Kellerwessel Klaus: Mérés (a Csonka Lili c. drámából)
A 2021. évi Prágai Tamás-díjas szerző tavasszal megjelenő, debütáló kötete másik drámájának Mérés c. felvonása. (Az első színdarab: http://www.naputonline.
függöny fel
A háttérben gyárbelső, elöl jobb oldalon egy szinte üres büfés pult, középen elszórva olcsó műanyag székek és asztalok, baloldalt az asztalok mögött egy üzemen kívüli kohó. Maris a büféspult mögött áll, és egy tányért törölget, Géza egy széken újságot olvas, három munkás a háttérben többé-kevésbé dolgozik, csönd.
Maris (törülgetésből fel se nézve) Korán van még Gézukám szünetet tartani.
Géza (újságból fel se nézve) Hogy tartanék én szünetet, ha még nem is dolgoztam. (Marisra pillant) Nem is érdekel, írnak-e rólunk? (lapoz)
Maris (vállat von) Írnak?
Géza Nem. Semmit. Azazhogy… (egy székkel közelebb merészkedik) újabb tulajdonosváltás. Pályázat meg tender. Csak átfutottam. (még közelebb) Újra csehek vagyunk.
Maris Azt bizony csehhetjük.
Géza És kiderült, hogy négyszázhúsz volt az a háromszázharminc. Amivel meglógott.
Csönd.
(óvatosan) Te, Maris… (még közelebb) Esetleg… Elmondhatok neked egy titkot?
Maris (rá se néz, csak törülget) Arra vagyok való.
Géza Igazán? (egész közel)
Maris Hát nem is azért ülök itt, hogy meggazdaguljak belőletek, mert ahhoz aztán igazán rossz helyen ülök.
Géza De ha esetleg kompromittálna.
Maris Annál jobb. Miolta itt vagyok, nem sikerült senkinek se engem megkompromittálnia, főleg nem a te Győző barátodnak, pedig próbálkozik az rendesen, ó, hogy vágyom már rá, hogy valaki egyszer úgy igazán megkompromittáljon!
Géza (félbeszakítja) De Maris… ha egy picit mégis nagyon kompromittálna téged ez az én titkom… bízhatom-e a híres diszkréciódban?
Maris Diszkrécióbb vagyok én még a te újságodnál is, Gézám. Mert lehet, hogy nem tudod meg abbul azt, hogy lesz-e holnap alunni matracod, de azt meg még úgyse tudod meg, hogy én alszom-e egyáltalán, vagy én is olyan vámpíros vagyok-e. Lehet, azért jöttem ide hozzátok, ebbe a sötét putriba, mert itt biztosban lehetek a napfénytül.
Géza Ne humorizáljuk el a dolgot elvtársnő, túl komoly ez ahhoz. Nekem legalábbis. Már egy hete nem alszom.
Győző (balról be, kezében egy nagy batyu, Géza villámgyorsan elhúzódik Maristól) Hortobágyi korcsmárosné, aranyom, adjon ide egy üveg bort, had igyom!
Maris Ez egy munkahely, édes Győzőm, nem egy olyan kocsmaféle.
Győző Akkor adjál pálinkát, te túlsúlyos telihold.
Maris (pult alól elővesz egy teli üvegpalackot, majd a színpad előterében odagurítja Győzőnek) Szerencsétek, hogy nincsen pénzük kamerákra. Vagy felügyelőkre. A szovjeteknek még volt.
Győző Nincs is szomorúbb látvány, mint egy szomorú elefánt (pálinkával a kezében odatáncol a pulthoz) Segíthetek hölgyem? (a pulthoz ér, rákönyököl) Meghíjjam egy körre? (választ se vár, rutinosan benyúl a pult mögé, elővesz három poharat, és elkezdi csurig tölteni őket a palackból, ki is folyik)
Maris Az uram pálinkájából? Szegény Győzőm, úgy beszélsz, mint aki fizet. (magához vesz egy poharat)
Géza (megijedt, hogy a Győző hallotta, hogy neki titkai vannak, zavartan fecseg) Mikor még élt a jó Szilas, nem ittunk mi munka közben. Ittunk előtte. Ittunk utána. Közben soha. (magához vesz egy poharat)
Győző Munka közben most se iszol, az tény, csak hát nem is dolgozol. (magához vesz egy poharat)
Egymás felé biccentenek, majd Győző és Géza isznak, Maris meg a saját adagját titkon kilöttyenti a válla felett.
