasz, ha úgy tetszik, lesújtó: „Egy.”
Illusztráció: A szerző portréjának felhasználásával (forrás: Vasárnap.hu, 2019. 04. 04.)
Ezek is érdekelhetik!
Jámborné Balog Tünde: Önszócikk+ →
Sárközi László: Önszócikk →
Lajtos Nóra: Önszócikk →
