Szekeres Mária: Esti dal, Ki vagy (két újévi vers)
Esti dal
ahogy az este a felkavaró színekkel, éggel
lezuhant, ebben a még új évben, mely
semmit nem ígér, de rejti széteső napjaink
előre festett sötétjeit, a rohanó percek
izgatott, abnormális színét, Feléd néz a tekintet,
Téged keres a gondolat, fölötte levő minden
árnynak és kusza zűrök fájdalmának…
igen, csak Te vagy, fenséges Kezdet és Vég,
mindenek Ura, Gazdája, földön, Ég alatt,
és Beléd simul most lelkem, meglelem
békém, s nyugalmam, várva örök Hajnalodat,
bármi van és lesz most a percek, napjaink színén…
Ki vagy?
kié arcom, a tükör ezüst meztelenje?
belül az a másik arc, csak Te vagy,
kérdezve: hol jár most az ima, a gondolat –
szomjasan, hogy tárgyát lelje
a Végtelen távolodó galaxisok
néma, határtalan ájulatában…
…érintésed a Nap melege volt,
szavad itta lelkem, közvetlen,
mint anya szava…
s hirtelen tört rám a
galaxisok feszült távola,
s a fenséges Alfa s Ómega…
Illusztráció: L. E. Grimm-részlet
Ezek is érdekelhetik!
Hegedűs Gyöngyi: der erste schnee das land befiel →
Takács Gergő: Csendes Viharok Tengerén →
Kirilla Teréz: Vállaira vette (versek) →