Maris (Győzőhöz) Amúgy épp egy diszkréciós beszélgetés közepén voltunk ezzel a derék zsentelmannal, úgyhogy ha pont most kerekedne kedved seggest ugrani valamelyik kohóba, nem siratnánk túl sokáig.
Győző Ne heveskedj Maris, jó hírt hozok. (a batyujára mutat) Meglásd, amint kimondom örömködésben tör majd ki a gyár.
Maris Bár a csontod törne ki, épp megkészültek engem kompromittálni.
Géza Ne most, Maris, majd máskor… Annyira nem is fontos.
Maris Te tudod, Gézukám, de akkor holnap se sündörögj majd itt órákig, hogy aztán azt kérdezgesd, elmondhatod-e nekem, teszem azt, hogy kiket lőttél agyon 56-ban részegen, mert ha egy titok annyira nem is fontos, akkor az egyáltalán nem is fontos.
Sámson (bejön oldalról, észre sem veszik) Jó reggelt!
Maris Vagy hát, ha nagyon kell, akkor mondd el a Szilikének, az örül, ha emberi szót hall. Az ilyen titok olyan, mint a pisálás. Nem jó, ha az emberben bennragad, de az már mindegy, hova megy.
Géza (az újság mögé bújik) Úgy lesz.
Győző Hallja az még, Marisom, az emberi szót? A Csonka?
Maris Azt nem tudom, de enni már jó régen nem eszik, kábé úgy tegnap óta. Kitétetem elé a Józsával a tócsnit, a Szili meg csak bámul, visszamegy a Józsa órák múlva, az meg még mindig bámul, valami foltot a levegőben, tudomisén, rohama is volt egy, megint.
Győző Na, ő talán még nálad is kevesebbet dolgozik, Gézukám. Várom, hogy mikor csinálnak már belőle is tulajt.
Maris Ne humorizálj, kitolták a nyugdíjkorhatárt. Így végezzük majd mi is.
Géza Vagy az utcán.
Maris Vagy ott.
Győző (Gézához) Valami hír?
Géza Négyszázhúsz volt.
Győző Négyszázhúsz mi?
Géza Négyszázhúszmillió forint. Egyenesen Ámerikába.
Győző Az kétmillió sonkás zsömle!
Maris Bár fizetni tudnál ilyen gyorsan.
Győző Minden magyar szájába egytized sonkás zsömle! Nem csoda, ha csődbe megyünk.
Maris Nem biztos az. Lehet megment az állam, mint a bankokat. Megint volt valami új pályázat, amit meg is nyertek, valami románok…
Géza (szavába vág) 1944-ben is, amikor a nyilas hordák kifosztották a gyárat, a hős munkások elrejtették a legfontosabb gépek legfontosabb alkatrészeit, és –
Győző (szavába vág) Ugyammár, ti se hisztek mindezekben. És ha hisztek is, akkor se komolyan. Hanem én! Én most az egyszer olyasmivel készültem, amiben már nem lehet nem komolyan hinni. Mikor volt legutóbb, hogy bármi jó hírt hallottál volna, fülmilehangú tengeri tehenem? És te, te hónap dolgozója? (batyujára mutat) Hát most nem fogtok bennem csalódni, üveggyár népe.
Csönd.
Maris Arra vársz, hogy megkérdezzük, mit sikerült már megint összelopkodnod maszekban, mint a múltkor?
Győző Elárulom én azt magamtól, csak a kopaszra várok.
Sámson Jó reggelt.
Győző Á! Eunuch elvtárs. Késtél, mint mindig, de biztos idő, amíg a sok asszonynép közt utat tép magának az ember. Csengőszóra beszéltük meg a gyűlést, nem?
Maris Nincsen csengő, jó fél éve.
Győző Ejj, tényleg. Akkor kezdjünk.
Géza (Sámsonhoz) Hallottad, hogy négyszázhúsz volt?
Sámson Négyszázhúsz mi?
Géza Amit lopott. A tulaj. Az előző.
