Tislér Jolán: Minden könnyet, amelyet a tél maga után hagyott
Iris
Zaplakal je modri iris
Med visokami bregi
Na trdom kamenju
Sonce je dobežalo
Z lica mu stiha spilo
Saku tešku kaplu
Írisz
Felsírt a kék írisz
A magas hegyek közti
Kemény kövön
A nap odafutott
S arcáról némán
Magához vont
Minden nehéz cseppet
Stopi v moj mir
Dej
Otpri si dlane
I prez soza stopi
V moj mir
V moj prez krajni mir
Da ti rastopim
Tvoje hladnom rosom
Zatkane svetle reči
Isto tak kak
Protuletno sonce
Svojem miluvanjem
Rastapla kesnoga snega
I stiha pije se soze
Koje je zima
Za sobom ostavila
Lépj az én békességembe
Kérlek
Mutasd a tenyered
S könnyek nélkül lépj
Az én békességembe
Az én végtelen békémbe
Hadd melegítsem fel
A hideg harmattal
Átszőtt szavaidat
Úgy mint teszi ezt
A tavaszi Nap
Amikor simogatásával
Olvasztja a késői havat
S csendben ölel magához
Minden könnyet
Amelyet a tél maga után hagyott
Breskuvin cvet
I kesno doletela protuletija
Moraju na pesem pozvati
Breskuvinoga cveta
Barackfavirág
A megkésett tavaszoknak
Dalra kell kérniük
A barackfavirágot
Zimske ruže
Na blačnoj steklevini su nam
Sake trde zime
Bele ruže cvele
Stari mama su večer
Čerlene čerepe pretaplali
V postele nam je deli
Zmržnjene bele ruže su
Čez noč išče jakše postale
Al su deteče sne preteči
Nigdar ne mogle
Télrózsák
Ablakunk üvegét
Minden kemény télen
Fehér rózsák lepték be
Nagymama esténként
Piros tetőcserepeket melegített
S az ágyunkba tette
A fagyott télrózsák
Éjszaka még erősebbek lettek
De a gyermeki álom
A télrózsáknak utat
Nem nyitott
Jedna tihe
Majuške noči
Od tvoji je miseli
Lipa zadrftala
I zacvela
Egy csendes
Májusi éjszakán
A te gondolataidtól
Megrezzent a hárs
S virágba borult
Illusztráció: „Sziklagyep-virágmetszet” (Iris pumila)
Ezek is érdekelhetik!
Balizs Dániel: Miről mesélnek a temetők? Új perspektíva a Vas vármegyei etnikai vizsgálatokban →
Julius Frömmel: A remete* →
Julius Frömmel: Az Én Németségem, Misch Ádám emlékére (versek) →
