Voltjelen

január 13th, 2021 |

0

Németh Pákolicz Tamás: Veled gondolok – Bella Cecília

†

Távoli vidékekről gondolok most veled.
Olyan helyek ezek, melyekről korábban
Képzelődni is képtelen voltam.
De most itt állok. Ha tovább megyek,
Ha lépek még egyet, egy lépéssel
Megint messzebb leszek.
Világok pereme, peremek világa
Az élet felfeslett fantáziája…
Darabjait egymásba és magamra öltöm,
Mint örök köpönyeg, az ösztön
Amit vállamra veszek
S alatta nagy félő-bátran, mint árva utazó,
Szeles éjszakában
Újra, meg újra gondolok veled.

Semmit sem hoztam, csak egy érzetet,
Az emlékek puha szövetét:
Az egymásban oldott egykori szavakat,
Az idegvégződésekre tapadt illatok színét,
A bőrön szikrázó ujjbegyek
Elektromos kisüléseit,
A gondolatok energiamezejét.
S Te vajon hallod-e? Látod-e? Érzed-e?
A kétségek bizonyosságát,
Álomba taszító örök erejét:
Hogy elalvás előtt, minden éjeken
Ha lecsukod szemed s az összes fényeket
Gondolsz-e Te is, most is, így is énvelem?

Az idő nem fogalom, a távolság csak egy szó
Nem létezik az örökké, nincs olyan, hogy állandó
Utat vág a tekintet, karnyújtás a végzet,
Lépni, lépni, lépni! Mindig minden erre késztet
Pedig fájnak az összes elhagyott utakon
Stoppoló, sóhajtó, sarjadzó virágálmodások,
Burjánzó-hervadó életképzetek
Megállni mindhez, tudom, nem lehet.
Előre látok, hátrafelé nézek
A magamfajta ezzel vezekel,
De Isten munkáját csak Isten végezheti el.
Hát hadd menjek! De most nem jöhetsz velem
Ez egy másik út, erre csak nekem van jegyem.

Fogsz gondolni rám? Én gondolok veled
S amíg te is ezt teszed, itt leszek neked:

Bella Cecília. Így hívtak… ez volt a nevem.

fotó: Csáji László Koppány

Illusztráció: In memoriam

Feltöltötte:

Napút Online

Ezek is érdekelhetik!

Komáromi Gabriella: Az apáca cipője →

P. Gábor Mózes: A múlt őrei és a jövő útmutatói →

Antal Anikó Zsuzsanna: Kékfestő →

Csáji László Koppány: Agyagból születő, fénybe fonódó* →