Győző (fennhangon) Szóval, jövendő Jászai Mari díjasok! (asztalra ugrik, meginog, visszanyeri egyensúlyát, kihúzza magát, és beszél tovább) Mind tudjátok, mily nehéz helyzetbe került világhírű társulatunk, mióta hűn szeretett Cecilünket, díszlet és jelmeztervezőnket, idén júliusban, elvitte a mája.
Maris Csak nem feltámasztottad, te homeopáciás jézus?
Győző Á, a feltámasztással nem is lett volna gond, de hogy kigyógyítsam abból a fránya alkoholból, na az olyan lehetetlennek tűnt, hogy hagytam inkább egészet a francba. Másképp tettem én csodát. Sikerült meggyőznöm a Gagarin öblös kis igazgatónőjét, hogy adjon kölcsön pár eztmegazt. Íme, a zsákmány! (kiteríti, huszárjelmez, janicsárruha, fakardok, szablya, háremkosztüm, mind általános iskolásokra szabva, pakolása nyomán az egész színpad tele lesz kacatokkal)
Géza és Maris kezdetben csak vonakodva, később már egyre nagyobb áhítattal tanulmányozzák a kacatokat. Győző diadalmasan áll fölöttük, mint egy hadvezér.
Maris (meglátva a látványosan gyerekkéz által eszkábált szivárványszívű műanyagvirágot felsikolt) De édes! (hajába tűzi)
Győző Az lesz a rózsád, rózsám.
Géza (mozdulatokat próbálgat egy közel sem élethű lándzsával) Egész élethű.
Győző Az lesz a bárdod, bárdom.
Sámson (tanácstalanul néz maga elé)
Győző Mi van szultán, nem tetszik a turbán?
Sámson (bizonytalanul) De, nagyon… csak… a Gagarin egy általános iskola, nem? Jók ezek ránk egyáltalán? Mármint biztos jók, de nem úgy, hogy izé…
Győző Jaj, nem csak hogy pogány a kopasz, de még kishitű is. Ne mondd, hogy nem szeretnéd látni a Maris átlagon fölüli testét belepasszírozva egy hetedikes kislány kiselejtezett farsangi jelmezébe. Tarján népe, ha színházba jár, feszes cselekményre, és feszes ruhákra vágyik, de legfőképp a mi örökké feszült Marisunkra. (nézőkhöz) Nem igaz Tarján? (leugrik az asztalról) Látod azt a rózsát? Ki tudja, milyen kislány készítette, és hány évvel ezelőtt. Lehet, hogy ő is a hajába tűzve hordta, egész nap abban táncikált, és mindennél jobban szerette… hát nem tragikus, hogy végül pont mihozzánk került? Nekünk nem jelent semmit. Abszolúte semmit. Lehet-e hát jobb főszereplője ennek a mi kis tragédiánknak, mint ez a virág? Pár szirom trágikum. Díszlet többet nem adhat.
Sámson Értem, persze.
Győző Dehogy érted. Csak a meghalást el ne rontsd!
Sámson Nem, persze.
Maris Miket mondtál te annak a szeginy nőnek, Győzőm?
Győző Feleannyit se, mint neked, az mégis engedett.
Géza Hívom is a művelődésit, hogy akkor végül fel tudunk lépni.
Győző Ne fáradj, már közönséget is szereztem. Végigjártam Tarján mind a kilenc kocsmáját, és elmondtam azt a heroista nagymonológomat a végéről. A Bakancsosban akkora sikerem volt, meg is dobáltak mindenféle üvegekkel, hogy ezek mennyire imádják a mi gyárunkat, elképesztő.
Maris (oda se nézve a hajába tűzi a virágot) És a Szilinek… valami?
Győző Most intéztem, hogy egyáltalán felléphessünk, és Maris, te máris azon az agyhalotton kezdesz el pörögni, mikor pöröghetnél énrajtam is?
Maris Hát… csak most is úgy… megsajnáltam. (Oda se nézve Szilire mutat, aki a sarokban ül egy csomó újságpapírral, és remegő kézzel rajzolni próbál az egyikre. Hasán régi hastáska, nehezére esik a lélegzés. Maris nyomán mindenki ránéz, kimerevített kép, pillanatnyi csönd. Lehetőleg a nézőknek se tűnjön fel, mikor, és hogyan került Szili a színre.)
