Konczek József: Az ünnepség
– új népszokás –
… és január vége felé eljött a karácsonyfa második ünnepsége. Mert elterjesztettük.
Az úgy volt, hogy a Vízkereszt után kihajított karácsonyfákat mi összegyűjtöttük, a nagy téren összeraktuk, és valaki meggyújtotta őket.
A tisztelendő úr prédikált.
Arról beszélt, hogy egykor a rosszakaratú emberek könyveket halmoztak fel és azokat égették el. Ez, amit most látunk, ez az olyan cselekedetek ellen való tiltakozás. Ez egy szentséges tűzünnep. A halottainkért, és a fény köszöntésére, és ez a karácsonyfák második szép ünnepsége.
És akkor ott álltunk a nagy lángoktól távolabb, és gondolkoztunk a tiszi bácsi szép szavain.
Hogy ezt meg lehetett csinálni, az köszönhető volt először is a tűzoltóknak, akik őrséget álltak, hogy ne legyen baj. És engedélyt adott rá a polgármester.
Szép volt a tűz. A tűzről szóló verseket mondtak a lányok, … és egy kislány még azt is elmondta, hogy kedves karácsonyfám, nagyon szeretlek, mert annyi sok örömöt hoztál nekem, és nem akarom, hogy eldobjanak, hanem szépen lángoljál még nekem, kicsit elsiratlak, és nagyon szeretlek.
Valahogy aztán elterjedt ez a karácsonyfa második ünnepsége.
Illusztráció: Upa Upa (Gauguin)
Ezek is érdekelhetik!
Fodor Miklós: Képes vagy! →
Szabó Aida (Jampa drolma): Vörös láng a fákon (vers), A kamaszszoba álma (próza) →
Virginia Sol: Lélekkapcsok →
