Családfa (Radnóti Zsuzsa, Gráfik Imre, Doncsev Toso)
2011 júliusában három kérdéssel fordult szerkesztőségünk konzulenseinkhez. Közülük ketten válaszoltak, de gondolataik akkor nem láttak Napút-világot. Pár héttel ezelőtt – közel tíz évvel később – kisebbségi kérdésekben alapvetően szakember Doncsev Tosót, újabb konzulensünket is megkerestük. Mai válaszait harmadikként közöljük.
1. Található-e nemzetiségi ág-bog a családfáján?
2. Szunnyad-e ma bármilyen (jellegű, fokú) etnikai feszültség Magyarországon, érzékel-e efféle horzsolatot?
3. Miként éli meg magyarságát, zsidóságát, németségét…stb?
Radnóti Zsuzsa
1. Remélem nagyon sok „nemzetiségi ág-bog” van a családfámban. Bizonyítottan sváb, tót és alföldi magyar, de nagyon remélem, van még valahol zsidó, cigány és román is. Ez lenne (és tetszés szerint kibővíthető más nemzetiség is) számomra egy részekből összeálló, de teljes értékű családfa.
2. Gondolom, szándékos diplomáciai eufémizmus sugallta „az efféle horzsolatok” kifejezést, mert érzésem és véleményem szerint súlyos és életveszélyes etnikai (és természetesen nemcsak etnikai) feszültségekkel teli folyamatok zajlanak a napjaink közgondolkodásában, amit a politika akarva-akaratlanul generál. Ajánlom elolvasásra, újraolvasásra Spiró György sötéten mulatságos, utópisztikus, jövőben játszódó szatirikus vízióját ( ami a jó néhány „horzsolat” egyikéről szól), a Feleségverseny című regényét, amelyben cigány-magyar háborút vizionál.
3. Magyarságomat, zsidóságomat, németségemet, emberi létezésemet, stb. a lokális és a globális szerves egyesítésében élem, illetve szeretném megélni.
Gráfik Imre
1. Igen. Mégpedig apai ágon. Igazolhatóan szlovák, amely eredendően, illetve föltételezhetően elszlovákosodott német volt/lehetett. Mindenestre az 1700-as évek elején a Békés megyébe, Szarvasra telepedő szlovákok körében bukkan fel az apai családnév.
2. Természetesen föl-föl bukkan, hol erősebben, hol gyengébben a magyar társadalomban etnikai (nemzetiségi, faji, vallási) feszültség. Ilyenekkel saját hivatalos, privát (civil) és munkahelyi kapcsolataimban olykor-olykor (néha egészen váratlanul) magam is találkozom. Véleményem szerint azonban az ilyen típusú ellenérzések, feszültségek, konfliktusok (is) alapvetően általános emberi hajlandóságból eredeztethetők (tehát nem magyar sajátosságról van szó). Fölerősödésük/fölerősítésük szinte csaknem minden esetben összefüggésbe hozható más típusú társadalmi problémákkal. Az etnikai feszültségek kiterjedése és „kezelése” viszont kapcsolatban van az egyén neveltetésével, jellemével, társadalmi szocializációjával is.
(Egyébként pedig a kérdés sokkal bonyolultabb, mintsem hogy pár mondatban meg lehessen válaszolni!)
3. Másokat nem sértő önbecsüléssel és önmérséklettel.
Doncsev Toso
1. Anyám palóc volt, apám bolgár, egészen az. Nyelvem magyar lett, de a világot balkáni származékként földközelből, józanul, a kölcsönös haszon elve alapján, egyszersmind távlatosan szemlélem, úgy, ahogy a jó keleti kereskedők, a kultúrák bölcs közvetítői példáiból tanultam. A vitézség erényét a gondolkodás és a vita merészségében, s nem a testek viaskodásában becsülöm. Édes anyanyelvem a sisakom, páncélom, vasvértem, rugalmas, éles fegyver, akár a damaszkuszi kard, védelmez és diadalt arat.
2. 1993. július 7-én az országgyűlés olyan kétharmados törvényt fogadott el, amely az azóta eszközölt változtatásokkal együtt élvezi a kisebbségi társadalom többségének támogatását. Visszatekintve az elmúlt közel harminc évre, jogos büszkeséggel és örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kisebbség és a többség együttesen szinte a semmiből teremtett egy új, önmozgó önkormányzati világot és nemzetiségi intézményrendszert és megteremtette a működéséhez szükséges többcsatornás finanszírozást is. Az elmúlt három évtized tapasztalatai beigazolták azt az előfeltételezést, hogy a roma és a többi nemzetiség törekvéseiben markáns különbségek lesznek. Míg az utóbbi 12 esetében az identitásőrzés, a kulturális sajátosságokon alapuló másság ápolása és fejlesztése volt a fő cél, és ennek rendelődtek alá az egyéb érdekvédelmi és szociális támogatási szándékok, addig a roma kisebbség esetében fordított a helyzet. Számos félreértés származott a törvény ez irányú hibás értelmezéséből, mert a jogszabály rendelkezései nem alkalmasak a kisebbségek gazdasági és szociális gondjainak kezelésére, még kevésbé megoldására. Nem ebből a célból született. A meglévő feszültségeket más jogszabályokkal, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszközeivel az adott közösséggel együttműködve lehet és kell kezelni.
3. Focihasonlattal szólva egyetlen csapatba sem válogattak be. Nem mintha nem lenne temérdek idegenlégiós bármelyik tizenegyben. Úgy látszik, hogy más a stílusom, a felfogásom a fociról egyáltalán. Másként mozgok az irodalmi pályán, a meccs része vagyok ugyan, de nem csatárként, védőként vagy kapusként, még csak szurkolóként sem. Elfogulatlan csupán a játékvezető, vagy legalább is annak kell lennie, de én meg nem ítélkezem a szereplőim és a kor felett, pusztán bemutatom, hogy miként látom, láttam a történteket. Úgy érzem, hogy a bolgár-magyar irodalmi játéktéren a partvonalon szaladgálok, azt hiszem partjelző vagyok, akire csak a mérkőzésvezető és talán néhány szakértő tudósító figyel, a közönség meg akkor, ha a bíró nem a zászlóm szerint ítél. De akkor sem engem anyáznak.
Illusztráció: Családfa-fénykör
Ezek is érdekelhetik!
„Nem kellek, jól van” →
Kegyelet →
ARANY JÁNOS – számomra, hozzám →