Géza (megtöri a csöndet) Ez eddig is itt volt?
Sámson Mint egy szellem.
Győző Mit akarsz Maris, mit csináljak vele? Legyen várfal? A végén még ledől. Legyen ágyú? A végén még elsül.
Maris Nem tudom… legyen ember. Vagyis hogy… valami.
Győző A testednél, Maris, csak ez a fene empatikád a még nagyobb. Nem szociális otthon vagyunk, és nem napközi, hanem színház, az meg művészet, és nem ilyen humanista baromság. Szerepet adni a Csonkának elárulása lenne ennek az egésznek, mintha egy ólmosfestőnek vagy egy csiszolónak adnánk azt a szerepet. Attól, hogy a mi részlegünkön ücsörög az az öblösagyú, és néha rohama van, még nem lesz automatikusan közülünk való.
Maris Én se hozzátok tartozom. A teljes gyár az én vályúmból zabál, az ólmosfestők is, csiszolók is, és mind ugyanúgy engem zaklat az unalmas álmaival, nem csak ti.
Győző Igen, Rózám, de te sztár vagy, érted kivételt teszek. Ha olyan jól állna a Csonkán is az a hastáncosruha, mint terajtad, megtenném őt is tiszteletbeli gépkezelőnek.
Maris Még nem is láttad, rajtam hogy áll.
Győző Ó, dehogynem, százszor is, az unalmas álmaimban. Zaklassalak velük?
Géza (Sámsonhoz, de nem néz rá) Kitűnő a jelmezed, török. Szinte már sajnálom, hogy magyar vagyok…
Sámson Öö… köszönöm
Géza Kocsmába jössz?
Sámson Nem, dolgom van.
Géza És… valami szebbik nemű az a dolog?
Sámson Hát –
Géza Ajj, csak a házassággal vigyázz… törékeny egy fenevad az. (lapoz)
Győző (Gézához) Na, Gézám, gyakorlunk? (megragad egy kardot)
Maris (Győzőékhez) Dolgozni ki fog?
Győző Ha jelez a csengő, dolgozunk.
Maris Nincs ezeknek csengőre pénzük.
Győző Addig tart a szünet, míg a csengő nem jelez.
Géza (feláll) Négyszázhúszból vehettek volna csengőt.
Győző (átkarolja, kivonszolja) Jajj, öreg, vitéz Gézám. Szerzünk mi a darabbal ötszázat is, csak adjuk elő rendesen. (Marishoz, hátraveti) Drágalátos sudár Rózám, gyakorolni te is fogj ám.
Győző, Géza el.
Csönd.
A színpadon szétszórva a törökkori kacatok. Ez Sámsont feszélyezi, Marist nem.
Sámson Te, Maris (szünet) Én szeretnék… beszélni neked valamiről.
Maris A frászt hoztad rám!
Sámson Hogyhogy?
Maris Már azt hittem fizetni készülsz, és egészen elfelejtettem, hogyan is kell viselkedni akkor.
Sámson Ööö… értem.
Maris Na mondjad, aranyom!
Sámson Jó.
Maris Gyorsan mondd, mert mindjárt végeznek a csiszolók, és jönnek lebzselni azok is.
Sámson Egy álmomról… lenne szó.
Maris Ó. (szünet) Figyelek. (nem figyel)
Sámson Izé… Már megint a mamával álmodtam.
Szili, a színpad másik felén, nyugtalankodni kezd.
Nemcsak vele álmodtam, olyant szoktam is néha, de… most össze is törtem. A mamát. Olyant viszont nem szoktam.
Szili egész testében rázkódik, megpróbálja széttépni a papírt amire rajzolt, de a kezei annyira remegnek, hogy nem sikerül.
Maris (oda se néz) Rohama van szegénykémnek. Itasd meg csöpp pálinkával, attól hátha elalszik. (Sámsonhoz tolja a pulton maradt félig tele üveget)
Sámson zavartan áll, kezében az üveggel.
Maris Majd utána kiöntögetheted nekem a kis lelkedet, de mindjárt jönnek a csiszolók, úgyhogy szaporán.
