Stanczik-Starecz Ervin: Antik versek új esztendőre
Antik versek új esztendőre
Se havas liget, komázás badacsonyival, se szerencse-lencse bejglivel.
Boldog idők úri vershuncutságai falra szegezve, mint fenevadak feje.
*
Szegény Ovidiusz Rómába varázsolta magát, de ténfergő idegen lett ő.
Vaskorba tévedt, hol Isten ismét névtelen málhavivő.
*
Daedalusz épített fiának szép szárnyat, annak szerfeletti nagy szabadulására.
Évfordulókor álmot látott, s csinált belőle, rabságukat értve, égre csapó lángot.
*
Írta ezt megújhodott esztendőre egy betűács, ki kapcsával fogta az időt.
Minerva kikacagta őt. Elfújt tudományt, versvetőt. Kímélte Bolondok Társulatát.
Icarus te deuma
Bokroktól tépve nézek a Napba, tollam hullong alant.
A fényben szétoszolva értem meg célomat,
hisz földön s égben egyszerre vagy.
Melletted lehetek.
Újonnan!
Illusztráció: Icarus (fh. Landon, Bukovac)
Ezek is érdekelhetik!
Pintér Ferenc: „Akkor a legszebb” (haikuk) →
Bánki Éva: Infinitív (versek) →
Kelemen Lajos: Karácsonyra →
