Kállay Kotász Zoltán: Énszópikk
Ön szó? Ön cikk?
Cikkely, cikk-cakkban.
(Fogantam Bécsben, születtem Budapesten, meghalni Babilonban szeretnék.)
Leghelyesebb abból kiindulni, hogy minden erőfeszítés indokolatlan.
(A kotász szó jelentése bizonytalan, származhat a kótászik (kóborol) szóból, jelölheti a kótát (gyékényből vagy kákából font kosár alakú halászszerszám) készítő mesterembert, de lovak nyakába akasztott, szőrméből készült díszítőelemre is utalhat.)
Minden erőfeszítés indokolatlan. Ha szándék merül fel benned, kedélyállapotod mérlegén mázsáld, zúzza nyomatéka semmivé. Fesztáv-nullázás.
(Gyerekkoromban felnőttnek álmodtam magam, és minden reggel zavarodottan ébredtem.)
Távnullázás. Légy önmagadtalan. Ön-kény, ön-könny; mint fullánktöltetek, terítsd és kend szét, lágyítson méreganyaga.
(Első titkárnőmnek, édesanyámnak ötévesen kezdtem el diktálni azóta is befejezetlen regényemet.)
Nincs jelen, csak múlt és jövő…
(Gyermekszemmel nézni: még cseppen a valóság. Dermedés előtti kontúrok, állandó határátlépések. Világ körüli utak klottgatyában az Álom utcától a Határőr útig. Bőrkeményedés a talpon.)
…múltad és jövendőd mostja. Érzékeny felület jóságra, gonoszságra, szőlő és bor félúton, az emberút mustja.
(Mikor, hova…? Nem lényeges. Gének, családfa…? Nem. Oktatás, kupáltatás…? Legkevésbé sem. Felkenések…? Ó, dehogy. A szomorúfűz számít a Tusnádi és Abos utca sarkán, az augusztusi estén, ahogy szellő suttogtatta, lámpafény csillantotta ezüstös leveleit. Hökkenten gyökerezett földbe a lábam. A sápadt, koraöregedett kéz számít, amely csak szorította, szorította a tenyeremet, és… Alig bírtam végül az ujjakat lefejteni… A hang számít, amely… amely elmondta… – – – Elmondhatatlan élmények kavarognak bennem, elmesélésükkel kísérletezem évtizedek óta, tudom, reménytelen, de – -)
Használd gondolataid temető-erejét! Semmit nem hozhatsz létre, de bármitől megszabadulhatsz. Lapát.
(Mint lektornak álcázott ítéletvégrehajtó korábbi munkahelyemen négy év alatt két kéziratot ajánlottam közlésre.)
Szavaink pikkelyek, kint és bent határvilágát páncélozzák csillogósra. Szép hazugságok, suta valóság-butítások. Halpénz.
(„A valóságról írsz? Akkor idézd a leggyakoribb kérdéseket: Mi lesz ebédre? Van még itthon vécépapír? Neked mikor lenne jó? Barátilag javaslom, hogy elmélkedj ezeken a kérdéseken, akkor is, ha nem tudsz felnőni a megragadásukig…”)
A kudarc kút-arca is égmélyre néz.
(Hat vulkánfíber bőröndöt tömnek koloncnehézzé a kézirataim, a bőröndök tizenhétszer költöztek eddig Nagy-Budapest határán belül.)
Csak a zárójeles részeket tessék figyelembe venni, a zár alól kiszabadult jelek szökevények, beszámíthatatlan közlendőkkel.
(Nézzük csak, ki is vagyok? Palacsinta-sűtő-maratonista, bodzaborász, alternatív prédikátor, tördelőszerkesztő, tiszteletbeli biciklista.)
Az áldást keressük, amikor szavaink és tetteink közé beszöknek tőlünk független, szebb szándékok. Hintései a kikezdhetetlen jónak.
(Felnőttként gyermeknek álmodtam magam, kortalannak, és minden reggel megnyugodva ébredtem.)
Ha mindenen, mindenkin mosolyogsz – senki nem fog megérteni. A derű száműz a pokolból.
(Nézzük csak, ki is vagyok én? Szó-masszőr, szöveg-smasszer. Hontalan, ki-, be- és oda-visszavándorló, csend és szólás között ingadozó vegetáriánus ragadozó. A „mégis” és „mintha” szívtájéki üzemcsarnokában széplakatos.)
Derű. Csak ennyi.
(Szám-űzném ragacsait a kedvrontásnak, savanyúságait a disztingvált sértettségnek, körítéseit a bölcs kívülállásnak. És főzőm, és nyelem – hadakozván odakozmáló.)
Ágynyugalom, a virágágyások nyugalma.
(Átrobbanás a természetbe: ültetek és ellenkertészkedem, vadítom a házközeli tájat vissza épp csak bejárható dzsungellé. Helyesebben: csalitossá. Madarak és sünök helyeselnek.)
Csendmagok. Sötétbe, mélyre ejteni, földdel elfödni, hogy föld fölé, fényre kihajtson. Magvetés és megfigyelés, hallgatózás. Séta a napúton.
(Pandúr ulti? Terített passz, antiblöff? Lapjaim: Pikkelek magamra, szív-lelem a párom, treffekben gondolkodom, káromlom az irgalmatlanságot.)
Készülődés; születésre, szédülésre; moccanatlan elfogadásra, irgalmat esdeklő könnyezésre.
Illusztráció: “Önszócikk”
Ezek is érdekelhetik!
Jámborné Balog Tünde: Önszócikk+ →
Sárközi László: Önszócikk →
Lajtos Nóra: Önszócikk →