Sámson (elindul Szilihez, kezében az üveggel, néha visszapillant Marisra, vagy megbotlik egy elszórt kacatban, végül Szilihez ér, és odanyújtja neki az üveget) Nesze.
Szili nem reagál, megszállottan gyűrögeti tovább a papírt.
Sámson (türelmetlenül) Hé, öreg.
Szili magában motyog.
Sámson (Szilihez beszél, Marisra néz, de az nem néz vissza rá) Igyál. Ez majd lenyugtat.
Szili egészen kétségbeesik, hogy nem sikerül a rajzát összetépnie.
Sámson (meglöki a vállát) Hé, te pokolfajzat!
Szili megdermed az érintésre, és csodálkozón Sámsonra néz.
Sámson (meglepődik azon, hogy sikerült Szili figyelmét magára vonnia) Helló, Szilárd. Én vagyok a Sámson. Ez meg pálinka, neked hoztam.
Szili (ijedten) Szovjet?
Sámson Nem, nem szovjet. Kopaszi Sámson vagyok, a munkatársad. Együtt dolgozunk, itt, a Salgótarjáni Öblösüveggyárban. (magának) Bár már lehet, hogy nem is úgy hívják.
Szili Lelősz?
Sámson (óvatosan) Nem, nem lőlek le. Inni hoztam neked. Ha ezt megiszod, elalszol, ha elalszol, megnyugszol.
Szil Lelősz szovjet, megölsz, szovjet?
Sámson (erőltetett nyugalommal) Nem öllek meg, megitatlak, jót akarok, csak siess, mert még beszélnem kell a Marissal, ott vár rám a büféspultnál, és beszélnem kell vele. (idegesen) Akarod, hogy megitassalak?
Szili Megölsz?
Sámson (dühösen) Jót akarok, mondom!
Szili (rémülten összehúzódik) Megölsz!
Sámson Istenem…
Szili (mentegetőzik) Van virág, nem téptem össze, egészséges (mutatja az összetépett rajzait) Nem téptem össze
Sámson Fene ér rá kínlódni veled, te szar.
Szili Nem téptem össze, egészséges, nem csonka
Sámson Te vagy a csonka.
Szili (nehezen veszi a levegőt, gyenge a tüdeje) Nem, én nem, én nem téptem össze, nem kell megölni, a váza nem törött
Sámson Közben a Marisnál már lebzselnek azok a csiszolók. Rohadjanak meg.
Szili (kétségbeesetten próbálja magára vonni Sámson figyelmét) Egészséges, nem véres, szeret engem, csak engem
Sámson (lecsavarja a palack kupakját) Úgy látszik rám sóztak, mazsolafej. (meghúzza) De nem ártasz te senkinek se, ugye? Itt hagyhatlak én egyedül is.
Szili (nagyon hevesen bólogat, koncentrál arra, amit Sámson mond, néha halkan maga elé motyogja Sámson szavait, mintha értelmezni próbálná őket) Egyedül, igen
Sámson Ha meg is pusztulsz valami rohamodba, az új tulajok majd eltakarítanak, fel se tűnik senkinek.
Szili Egyedül, igen
Sámson Hogy figyelsz! Mint egy kutya. (iszik) Jó hallgatóság vagy, te Szili. Csonka Szilárd. Te Szili, (iszik) biztos nem kérsz? (odanyújtja a pálinkát)
Szili (mutogatja a rajzot, támogatót keres) Nem véres, a virág, nem?
Sámson (leül Szili mellé egy székre) Jól van, nem fogom azért a torkodon lenyomni (iszik, majd a rajzra néz) Igen, nagyon szépet rajzoltál. Csak legközelebb maradj a vonalon belül. Már ha az vonal egyáltalán. Ja, hogy az nyál! Azt hittem felhő. Tengeralattjáró? (nézi) A logónknál mondjuk tényleg szebb. (leteszi) Művész vagy te, Szili. Ezerszer is inkább, mint a Győző. (szünet, iszik, szünet) Hé, te Szilárd. Az álmokhoz nem értesz? Ha már vagy akkora művész, mint a Győző, biztos vagy akkora álmosfejtő is, mint a Maris… (szünet) Te biztos sokat álmodsz, itt ülsz egész nap egyedül. Sőt, igazábul még most is álmodsz, te Szilárd, te biztos nagyon értesz az álmokhoz. Képzeld, ma éjjel én is álmodtam egyet, nem szoktam álmodni, nem sokszor, de ez most éles volt és élethű, Szilárd, elmondhatom? (szünet) Elmondom. Jó?
Szili (örül a barátságos hangnemnek) Nem öl meg a szovjet, nem véres a virág!
Sámson Igen, igen, nem öl meg a szovjet, nem véres a virág. És a virág se öl meg, és a szovjet se véres. Milyen furák a te álmaid… Az enyém közel se ilyen művészies, de… de azért elmondom. Szóval, azt álmodtam, hogy… (szedi össze az emlékeit) izé… (kezd beütni a pálinka) A mamát! Megint a mamával álmodtam! Tudod, Szilárd, mindig, amikor összetörök valamit, mindig eszembe jut a mama, mert a mama arca tele van ilyen sebhelyekkel. Még kislányként összetört valamit, ráesett, és… úgy maradt. (Szilit vizslatja, hogy megbízhat-e benne, de az issza minden egyes szavát, úgyhogy folytatja) Nagyon ritkán beszélt erről a mama, nem is tudom, hogy kitől tudtam meg, hogy ez az egész ez így történt. Arra viszont emlékszem, hogy régen még aszittem, hogy az a normális, ahogy neki van az arca, és azt szégyelltem, ahogy nekem van, mert hát nekem nagyon nem úgy volt, mint neki.
Szili Nem egészséges?
Sámson (meglepve) Igen… (elgondolkozik) Nem egészséges. Aztán amikor megtudtam, hogy az én arcom az, ami az egészséges, és az övé az, ami nem, aztán meg már attól féltem, hogy valahogy átragaszthatja rám ezt az egészet, hogy megfertőz azokkal a sebhelyekkel, végül is, ő az anyám, ő biztos megteheti, ha mondjuk dühös vagy ilyesmi. Mindig, amikor összetörtem valamit, mindig láttam a repedéseket, és mindig eszembe jutott az az ő arca, és mindig féltem, hogy nekem is olyan lesz, mert már azzal, hogy rágondolok, hogy neki milyen, már attul dühös lesz, nagyon féltem. Illetve nem is tudom, hogy féltem-e. Nem, nem tudom, mit éreztem. (szünet, iszik, szünet) Aztán most meg volt ez az álmom. Viszem a mamát, kézben, ahogy ő vitt engem, mármint nem sokszor vitt, de amikor vitt, úgy vitt, mint valami szatyrot. Mint két mázsa krumplit. Nem is a mamát vittem, hanem valami szobrot a mamárul, nem is tudom miből volt. Két kézzel fogtam, nem bírtam úgy se, olyan nehéz volt. A feje az eget súrolta, nem is láttam az arcát, de tudtam, hogy ott van, és tudtam, hogy ott vannak mind a sebek is, hiánytalanul, egy se mászott el, vagy ilyesmi. Alattunk meg a mély szakadék volt, ami füstölt, mert kohók voltak odalent, gépek, zakatolás, nem tudom. Mi meg egy ilyen hosszú vékony acélcsövön mentünk, ami, hát, eléggé rozsdás volt, és ahányszor rágondoltam, hogy unnye, hát ez mennyire rozsdás, attul mindig begörcsölt a tüdőm.
Szili (érzi a feszültséget Sámson szavaiban, és komoly arccal, együttérzőn bólogat) A tüdőm, a tüdőm
Sámson (megörül) Igen, a tüdőm! (mint aki sikeresen megtanított egy papagájt egy szóra) Nem is vagy te olyan hülye, mint amilyennek látszol, Szilárd. Ha szovjet lennék, biztos nem lőnék szét egy ilyen okos koponyát. Ebben az országban nincs belőle sok.
Szili (mosolyog, érzi, hogy büszkék rá) A tüdőm!
Sámson Az, a tüdőd! Szóval, kedves Csonka barátom, görcsölni kezdett a tüdőm, és bizonytalanul léptem, mint aki részeg, hát nem tagadom, iszom néha, de akkor nem ittam semmit, az álmomban, mégis alig tudtam lépni, azon a tűvékony acélcsövön. Már azért se lehettem részeg, tiszta hideg fejjel gondolkoztam, olyan hideggel, fájt is fejem a nagy hidegségbe. Kezembe meg ott volt ez az égigérő mamaszobor, el se bírtam, nem is láttam, nem is tudtam, mihez kezdjek én vele, azt se tudtam, hol vagyok, nem láttam hová vezet ez a rúd, azt se, honnét jöttem, nem láttam én semmit, semmit. (iszik) Szóval ledobtam. (szünet) Ledobtam a mamát a mélybe. (szünet) És összetört. (szünet) Milyen szép virág. Nem mesélsz róla? (inna, de az üveg üres)
Csönd.
Szilárd figyelmesen hallgat.
Most is fáj a fejem, Szilárd. Nem miattad, ne félj. Mindig fáj. Ha iszom, azért, ha nem iszom, azért. Marisnak is mondtam már a múltkor. Mondta, ne igyak, majd adott az ura pálinkájából. Én meg ittam.
Csönd.
Szili (megragadja Sámson kezét) Segítesz?
Sámson Miben segítenék, te agyhalott? (lerázza magáról)
Szili (megint megragadja) Segítesz?
Sámson Dolgozni kell menjek. (megint lerázza) Owens, a tízkarú nem megy ám magától, és a végén még összeomlik ez a gyár nélkülem. Megyek, Szilikém. (marad)
Szili (reménykedik, újra megragadja) Segítesz, szovjet, segítesz?
Sámson Jól van na, megszánt téged a jó édes szovjeted, parancsot kapott a hatalmas Sztálin elvtárstól, hogy a kis Magyarország legkisebb városában van egy bizonyos Csonka Szilárd nevű őrült vénember, akinek most azonnal segítségre van szüksége, és hogy én ezt most azonnal adjam is meg neki. A gyár meg (kezet fog Szilivel) megvár.
Szili (örül) Segítesz!
Sámson (elhúzza a kezét) Nem, ha nem mondod, miben.
Szili Segítesz!
Sámson Még meggondolhatom magam. Nem írtam alá semmit. Kamerákra meg nincsen pénz.
Szili Segítesz!
Sámson Segítek, az isten verjen meg, csak mond már, hogy miben.
Szili Váza, vázát kell csinálni, hogy a –
Sámson (megszakítja) Vázát, azt! Na persze! Mi a rossebnek neked egy váza? (rájön) Ja! Hogy legyen miben laknia a szép kis virágodnak, azért?
Szili (nehezen fejezi ki magát, figyeli Sámsont, érti-e, amit mond) Hogy a virág az engem, ne lőjön le engem
Sámson (mint egy jóságos uralkodó) Vázát, persze. Mi sem egyszerűbb (fogja Szili összegyűrt virágrajzát, kisimítja, majd kiveszi Szili kezéből az apró, szinte teljesen elhasznált ceruzát) Ejj, de tompa ceruzád van, szegény Szilim! (nagy vonalakban rajzol egy vázát, Szili nem is néz a lapra, csak az ő arcára) Íme! Van virágod és van vázád. Gazdagabb vagy itt mindenkinél. (kezébe teszi a rajzot)
Szili (rá se néz) Nem
Sámson Mit nem? Nem tetszik a váza?
Szili (megszorítja) Nem váza
Sámson Na jó, lehet, hogy nem lett a legszebb, de azért egész felismerhető.
Szili Nem váza
Sámson Hát azért a te virágodat se raknák ki egyhamar a művelődési házba.
Szili Nem virág
Sámson Ne légy ilyen kemény magadhoz. Ahhoz képest, hogy meg se bírod fogni azt a ceruzát, egész tűrhető.
Szili (ott van valami a nyelve hegyén, de nem tudja kimondani, és ez dühíti) Nem váza, nem virág
Sámson El kell mondanom egy titkot. Én se vagyok ám igazábul annyira szovjet. Magyar vagyok. Pont, mint te.
Szili Nem váza, nem virág. Rajz.
Sámson Ja, értem. Mert te egy ilyen igazi vázát akarnál? Hát de miből vegyek én azt neked? Marisnál is hitelre eszek, miolta itt vagyok, a rajz az meg nem kerül semmibe. Meg az álmodozás. Meg a dráma. (szünet) Aztán meg, ha lenne egy ilyen igazi vázád, azt meg bizony összetörnéd, ezekkel a te remegő kezeiddel. Arrul nem is beszélve, hogy a te szép kis virágod is csak egy rajz, hogy tennéd azt bele az igazi vázába?
Szili (nem figyel rá, egyre idegesebben beszél, a végére már magában motyog, közben öntudatlanul gyűrögeti a papírt) Ez nem váza, a váza az, azt mérni kell, aprítani kell, olvasztani kell, formábaönteni kell, hűteni kell, ez, ez nem váza, ez – (fulladozik)
Sámson (fél, hogy Szilinek rohama lesz megint) Jól van öreg, nem kell így kiakadni. (magának) Én meg megittam ennek a gyógypálinkáját, én barom (körbenéz, hogy van-e valahol segítség)
Szili (mint akibe belecsap a villám) Én eltörtem a vázát
Sámson Igen, te eltörnéd azt az igazi vázát, nézd, hogy ezt a mi szép kis rajzunkat is, hogy összegyűrted
Szili Én nem törtem el a vázát
Sámson Nem, mivel nincs semmilyen váza, amit összetörtél volna, örüljél neki, hogy így sajnálom rá a pénzt.
Szili (magába roskad) Én nem törtem el
Sámson Jól van.
Szili (lemondóan) Lelősz
Sámson Nem lőlek le.
Szili Megölsz
Sámson Nem öllek meg.
Szili (önringatásba kezd) Lelősz. Megölsz.
Sámson Milyen szovjet mondhatott neked ilyen csúnya dolgokat, Szilim…
Szili Lelősz. Megölsz. Összetörsz.
Sámson Ne csináld ezt, mert a végén még megsajnállak, és abban nem lesz köszönet!
Szili Lelövöm, megölöm, összetöröm. A vázát. Váza. Én nem törtem el. Kész nincs. Vázát kell önteni, kész legyen, vázát kell önteni, eltörjem.
Sámson Hát figyelj. Ha te egy ilyen üvegvázára gondolsz, amit itt a gyárban gyártunk, vagy nem tudom, hogy gyártunk-e, régen gyártottunk, volt írva a dobozokon, hogy váza, emlékszem rá, szóval ha te egy ilyenre gondolsz, még az is lehet, hogy tudok is szerezni neked.
Szili Tudok?
Sámson Igen, lehet, hogy tudok. Megkérdezek valakit, hátha. Egy váza nem a világ, senki észre nem veszi, ha hiányzik a dobozbul, vagy a szalagrul. Tavaly több ezer poharat zúztunk be, nem kellettek senkinek. Azt se vették volna észre, ha valaki azokat ellopja egytől-egyig, csak akkor állt is volna valahol az a több ezer a pohár, ivott is volna belőle több ezer ember, és nem csak úgy legyártották volna őket, hogy másnapra már zúzzák is be rögtön. Ha még gyártunk vázát, tudok neked szerezni.
Szili Tudok? Vázát mérni aprítani olvasztani önteni tudok?
Sámson Tudsz, Szilikém, tudsz te mindent!
Szili Tudok! Tudok mindent
Sámson Úgy van, mindent! (inna, de nincs miből) Na de ezt nézd, üres az üveg, az meg mindig egy jel. Már a jósisten is azt akarja, hogy dolgozni menjek. Jót beszélgettünk, rajzolj nekem még sok szép virágot!
Szili Tudok, tudok mindent!
Sámson Virágot rajzolni is tudsz, nagyon szépeket méghozzá. (kezébe nyom egy ceruzát, meg egy újságpapírt) És azt, amit a művelődési házrul mondtam, ne vedd komolyan. Hamarosan át fogják tenni annak a nevét József Attilárul, Csonka Szilárd Művelődési Központra, mert csak a te rajzaiddal lesz az tele. (felállna, de megtántorodik)
Szili (Sámsonra néz) Segítesz
Sámson Meglátjuk. (feláll)
függöny
Illusztráció: “Mérés”
Ezek is érdekelhetik!
Nemes Klára: LÁNGOLÓ TULIPÁNOK II. (TŰZszirmok A VIHAROS SZÉLBEN) →
Fehér József: Ötven év (Egyfelvonásos színdarab) →
Benyhe István: A Templom és az ország →
